2650 – Parcsami Gábor, Pósa Zoltán
Parcsami Gábor
A Rajongó, Kenke
(Részlet: Kádár lovag szeretői című készülő interjúregényből)
Kenke így kezdte a beszélgetést: „Világéletemben úgy szerettem, de soha nem sikerült a kegyeibe férkőznöm, de még a közelébe is csak egyszer állhattam, annak a csodálatos embernek. Tudom én, hogy manapság csak szidják, nem ildomos még a nevét sem kiejteni. De, kérdem én, kik szidják? Hát persze, hogy azok, akik nem ismerték. Na meg azok a burzsujok, akiktől elvette a vagyonukat, hogy a szegényeknek adja. Mert ő aztán adott mindenkinek, akinek csak tudott. Gyerekkoromban nekünk is földes volt a szobánk, s a kútról hordtuk a vizet, hogy megmosakodhassunk az ütött-kopott lavórunkban. Ő adott nekünk, szegényeknek, padlós szobát, meg fürdőszobát. S ezt az embert szidják?”
Mielőtt tovább hallgattam volna Kenke ömlengését, sűrű bocsánatkérések közben félbeszakítottam, s bátorkodtam megkérdezni, hogyan látja Kádár 56-os szerepét, mire hatalmas, de talán még annál is nagyobb öntudattal esett nekem: „Nem érdekel engem a politika, úri kiváltság az. Én csak annyit mondhatok, hogy más se csinált volna mást az ő helyében. Így utólag már könnyű okosnak lenni. A Napnál világosabb, hogy nem volt más út előtte, azaz nem volt más választása szegénynek.” Majd hirtelen gyanút foghatott, mert hosszasan méricskélve, így folytatta: „Zanza lovag úr, nem is újságíró, hanem kémkedik itt a szegény asszonynál. Aztán majd meghurcolnak maga miatt, hogy szidom a rendszert.” Biztosítottam róla, hogy semmi rossz szándék nem vezérel, és még újságíró igazolványomat is megmutattam neki. Nem is erőltettem volna tovább a beszélgetést, de a lepréselt piros szegfű történetére azért kíváncsi voltam. Amikor erre tereltem a szót, Kenke elrévedve elmosolyodott, s végre megint hangnemet váltott: „Tudja Zanza lovag úr, az úgy volt, hogy bölcs vezérünk gyárlátogatásra érkezett a Traktorgyárba, ahol én, mint traktorfényező dolgoztam. Mondanom sem kell, éjszakákon át nem aludtam, mert nem árulok el azzal titkot, ha bevallom, hogy én kislánykorom óta őszinte csodálója, rajongója voltam Kádár lovagnak. Az iskolában mások filmszínészekért rajongtak, én meg Kádár vezérünkért. S végre, amikor eljött a nagy nap, nekem minden bajom volt, annyira izgultam. Reggel odahívatott magához, a gyári párttitkár lovag, végigmért, s közölte, hogy én fogom átadni vezérünknek a gyár nevében a piros szegfűt. Ez után már csak arra emlékszem, hogy ott van teljes valójában velem szemben Kádár, s köszöntőt mond a munkások előtt. Itt megint egy snitt, s a történet többi részét az elvtárs lovagok elbeszéléséből tudom. Én ugyanis elájultam, s egy kórteremben tértem magamhoz. Az elvtárs lovagok pedig azt mesélték, hogy elindultam felé a piros szegfűvel a kezemben, de közben összeestem, s maga Kádár lovag vitt oda a karjaiban a hátsó sorban álló gyári orvoshoz. A piros szegfűt pedig nem adtam át, azt az orvos vette ki a kezemből, s az ágyam melletti asztalra tette egy vázába. Egy napot bent tartottak a gyári rendelő fekvőosztályán, majd hazaengedtek. Idehaza aztán beleraktam a szegfűt a Bibliámba, lepréseltem, és azóta mint életem legféltettebb emlékét őrzöm.”
Pósa Zoltán
A NAPÚTON SZÁGULDUNK AZ ÜDVÖSSÉG BIRODALMÁBA
Ecce homo (Íme, az ember): A önfejűségünk miatt meghaltunk Ádámban, elvesztettük az Édent, többre becsültük a paradicsomi teljességnél, az Istennel való élő kapcsolatnál a hamis tudást.
