Kelecsényi László: KaráDY-VArázs
Zenés életrajzi dráma két részben
Szereplők:
Karády Katalin
Frank Irma
Egyed Zoltán
Ujszászy István
Gestapo-tiszt
Ávós tiszt / Műsorvezető
Ávós katona / Kameraman
Csathóné
Jávor Pál
Honthy Hanna
Zelma
Megmondó
Rikkancs, fotós, pincér, újságíró, színésznő jelölt, fodrász, rajongók
ELSŐ RÉSZ
Megmondó ember bejön koszos arccal, koszos ruhában, szatyrokat húz maga után. Háttérben a negyvenes évek Budapestjének utcafotói: Parlament, Bazilika, Halászbástya stb. Egy régi bádogkuka bent áll a színpadon
MEGMONDÓ A vihart mindig baljós, nyomasztó csend előzi meg. (Csend.) A háborúkat azonban ritkán előzi meg a csönd. Mert a vihar, ugyebár gyakran váratlanul kerekedik, és kitörését nem lehet meggátolni. Ez a természete. (Beletúr a kukába.) Váratlan háborút azonban még nem ismert a történelem. (Semmit sem talál.) Mert a háborút emberek csinálják, emberek határozzák el, emberek indítják meg. (Dühösen.) De ez az elhatározás nem hirtelen születik. Nem ám. Legfeljebb azt nem lehet tudni pontosan, hogy mikor fog eldördülni az első lövés. (Lecsapja a kuka fedelét, kivonszolja magát.)
Egy fogdára emlékeztető helyiség
Szegényes berendezés. A falon Sztálin-kép. Íróasztal, rajta régi írógép, két szék, valahol rádió. Korosabb civil férfi ül az írógép mögött, a másik férfi ávós egyenruhában van. Ujszászy néha lassabban, néha gyorsabban kopog az írógépbe. Mintha magában beszélne. A katona az ágyon ülve a fegyverével foglalkozik
UJSZÁSZY Mondja, fiam! Hogy is hívják magát? Mi a keresztneve?
ÁVÓS KATONA (előbb felugrik, majd rájön, hogy nem kell vigyázzba állnia) Sándor… Ilucán Sándor… Tisztelettel, tábornok elvt… tábornok úr.
UJSZÁSZY Pihenj, pihenj! Mondja, Sándor fiam, nem unja még ezt?
SÁNDOR Igenis… azaz mit?
UJSZÁSZY Hát, hogy itt pattog. Amikor látja, ugyebár, hogy nem készülök a népi demokratikus államrend megdöntésére. Hiszen jól tudja, a foglyuk vagyok, fegyverem sincs…
SÁNDOR Nekem azt a parancsot adták, hogy vigyázzak a tábornok… izé… úrra. És hogy tessék írni.
UJSZÁSZY Olvasott maga egyetlen könyvet is?
SÁNDOR Jelentem, nem nagyon.
UJSZÁSZY Nem nagyon? Szóval, nem. Hát persze. Akkor elmondom magának, hogy a nagy írók, még a maguk Móricz Zsigmondja is tartottak néha szünetet. Érti? Ahogy a kapálást sem lehet egész nap csinálni.
SÁNDOR Ha akarja, tábornok úr, bekapcsolhatom a rádiót. Van rá engedély.
UJSZÁSZY Nocsak. Engedély… mire van, mire nincs?
Sándor bekapcsolja a rádiót, amelyből Rákosi Mátyás hangja szólal meg
UJSZÁSZY Ne! Ezt ne! Nicht diese Töne.
SÁNDOR Igenis, tábornok úr! (Tovább csavarja a készülék gombját, Karády hangja szólal meg, a Katyusa című szovjet dalt énekli.)
UJSZÁSZY Úristen! Kati. Már te is? (Sándor félreérti Ujszászy érzelemnyilvánítását, és kikapcsolja a rádiót.) Akkor itthon van, megvan, él.
SÁNDOR Szépen énekel, ugye?
UJSZÁSZY Az nem kifejezés.
SÁNDOR Talán ismerni tetszett?
UJSZÁSZY Mit tudhat maga róla!
SÁNDOR Nem sokat, tisztelettel. Nem jártunk moziba. Nem volt nekünk arra kérem, se időnk, de pénzünk.
UJSZÁSZY Dolgozni kellett, persze, művelni a földet.
