Molnár Miklós: „Ott élek mindenkiben”
Bolond Istók füveskönyve
(Szemelvények)
Ott élek mindenkiben:
a törtető izgatottakban mélyen eltemetve;
a nyugodtakban, akik meg bírták őrizni
azonosságukat saját gyermeki jobbik énjükkel,
szinte tapinthatóan. Ki vagyok én?
Mindenki. Hol lakom én? Minden emberben,
ezerféle alakban. Keresd meg önmagadban
jobbik énedet, Bolond Istókodat. És ha megtaláltad,
el ne engedd többé. Meglátod, én leszek
a legsegítőbb jó barátod.
Weöres Sándor
Az egyszeri macska
Gyerekkorában Istók szüntelenül kérdésekkel nyaggatta a felnőtteket. Egyszer így pirított rá az anyja:
– Vigyázz, kisfiam, mert az egyszeri macskának is a kíváncsiskodás lett a veszte!
Istók rögtön azt kezdte firtatni:
– És mire volt kíváncsi az egyszeri macska?
Dinnyét eszik a szamár
– A tudatlanok – mondta Istók a fogadóban – úgy olvasnak, ahogy a szamár eszi a dinnyét, amit beletaposott a pocsolyába.
Viszi a dinnyét
Bóbiskolt a kofa a nyári melegben a sátor alatt. Mellette egy rakás gyönyörű görögdinnye. Istók odasompolygott, egyet az ölébe kapott, és rákiáltott a kofára:
– Nemhogy ilyen dinnyét árulna kend, mint ez itt, ni!
A kofa fölijedt:
– Viszed innét a rongyos dinnyédet, te senkiházi!
És Istók vitte…
Haladék a határozatra
Istókot megválasztották a falu bírójának. Fölkereste egy asszony a fiacskájával.
– Túlságosan sok cukrot eszik a mihaszna – panaszkodott az asszony. – Nem győzöm már pénzzel. Kérlek, hatóságilag tiltsd meg neki a cukorhabzsolást, mert az én szavamra rá se hederít!
Istók azzal küldte el az asszonyt, hogy menjen vissza egy hét múlva.
Midőn az asszony ismét megjelent, Istók újabb hét haladékot kért a határozatra. Ahogy ez a hét is eltelt, dörgedelmesen kinyilatkoztatta a legénykének:
– Ezennel megtiltom neked, hogy olyan sok cukrot egyél!
Erősen furdalta az asszony oldalát a kíváncsiság: miért halogatta Istók ilyen sokáig ennek az egyszerű rendeletnek a kiadását?
– Azért, jó asszony – felelte Istók –, mert mielőtt bárki mást ilyesmire utasítok, először magamnak kellett meggyőződnöm, hogy le bírok-e szokni a túlzott cukorevésről.
Süllyed a csónak
Istók egy tudákost vitt át a háborgó vízen, és közben kicsusszant a száján egy nyelvtani hiba.
– Ember, soha nem tanult grammatikát? – kérdezte a tudós.
– Nem én!
– Akkor a fél élete kárba veszett!
Néhány perccel később Istók a nagy tudományú utashoz fordult:
– Úszni tud-e az úr?
– Nem. Miért?
– Biz akkor az egész élete kárba vész, mert süllyed a csónak!
Szerelmes versek
Istók ellátogatott régen látott imádottjához, és órákon át a szerelmes verseiből olvasott föl neki, melyek arról szóltak, mit gondol a kedveséről, miféle érzelmeket kelt benne a szépsége, milyen fájdalmas a távolléte.
Megszólalt az imádott:
– Itt vagyok veled, a szépségemet közvetlenül érzékelheted. De te csak a saját érzelmeidről beszélsz, pedig azok terólad szólnak, nem énrólam. Szerelmednek nem én vagyok a tárgya, hanem te magad. Te kettőnk közé tolakodsz.
Ruha teszi a miniszterelnököt
Az ország miniszterelnöke Istókkal együtt ment uszodába.
– Istók, szerinted mennyit érek én? – kérdezte a kormányfő.
– Ötezer forintot – vágta rá a kópé.
– Micsoda? – lilult el a miniszterelnök feje. – Csak az úszónadrágom megér ötezer forintot!
– Én is úgy számoltam – mondta Istók, és arcizma se rezzent.
