Napút-köszöntők (11.)
Bertalan Tivadar: Rések
Valahányszor megérkezett a NAPÚT újabb és még újabb száma, tekintetemmel végigpásztáztam szorongó könyvekkel zsúfolt polcaimat, hogy lapozgatás után vajon hol találok némi rést, ahová majd bedughatom, mint az új könyveket és ahol később is megtalálhatom. Mert könyvnyi volt valahány szám. A lapozgatás meg annyit jelentett, hogy szellemi létem réseit (ha voltak; már hogyne lettek volna!) tömögettem új élményekkel, ismeretekkel és a sokféle menü élvezetével.
Jóleső érzés, hogy részem volt az indulásban és később is számítottak rám, de az utolsó lapszámra nem kötök gyászszalagot, mert bármikor benyúlhatok a résbe, ha a szavak valódi jelentésére vágyom.
*
Illusztráció: Rések: Napút-köszöntő
Ezek is érdekelhetik!
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
Kilián László: Niomé III – Az idő mítosza (regényrészlet) →
Rácz Mihály: A megértés fonala, Nyolcvannyolc tavaszán →