SÁNDOR Nem jó az ilyen híres nő, tisztelettel. Mindig baj lesz belőle.
UJSZÁSZY Van magának fogalma arról, hogy ki volt Karády Katalin?
SÁNDOR Jelentem, nem nagyon. Hallottam, hogy énekes, játszották a dalait. De nálunk, Nyírszentmártonban nem volt villany a faluban. Még ma sincs. Petróleummal világítunk, ha telik rá.
UJSZÁSZY Ezért lett ávós?
SÁNDOR Besoroztak.
Ujszászy hirtelen energikussá válik
UJSZÁSZY Sándor fiam! Hívja fel nekem a századosát, vagy akárhogy, de lépjen vele kapcsolatba.
SÁNDOR Hogy tetszik gondolni? Hogy én csak úgy…
UJSZÁSZY Szokott neki jelenteni, nem? Hát akkor, rajta. Mondja neki azt, hogy nem dolgozom, nem írom az emlékirataimat, csak heverészek az ágyon. Csak bámulom a plafont. Erre majd felfigyel.
SÁNDOR Hát, nem is tudom.
UJSZÁSZY Gyerünk! Tegye meg!
SÁNDOR És aztán?
UJSZÁSZY A többit bízza csak rám. Képtelen ötlet, de hátha sikerül. Még mindig itt van? Telefonáljon már!
Zenei átkötés
Ugyanott. Napokkal később
ÁVÓS TISZT (belép, körülnéz, fintorog) Oroszlánbarlang. Miért nem szellőztetnek?
SÁNDOR Jelentem…
ÁVÓS TISZT (leinti) Lelépni!
SÁNDOR Igenis. (A háttérbe vonul, de a színen marad.)
ÁVÓS TISZT (Ujszászyhoz) Na, mit hallok, lustálkodunk, lustálkodunk? Nem is tudom, miért vagyunk ilyen jók magához? … (Gúnyosan.) Tessék parancsolni! A művésznő.
Az ajtókeretben megjelenik Karády Katalin
UJSZÁSZY (felugrik) Katalin? Katalin! …
KARÁDY István! Te élsz?
Átölelnék egymást, de a helyzet és a helyszín visszatartja őket
ÁVÓS TISZT Ezt inkább nem nézem. (Az íróasztalon heverő gépiratokat kezdi böngészni.)
Ujszászy és Karády egy ideig csak állnak egymással szemben. Majd Ujszászy az asszony felé lép, előbb a kezét nyújtja, aztán hirtelen átöleli a nőt. Összesimulnak
ÁVÓS TISZT (a karórájára mutat) Egy órájuk van… az elragadtatásra. (A tábornokhoz.) Ne feledkezzen meg a dolgáról. (A papírhalomra mutat, majd kifelé indul.) Nászutasok. (Kimegy.)
UJSZÁSZY Nem hittem volna, hogy még látjuk egymást az életben.
KARÁDY Én sem. Az Operettben próbálunk éppen, onnan rángattak ki, és tuszkoltak be a fekete autóba. Már a legrosszabbra gondoltam.
UJSZÁSZY Ja, kérlek, a módszerek ugyanazok, akárki is a főatyaisten. Szálasi vagy Rákosi, egyre megy.
KARÁDY De te mit csinálsz itt?
UJSZÁSZY Mit, mit? Ezek visszahozattak Moszkvából. A Butirkából. Tudod te, mi a Butirka?
KARÁDY Börtön. Ugye? Hát nem tudják, mit tettél a béke érdekében? Te hős vagy István, te… egy…
UJSZÁSZY Ugyan már. (Emelt hangon.) Fogoly vagyok. Hadifogoly.
KARÁDY (az írógépre mutat) Te írsz… ezeknek?
UJSZÁSZY Nincs más választásom. (Odamegy, és mint egy kisfiú a nőhöz bújik.) Csak te láttál nagynak és sebezhetetlennek, Kati! Valójában mindenki az életéért fut. Még én is.
KARÁDY És mit akarnak tudni?
UJSZÁSZY Nagyon kíváncsiak, hogyan működik egy titkosszolgálat… De minek traktállak ezzel? Veled mi van? Katalin… Kati. Olyan vagy most, mint amikor negyvenkettőben megjelentem a lakásodon, és magammal vittelek arra a bálra.
KARÁDY Otthon ültem pongyolában, és te a szó szoros értelmében elraboltál. Irma dobálta rám a ruháimat.