A szamár közbeszól
– Kölcsön kaphatnám ma délutánra a szamaradat? – kérdezte a szomszédja Istóktól.
– Drága testvérem – így Istók –, ha szükség bánt, tudhatod, hogy mindig számíthatsz a segítségemre. Másra sem vágyom teljes szívemből, mint hogy neked, legkedvesebb szomszédomnak kölcsönadjam a szamaramat. Szememnek nincs nagyobb gyönyörűsége, mint ha láthatja, amint a szamaram hátán hordod haza a gabonádat. De édes barátom, meg kell mondanom neked, hogy most nincs itthon a szamaram, mert másnak adtam oda.
A szomszédot meghatotta Istók jószívűsége, és hálálkodott:
– Ha segíteni nem tudtál is, jóságos szavaiddal nagy jót tettél velem. Áldjon meg az Isten, drága Istók barátom!
Miközben a szomszéd így hálálkodott, az istállóból velőtrázó iá harsant. A szomszéd megütközve kapta föl a fejét: – Jól hallok? Hisz itthon van a szamarad! Hallom az ordítását!
Istók kivörösödött, és üvöltésre fakadt:
– Ó, te hálátlan! Megmondtam neked, hogy nincs itthon a szamaram! Kinek hiszel jobban: nekem, vagy egy ostoba szamár még ostobább ordításának?
A szilva célszerűsége
Egy meleg nyári napon Istók a szilvafa alatt heverészett, és a szomszéd földjén gömbölyödő óriási görögdinnyéket bámulta. Eközben gondolatai magasabb szférákba szárnyaltak.
„Miként lehetséges, hogy ez a szép nagy szilvafa ilyen hitvány kis gyümölcsöt terem? Azon a semmi kis kúszónövényen bezzeg milyen pompás dinnyék nőnek…”
Miközben a természet ellentmondásain töprengett, egyszer csak magvas gondolatokkal teli fejére pottyant egy szilvaszem.
– Á, most már értem! – sóhajtott Istók. – Hát ez az oka! Hamarabb is rájöhettem volna…
Nem félünk az asszonytól
Istók belépett A Feleségüktől Cseppet Sem Félő Férjek Klubjába. Egy nap a jeles egyesület elnöke gyűlésre hívta a tagokat.
– Kedves tagtársaim, akik oly dicséretes módon cseppet sem féltek a feleségetektől, foglaljatok helyet!
Mindenki leült, csak Istók maradt állva.
– Mi van veled, Istók? Csak nem félsz a feleségedtől?
– Dehogy félek, csak éppen nem bírok leülni. Tegnap este úgy eltángált az asszony, hogy tele vagyok kék-zöld foltokkal.
Három a szamár
Három szamara volt Istóknak.
Egyszer szamárvész ütött ki a környéken, és Istók szamarai közül is megdöglött egy.
A szomszédjai vigasztalták, ő meg azt felelte:
– Annak döglik, akinek van.
Elhullott a második, ekkor meg azzal vigasztalta magát:
– Jut is, marad is.
A végén megdöglött a harmadik szamara is. Istók megkönnyebbült szívvel sóhajtott:
– Hála Istennek, megszűnt a szamárvész.
Miért nincs a lónak szárnya
– Nincs nap – mondta Istók a feleségének –, hogy ne csodálkoznék: milyen tökéletesen van megalkotva a világ. Minden az ember javát szolgálja.
– Hogyhogy?
– Vegyük például a lovat. Szerinted miért nincs a lónak szárnya?
– Sejtelmem sincs!
– Képzeld csak el: ha szárnyuk volna a lovaknak, a háztetőre is fölröpködnének. Sírba vinnék az embert az állandó dübörgésükkel, ráadásul ránk potyogtatnák az ürüléküket.
Ettől lesz még okosabb a szamár
Istók a hajógyárba látogatott. Elképedve látta, hogy hatalmas lángok lobognak az ég felé. Magában sehogy sem tudta összeegyeztetni a tengert a lángokkal. Meg is kérdezte egy munkástól: – Mire jó ez a hatalmas tűz?
– Kátrányt főzünk – felelte a munkás –, azzal vonjuk be a hajót, mert rücskös a fája. Gyorsabban megy tőle a hajó.
