Papp Ákos: Gyere, ülj mellém!
Dolgozom egy gyárban,
a csarnokban köd gomolyog,
ablakrésen át rozsdás sínpályák,
arcomra száradt sorok.
Egy gyár dolgozik bennem,
konyhagőzben ziháló lehelet,
szám szélén kenyérmorzsa,
sparhelten üres lábas,
látod, megéhezem írás közben,
ilyenkor házfal tövébe nehezülnek a versek.
Bomlik a lélek, a pocsolya rezzenéstelen tűri arcomat,
udvarunk virágzik, gyökerem sárban.
Gyere, ülj mellém, anyám itt felejtett
ebben a megrekedt világban!
Illusztráció: “Pocsolya”
Ezek is érdekelhetik!
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
Ferenczfi János: Jól vagyok (versek) →
Horváth Szabolcs verseiből →