UJSZÁSZY Igen, Irma. Mi van vele? Megvan még?
KARÁDY Meg. Együtt élünk. Segít elviselni azt, ami van. Vagyis, ami nincs. Igazán csak egy nő értheti meg a másik nőt.
UJSZÁSZY (nem tetszik neki az utolsó mondat) Sajnos, nem tudlak semmivel megkínálni. Ez az ebédlőm, a szalonom, a dolgozószobám. Itt tartok. De te? Fellépsz? Énekelsz?
KARÁDY Játszom az Operettben, de nincsen benne sok köszönet. Képzeld, volt ahol kifütyültek. Kecskeméten söröskorsókat dobáltak a színpadra részeg honvédek.
UJSZÁSZY (dühösen) Ha ott lettem volna!
KARÁDY Az a komcsik által szervezett banda volt. Nem érdekes.
UJSZÁSZY Az éltetett, hogy egyszer, legalább még egyszer viszontláthatlak.
KARÁDY Ezt most te szervezted? Régen mindent el tudtál intézni. Talán ki is engednek. Talán az amerikaiak…
UJSZÁSZY Ugyan, az amerikaiak. Mit gondolsz? Odadobtak minket a bolsiknak. És akkor finoman fogalmaztam. Jalta. Ott adták el Magyarországot Sztálinnak.
KARÁDY Akkor mi lesz veled?
UJSZÁSZY Velem? Nem kell hozzá nagy fantázia. Én háborús bűnösnek számítok. Én, aki magyar királyi főtisztként sokat kockáztattam azért, hogy kiszálljunk a háborúból. De mi lesz teveled, Kati?
KARÁDY Engem nem vádoltak semmivel. Zsidókat bujtattam, gyerekeket váltottam ki a nyilasok karmai közül. Nem úgy, mint a kedves vetélytársnőim. El is menekültek. Jávor Pali meg most készül menni. Igaz, ő szabályosan, útlevéllel. Találkoztunk. Konyakoztunk egy kicsit, közben azt suttogta, hogy menjek utána Amerikába.
UJSZÁSZY Lehet, hogy jobban tetted volna. De itt vagy, hála istennek. (Magához öleli a nőt.)
KARÁDY Istenem, ha nekem valaki azt mondja negyvennégyben, hogy itt és így fogunk találkozni.
UJSZÁSZY Katalin, kérhetek tőled valamit?
KARÁDY (félreérti) Csak nem gondolod, hogy itt…
UJSZÁSZY Ugyan, dehogy. Énekelj nekem, kérlek. Énekelj valamit!
KARÁDY (belekezd egy dalba) ”Szemedbe nézek, szerelmet érzek, mondd, hogy nem hagy majd el” (Elcsuklik a hangja.) Nem… Nem megy… Nem bírom, hogy így látlak, István… Nem megy! … (Kirohan.)
UJSZÁSZY (utána akar menni, de az előlépő Sándor útját állja, ezért visszaül) Hát legalább láttam… Ez is valami. Nem bírok szabadulni az emlékektől… (Az asztalra csap, majd lenyugszik.) … Sándor! Ismeri maga Dantét?
SÁNDOR Én, kérem… én nem ismerem azt a tiszt urat, akiről beszélni tetszik!
UJSZÁSZY (megdöbbenve legyint) Mindegy. (Csend.) Azért, ha már így össze vagyunk zárva kényszerűségből… elmondom mit mondott Dante: Nincsen semmi elszomorítóbb, mint emlékezni a régi szép időkre (Hatásszünet.) a nyomorban…
SÁNDOR Hát… én ráérek… mármint… ha pihenésképpen emlékezne… emlékezgetne… én szívesen meghallgatom… időm rengeteg… Lássa, össze vagyunk kötve (Szünet.) Hm… a művésznő… vajon… vajon milyen volt azelőtt, hogy puccos lett, szép derekú lyány, ahogy kenyeret dagaszt… tyűh… (Idétlenül röhög. Ujszászy figyelmeztetően ránéz.) No, nem úgy értem… csak…
UJSZÁSZY: Csak… (Lemondóan.)… Egyszerű maga, fiam, mint az egyszeregy… de nem haragszom. Magára nem. Tudja, Katalin és én… olyan sok mindent tudok róla, és mégis olyan keveset. De amit mesélt magáról, és amit átéltem vele… nos… azt senki nem tudhatja… emlékek… emlékek…
Zenei átkötés
Helyszín: kávéház különterme
Karády izgatottan belép, felhevülten legyezgeti magát, rá akar gyújtani. A háttérből egy negyvenes, szemüveges alak lép hozzá
EGYED Bocsánat, hölgyem, azaz kisasszony! Kérem, engedje meg, hogy bemutatkozzam.