Istók alig várta, hogy hazaérjen. Tüzet rakott a kertben, kikötötte a szamarát, és egy jókora üstben kátrányt főzött. Mikor a gőzölgő üsttel a szamárhoz közeledett, az állat elszakította a kötőféket, és szélsebesen kereket oldott.
– Működik! – rikkantotta Istók boldogan.
Teli kézzel
Istóknak sötét éjjel kellett útra kelnie. Igencsak inába szállt a bátorsága; egyik kezében kardot, a másikban furkósbotot szorongatott. – Most már semmitől sem kell félned – mondták az ismerősei.
Egyszer csak rárontott egy haramia. Elrabolta Istók szamarát, meg a nyeregtáskával együtt az összes pénzét.
Másnap elpanaszolta a fogadóban, mennyire pórul járt. Az egyik cimbora közbevetette:
– De hát miért hagytad, hogy elszeleljen és elvigye mindenedet, hisz mind a két kezedben fegyver volt!
– Hát igen. Ha üres lett volna a kezem, minden másként alakul.
Könyökén jön ki a főváros
Istókba botlott az ismerőse a birodalom fővárosában. A kópékirály roppant elegáns volt, a legjobb luxusszállodában lakott, és semmilyen élvezetet sem tagadott meg magától.
– Istók – vigyorgott zavartan az ismerőse –, úgy látom, itt sokkal jobban megy a sorod, mint otthon.
– Végül is egyszer van az ember nászúton! – felelte Istók.
– De hát hol a feleséged?
– Ő otthon maradt, mert annyiszor járt már a fővárosban, hogy a könyökén jön ki…
Nincs sok újság
– Hát mi újság otthon, szomszéd? – faggatta a földijét Istók.
– Nincs sok újság, hacsak az nem, hogy a Bodri megdöglött.
– A Bodri? Az én drága kutyuskám? Ejnye, de kár érte, hát mi baja volt?
– Nagyon bezabált a szamárból.
– Micsoda? Hát a szamaram is megdöglött?
– Meg ám, szegény jószág, nagyon meghajtották a vízhordással.
– Miféle vízhordással?
– Hát amikor leégett a házatok.
– Mit beszélsz? Leégett a házunk?
– Porrá biz’ az, fölgyújtották a fáklyákkal.
– Milyen fáklyákkal?
– Hát amikor anyádat temettük.
– Meghalt az anyám?
– Meg az, Isten nyugosztalja szegényt, megütötte a guta, mikor meghallotta, hogy a feleséged megszökött egy komédiással, és magukkal vitték az összes pénzeteket.
Megtalálta a hangot
Istók a piactéren citerázott – jobban mondva folyton ugyanazt a hangot csalta ki a hangszeréből. Köré gyűltek az emberek, és hallgatták. Egyikük megkérdezte:
– Szépen szól a citerád. De miért csak ezt az egy hangot pengeted, miért nem variálod, ahogy más muzsikusok szokták?
– Á, azok pancserok mind! Csak keresik a legszebb hangot, én viszont megtaláltam.
Száz százalékos költő
Egy ifjú költő megmutatta a verseit Istóknak.
– Mi a véleménye róluk? – kérdezte izgatottan néhány nap múlva.
– Száz százalékosan jók – felelte Istók.
– Kifejtené részletesebben is? – dadogta az örömében fülig vörösödő poétajelölt.
– Kilencven százalék ordas közhely, kilenc százalék bágyadt utánérzés, egy százalék eredetiség…
Jézus szamara
Egy vagyonos parasztot rettenetesen buta gyerekkel vert meg a teremtő. Istók gondjaira bízta: próbáljon egy kis tudományt csepegtetni a kölyök fejébe, hátha megragad benne valami. Ám Istók minden fáradozása hiábavalónak bizonyult, a gyerek buta maradt, mint a sötét éjszaka.
Végül Istók hazaküldte a kölyköt az apjához, az alábbi levél kíséretében: „A fiad ugyan szemernyivel se lett okosabb, én viszont teljesen elbutultam. Jézus szamarát hiába küldöd Rómába, szamárként fog hazatérni.”
Illusztráció: “Bolond Istók füveskönyve” (fh. Naszreddin – Topkapı, XVII. sz.)
Ezek is érdekelhetik!
Csanda Mária: Négydimenziós történetek →
Tárnok Attila: Korai exitus →
Derzsy-Ben Ond: PONTOS MÉRETEIM. Verses poszttraumák* →
