Sztojcsev Szvetoszláv (1959-2020)
Van idő, hogy
Nincsen. Éppen betöltötte a hatvanegyet; a kórházban; talán öntudatában – még?
Botorka szavak se segítenek most. Tanítványom volt a hetvenes évek második felében Szófiában. Sikerült Szegedre segítenem az egyetemre. Békéscsabán élt, gyönyörű családja, három gyermeke. Lapalapító városában. És elkezdett stílusteremtőn magyarul írni: egyedi érzésmódú gondolataiból, etűdremekeiből három kötetnyi is műhelyünk büszkesége (Credo, Vaku s a tavalyi – Üvegrajz). Beleszálaltam mindegyikbe most itt-ott – hitetlenkedve ébredek rá: az elmúlás, a halál szövi át a prózaverseket, porladás, börtön, semmibe meredés…
„Van idő leélni a leélhetetlent” – írja. Neki már nem adatott meg a kísérlete. A Covidé volt az utolsó sújtás a test gyors romlásában.
Nekünk legyen némi időnk a leélhetésben… olvasására – szinte véletlen csokornyit nyújtok át… ne felejtsük őt; emlékezem. (Szondi György)
PAD
a könyvből kiesett
egy lepréselt falevél
mire földet ér
a helyén lapul egy másik
az üres padon
kifakult
oldalakat lapozgat
a szél
van idő
leélni a leélhetetlent
Iker sötétség
a sötétben
elhallgat a zene
és jönnek
a nyugtalan gondolatok
a világon túlról
egyedül
nem bírom a csendet
kilépek az utcára
a világon túlra
halott zenémtől megsüketülve
Modell
a sarokban ül
bal keze kinyújtva
ritkul a levegő
a gyertyák kialszanak
tenyerére szállnak a lángok
koldusszobrot formál belőle
a halál
Rózsák
Szürke kora őszi hajnalon piros eső– az utolsó rózsák hul-
latják szirmaikat a kertben. A Magány arca tűnik fel a dülede-
ző ház ablakán. A hamuszínű szempár a semmibe mered. Egy
kéz falat épít a színtelen esztendőkből.
Repülés
Az éjszakai szélvihar felkapta a meztelen madárfiókákat.
A bagoly percekig tehetetlenül keringett az üres fészek
fölött. Aztán bánatos huhogással letelepedett párja mellé a fa
legmagasabb ágára.
Reggelre a viharos szél alábbhagyott, az ég kitisztult.
Mire kisütött a nap, föntről valaki fújt egy nagyot, és három
bagolyfiókát repített le a holtak ösvényéről.
Kapu
Börtönkönyv
Életem nyitott könyv; elégettek, és kinyílt börtönöm kapuja.
Persona non grata
Szobrokat építek porladó sziklákból. Mint idegen testet,
úgy vet ki magából minden sziklabörtön
Illusztráció: In memoriam Sztojcsev Szvetoszláv
Ezek is érdekelhetik!
»Hazatért« Jelenits István (1932-2024) →
Gráfik Imre 80 éves! →
„75 éves lenne Tarján Tamás” →