KARÁDY Tegye meg!
EGYED (névjegyet nyújt a nő felé) Egyed Zoltán vagyok, hírlapíró.
KARÁDY (biccent a férfi felé) Kanczler… Kanczler Katalin.
EGYED Kanczler?
KARÁDY Igen. Apámtól örököltem. Csak ezt hagyta ránk.
EGYED Mondja, kedves Katalin, ha szólíthatom a keresztnevén…
KARÁDY Hát, ha úgy jobb magának. Így hívnak, akár tetszik, akár nem.
EGYED Már miért ne tetszene. Épp ellenkezőleg! Hol szokott fellépni?
KARÁDY Én? Sehol. Néha énekelek baráti társaságokban, így, ahogy itt és most. Ha kedvem van, szavalok is.
EGYED Igazán? Nem hiszem el.
KARÁDY Pedig elhiheti. (Nevet.)
EGYED Fantasztikus!
KARÁDY Micsoda?
EGYED A hangja. Ahogy énekel.
KARÁDY Igen, mondták már többen is.
EGYED Maga egy őstehetség. Képeznie kellene magát.
KARÁDY Igazán? Próbáltak már rábeszélni.
EGYED Jár valamilyen énektanárhoz vagy színiiskolába?
KARÁDY Dehogy járok. Nincsen nekem arra pénzem vagy időm. De leginkább egyik se. Itt vagyok, én vagyok, ilyen vagyok.
EGYED Kisasszony! Katalin, magából sztár lehetne. Higgye el nekem. Én jártam Hollywoodban is. Ott két kézzel kapkodnak az ilyen tehetségek után.
KARÁDY (hiszi is, meg nem is) Ne mondja! Igazán?
EGYED Ha beleegyezik, bejuttatom egy színiiskolába.
KARÁDY Mondtam már, hogy nincs rá pénzem. Hat testvérem van. Az apámnak hol van munkája, de inkább nincsen.
EGYED Ugyan, nem kell törődnie ezzel. Én támogatnám magát.
KARÁDY Na, persze. Tudja, hogy hányan akartak már engem „támogatni”?
EGYED Félreérti a helyzetet. Maga a legjobbat érdemli. Elegáns helyeken kellene szerepelnie.
KARÁDY Miért, mi baja van ezzel a társasággal?
EGYED Hallgasson rám! Jól ismerem Zilahy Lajost, az írót. Most akar önálló filmvállalatot alapítani. Fiatal tehetségeket keres.
KARÁDY Mármint, hogy… én és a filmezés? (Meginog.) Gondolja, hogy menne nekem?
EGYED (lelkesen) Természetesen. Ha beleegyezik, feltelefonozom Ilonát, Csathónét. Ő ma a legjobb a szakmában. (Kimennek.)
Csathóné lakása
A rádióból szól a zene, Csathóné lehalkítja, rágyújt, tölt egy italt. Egyed beesik
EGYED Ne haragudj, feltartottak a szerkesztőségben.
CSATHÓNÉ Már megszoktam. Iszol valamit?
EGYED Konyak. Nos? Mit gondolsz?
CSATHÓNÉ (italt tölt) Igen, igen. Amit eddig láttam tegnap… kétségtelenül tehetséges. Ma meglátjuk, mennyire muzikális. (Szünet.) Különben, azt hiszem, megint aranyhalat fogtál.
EGYED Mondtam, ugye! Az én szimatom nem szokott csalni. Ebből a nőből sztárt kell csinálnunk.
CSATHÓNÉ Nem késő egy kicsit? Úgy értem, hány éves?
EGYED Huszon… Nem mindegy?
CSATHÓNÉ De, tulajdonképpen mindegy. Nem túl magas?
EGYED Éppen ez az! Végre valami más! Hát nem érthető? Egyen színésznőink vannak! Egyen hanggal! Egyen derékkal! Ez valami új, ez valami más… Kincs!
CSATHÓNÉ (kezével mutatja a pénzt) Kincs… Neked is, mi?
