Dávid Adél: Fekete virágok
szemétdombok leprás falait vigyázva
naptól izzadva, hidegtől remegve
időtlen hangzavarban vállalva önmaguk
angolkóros mozdulataikkal kurkászták
örökös nélküli hagyatékok ékességeit
estére egybe gyűlve
kikopott ujjaikkal nyúzták harmonikájuk
kabátujjaikon parázs szökkent
sovány álluk felé emelve napi gyűjtögetésük
köpködő magvak kupacában
kóbor kutyák szemében csodálkoztak
rút képük tölcséres ábrázatján
megmártózva fekete levükben
egymástól guberált kártyát hánytak,
előítéletekből kirajzolódó
torz képektől mentesülve
jövendöltek a csillagokból
Dávid Adél a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Fekete virágok (fh. Bruegel, Villavicencio, Tarot XVI.)
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