Az AtyaIsten kegyelméből feltámadtunk Krisztus, az Atyával egylényegű FiúIsten születése, szenvedései által, s visszanyertük az Örök Életet. a személyes Istenélményt.
A NAP felé száguldó ÚTunk örök társa, e nagyszerű NAPÚT és földi életünk vigasztalója a Szent Lélek, személyes áldásosztója Szűz Mária, az Áldott Szűz, a Magyarok Anyja.
AZ ÜDVTÖRTÉNET MEGISMÉTLŐDIK MINDANNYIUNK SZEMÉLYES ÉLETÉBEN KARÁCSONYKOR,(ÉS HÚSVÉTKOR, PÜNKÖSDKOR)
MEGHALTUNK ÁDÁMBAN, ÚJJÁ SZÜLETÜNK, FELTÁMADUNK KRISZTUSBAN!
Meg kell emlékeznünk a szombatokról. A megszentelt ünnepekről. Kell egy olyan nap, amikor visszahelyezzük magunkat a hit egyetemességébe. Ekkor elmegyünk a templomba, együtt imádkozunk, minden héten. Kiemelt három nagy ünnepünk a Húsvét, a Pünkösd és a Karácsony. Húsvétkor Jézus halálára és feltámadására MEGVÁLTÁSUNKRA emlékezünk Isten vele egylényegű, egyszülött fia, Jézus Krisztus magára vállalta kereszthalálának kínjaival pokoli szenvedéseinket és Új Szövetséget kötött velünk, melynek jutalma az örök élet. Így törölte el Ádám és Éva ősvétkének büntetését. A negyven napos böjtöléssel éljük át kicsiben Jézus 40 napos pusztai böjtjét. A megfeszíttetés gyásznapja, Nagypéntek után szombati körmenettel ünnepeljük a Feltámadást, melyen a protestánsok is részt vesznek, ez a Húsvét első tetőpontja. A második csúcspont a vasárnapi Istentisztelet. Pünkösdkor a Szent Lélek alászállására emlékezünk, kit Jézus küldött hozzánk a Mennyből, hogy erősítse elárvult híveit. Karácsony Jézus születésének napja, megelőzi az adventi várakozás négy hete, ilyenkor hetente meggyújtjuk az adventi koszorún az adventi gyertyákat. Mi, magyarok Szentestén díszítjük föl a Karácsonyfát, alá helyezve a betlehemes metszetet, amely Jézus születését, az egyszerű pásztorok ujjongását és a háromkirályok hódolatát ábrázolja. Csengőszó, gyertya és csillagszóró gyújtás, a Csendes éj, a Mennyből az Angyal, a Fel nagy örömre, ma született kezdetű énekek után következik az ajándékozás. Karácsonyt a Megváltó születésnapjaként ünnepeljük, ami azonos az egyetemes, korlátlan Isten és Emberszeretettel. Megajándékozzuk a gyermekeinket, Pósa Mátét és Mónikát, az unokakorosztályt, Nórikát, Mátét. Együtt vagyunk szeretetben. S aztán következik Karácsony első-, másod-, Székelyföldön, Partiumban, Debrecenben Vámospércsen a harmadnapja.
KARÁCSONYI ÉJ
Ima száll az ég felé már
Továbbítja a Szent Madár
Istenlélek hordozója
Mária vigasztalója
Menny rámáján fehér gyopár
Betlehemi vezércsillag
Követi azt három király
Várja őket glóriafény
Jászoltrónus karámkastély
Térden hódoló szegények
Egyszerű pásztorlegények
Máriának védőkarján
Gőgicsélő Istengyermek
A három bölcs halkan suttog
Meneküljél Szent Szülepár
Mert a földi sátánkirály
Minden kisded vérét veszi
Bár övé a földi világ
Hatalmát veszélyezteti
Messiási szűztisztaság
Illusztráció: 2650
Ezek is érdekelhetik!
2650 – Nemere István, Virágh László →
2650 – Demény Péter, Pusztay János →
2650 – Lackfi János, Kerékgyártó György →