EGYED Ugyan kérlek, ne légy ízléstelen.
CSATHÓNÉ: Én?
EGYED Igen, te!… Az utolsó Perczel film egy kisebb vagyont hozott! (Hízelgőre vált.) Ugye, kitanítod?
CSATHÓNÉ Úgy érted, kikupálom?
EGYED Mindegy hogy nevezed, de csinálj belőle egy dívát! Csinálj belőle egy új Marlene Dietrichet! Megvan benne, ott van benne!
CSATHÓNÉ (lassan rágyújt, gondolkozik) Legyen. (Az órájára néz.) A pontosság úgy tűnik nem az erőssége.
EGYED Majd megtanulja! (Szünet.) Felcsillant a szeme a filmezésre. Megvan benne a becsvágy. Hidd el, új csillagot csinálunk. (Emeli a poharát.)
CSATHÓNÉ Zilahyhoz mikor mentek?
EGYED: Nem tudom, talán a jövő héten. El van foglalva a vállalattal.
CSATHÓNÉ: Hja, kérem, aki filmvállalatot akar csinálni! Magyarwood!
Karády beesik
KARÁDY (zavartan) Bocsánat… Nem találtam az utcát.
Csathóné és Egyed összenéznek
CSATHÓNÉ (flegmán) Ugyanott van, ahol tegnap volt, kedvesem! Amikor itt járt. Mindegy, a lényeg hogy itt van. Gondolkoztam a tegnapi találkozásunk után. Képeznie kell magát, ez az, ami nem mindegy, ha jól emlékszem a nevére, kedves Kanczler kisasszony.
KARÁDY Mondtam már, hogy nekem erre nincs pénzem.
EGYED Katalin, ez most nem számít, amíg engem lát…
KARÁDY Egyszóval befizet?
CSATHÓNÉ Zoltán nagyon jó menedzser. Akit egyszer ő befizet! … Nos, rendben. A jövő héten akkor el is kezdhetjük…
KARÁDY A tanulást? Minek? Engem így is szeretnek az emberek. Akkor meg minek kínoztassam magam?
EGYED Katalin, figyeljen Ilonára!
CSATHÓNÉ Ez kevés lesz a pályához. Nagyon jól énekel, el kell ismerni, de úgy dobálja a kezét-lábát, mint egy atléta, aki távolugrásra készül. A mozgása még járás közben is… mondjuk, hogy…. kínos. Azért ma megnézem, hogy táncol. Fejlődnie kell. Akkor talán össze fog jönni a filmezés. Ott kevés az énektudás. Ott játszani is kell. (Elővesz egy noteszt, lapozni kezdi.)
KARÁDY Hát aztán! Majd a rendező megtanít. Elvégre az a dolga, nem?
CSATHÓNÉ Mondja, hogy „Édes élet délen, Ó mondd, ott milyen lenne véled, hisz úgy szeretlek”.
KARÁDY (hangsúlytalanul) „Édes élet délen, Ó mondd, ott milyen lenne véled, hisz úgy szeretlek”. (Egyed és Csathóné lereagálja.)
CSATHÓNÉ Beszédtanárra mennyit szánsz?
KARÁDY Beszédtanár? De hát én rendszeresen szavalok!
CSATHÓNÉ Kedvesem, maga nem szaval, hanem beszéd közben is énekel. Nem artikulál és nincsenek hangsúlyai. Mielőtt megszólal, fel kell vennie a pózt. A stílust! Ha ez megtörtént, csak utána szólaljon meg.
KARÁDY Pózt és stílust?
CSATHÓNÉ Igen, igen. Majd a Zirczy Jenő megtanítja. (Egyed bólint, hogy rendben.) Állat felemel, fogat picit összezár, alsó ajak leszorít, felső ajak előre, és beszél. (Karády próbálja csinálni, komikusan szenved.) Ez most a sikk. Tudja, sok tanítvány megfordult nálam. Voltak jók, voltak rosszak. Lettek belőlük sikeresek vagy kudarcosak…
KARÁDY Maga is színésznő volt?
CSATHÓNÉ Voltam az is, igen. De ezt most hagyjuk. Most magáról van szó. Amikor Zoltán megkeresett, nem akartam hinni a lelkesedésének. Rajongott ő már másokért is. Nos, kétségkívül van magában valami különleges. De tanulnia kell. No, persze így magunk közt, (Bizalmasan.) meglesz ennek az ára. Döntse el, hogy mit akar.
