Adrian C. Louis: Sonny Bíborszíve
But it’s too late to say you’re sorry. – The Zombies
I
Haver, ha meghaltál, miért késztetsz
ivásra öt év józanság után?
Sonny, lehet egy tanúm?
Volt egy Hófehérke-látomásom a tékozló
fiú visszatéréséről Amerikába,
az utolsó másnaposságom napján.
Próbáltam kitakarítani az agyamból
a pókhálók és hullócsillagok
egyvelegét nyálmeleg
Budweiser-el, de a kutyaszőr
végül nem vált be.
Azon a napon végül hétszer püföltem
magam ököllel, és minden tojásfehérje
löketnek egy Disney törpe nevét adtam.
Az első volt Kuka.
Az utolsó Szundi, azt hiszem, vagy Szende.
II
Tavaly firkáltál nekem egy levelet
az első és utolsó látogatásodról
a Vietnámi Emlékműnél, és arról, hogyan
tükröződött vissza a szemed a fényes, fekete kövön,
és hogyan visszhangzottak az agyadban
a lőport kibontó zászlósok és srácok sikolyai,
olyan embereké, akiknek a lelke elpárolgott
a reggeli ködben a kékeszöld dzsungel felett.
Ott kellett lenned, mondtad.
Ahol elkaptad a rákot, mondtad.
III
Sonny. Ma éjjel volt egy álmom anya haláláról,
húsz év túl késő, és most a szemeim nem
fognak lecsukódni, ahogy elképzelem a fedőt,
amint lezárul az olcsó koporsóján.
Nem voltam itt, amikor meghalt.
Otthon voltam, eltávon az alapkiképzésről,
te álltál be helyettem,
mert én félve rohantam
keresztül Amerika kábítószeres sikátorain,
rejtőzködve azoktól az ázsiai árnyékoktól,
amelyek téged végleg naggyá tehetnének, és most, most
az Agent Orange rákod fekete győzelmében,
nem egy uncia nyugalmat ad nekem
azt mondani, hogy bassza meg Nixon és Kissinger,
bassza meg az összes tábornok és Isten
minden hadteste, és basszam meg én,
húsz év
túl késő.
IV
A történelem az történelem, és ezért hála Istennek.
Amikor taknyos amerikai kölykök voltunk,
az ötödikes földrajz óránkon
csak röhögtünk a malac hangzású
Titticaca Folyó hullámain… Titti … ca-ca,
és soha nem találtuk a legcsekélyebb
nyomát sem, hogy Che táborozott volna
en las montañas de Bolivia …
Sosem tudtuk, hogy az amerikai vegyészek
simábban gyilkolhatnak, mint a ferdeszemű golyók.
V
Jesszus, Sonny. Öt józan év telt el sunnyogva,
mint egy halk fing, és robotpilótán vagyok,
egy bárban ülve sört nyakalok szellemekkel,
a tiéddel, és a lassan felszabaduló enyémmel.
Amikor tizenhét évesek voltunk, hamis
személyivel bejutottunk a Bucket of Blood-ba
Virginia City-ben, habzó kökény-gint szlopáltunk,
míg a jámbor zenegép harsogta
a „She’s not there”-t a The Zombies-tól.
Később, azon a részeg éjszakán
lilát okádtál az új fehér Lewis ingemre,
és most, néhány évvel később,
ez az elveszett nemzet
két bíborszívvel jutalmazna,
amiből az egyiket az anyád nyomta
a kezembe azon a fényes napon,
amikor a száraz, sivatagi kosz
alá iktattunk.
Fordította: Vasas Tamás
Adrian C. Louis (1946 – 2018) amerikai költő, újságíró, egyetemi tanár Nevada államban született, őslakos származású, a dél-dakotai Pine Ridge rezervátumban élő Lovelock Paiute törzs tagja volt. Életében 10 verseskötet és két regényt jelentetett meg. Számos művészeti, szépirodalmi díjjal jutalmazták munkásságát (pl.: Cohen Award, Pushcart Prize.) Írásainak visszatérő témája az alkoholizmus, a rasszizmus, a társadalmi kiszolgáltatottság, valamint az Amerikai Egyesült Államok politikai feszültségei a XX. század második felében.
Illusztráció: a könyvborító felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
Uladzimir Nyakljajeu: SZARHÁZI →
Kis dalok a szerelemről →
Pascal Mérigeau: Mikor Angèle egyedül volt, Roger Jouet: A gyűjtő →