KARÁDY Hogy mit akarok? Nem tudom. Énekelni biztosan.
EGYED Garantálom, hogy fog, de fel kell kötni azt a bizonyos alsóneműt. Állítólag Jávor Pali lesz a férfi főszereplő.
CSATHÓNÉ Ez igen. Rögtön a mélyvíz?
EGYED Zilahy egy több mint tíz éve megjelent regényéből írja a forgatókönyvet.
KARÁDY Tíz éve? (Elgondolkodik.) Akkor én… hol is voltam tíz évvel ezelőtt? Talán Svájcban vagy Hollandiában. Elvittek abba a gyermekmentő programba.
EGYED De szerencsére most itt van.
CSATHÓNÉ Egyet tudjon azért, Katalin! Ha netán sikerül a filmezés, és befut, egy ország ismeri meg az arcát. Onnantól csak otthon, a négy fal között lehet önmaga. Mindenütt máshol: a stílus és a póz! Még egy fodrászatba se mehet be úgy, mint azelőtt. No, nem saját maga miatt. Hanem azok miatt, akik kitalálják magát. Sok pénzt és időt fektetnek majd az imázsába. A külvilágnak azt kell látnia, amilyen majd a filmeken lesz. Érti, amit mondok? Ja, és találjatok ki egy másik nevet.
KARÁDY Miért? A Kanczler nem jó?
CSATHÓNÉ Kanczler Katalin többé nem létezik.
EGYED (zavartan) Tudja, ööö… mostanában mindenki magyarosít… a nemrég bevezetett zsidótörvény miatt. Ez a Kanczler olyan svábosan hangzik. Mert nem zsidó, ugye?
CSATHÓNÉ Na, ezt beszéljétek meg ti. (Kimegy.)
KARÁDY Nem, nem vagyunk zsidók.
EGYED (megkönnyebbülve) Az jó. Nagyon jó. Lássuk csak, milyen nevet lehetne magának adni?
KARÁDY De a Katalin marad.
EGYED Persze.
KARÁDY És a K kezdőbetű is.
EGYED Mi az, hogy! Így alliterál.
KARÁDY Mit csinál?
EGYED Alliterál! Katalin, sokat kell majd olvasnia, tanulnia. Egy színésznő legyen művelt. Ott van Muráti Lili, Mezei Mária.
KARÁDY Ismeri őket? Ha egyszer együtt játszhatnék velük!
EGYED Meglesz az is, nem kell aggódni. Várjunk csak… (Neveket mormol.) Kőszegi… Kabai… Kaposi… Kókai… (Közeledik a nő felé. Át akarja ölelni. Karády eleinte elhúzódik.) Karcagi… Lassan felsorolom a telefonkönyvet. (Az énekesnő derekára teszi a kezét.)
KARÁDY (már nem húzódik el) Mi lenne, ha…
EGYED Mi lenne? Az lenne, az lesz, hogy én most…
KARÁDY Karády. Igen, Karády. De ipszilonnal.
EGYED (belecsókol a nyakába) Zseniális! Tudtam, hogy együtt rá fogunk találni. Karády Katalin. Ipszilonnal!
CSATHÓNÉ (bejön, a pár szétrebben) Na, látunk valami táncot is, madaraim? (Odalép a rádióhoz, bekapcsolja, megszólal valami zene.)
Csathóné előtáncol Karádynak, aki ügyetlenül utánozza. A dal alatt egy fotós vakuzik a színen. A dal végén Karády, még félhomályban, leül a nappaliban
Karády nappalija, újságot olvas, egyedül
KARÁDY A káprázatos névtelen… Ez lennék én? … (Fut a szeme a betűkön, aztán ledobja a lapot. Feláll, járkálni kezd.) Álmodoztam ilyesmiről. Gyerekkoromban, amikor anyám fésülgette a hajamat, amit aztán apám megtépett, miután részegen hazaért. Naná, hogy férjhez mentem az első adandó alkalommal. A Rezső. Én tizenkilenc voltam, ő meg majdnem negyven. Hivatalba járt, és azt várta, hogy főzzek neki. (Nevet.) Én és a főzés? Úgyhogy inkább hozattunk. Fizette a számlákat, jó ideig. Aztán besokallt. Te egy luxusnő vagy, ezt mondta. Aztán beadta a válókeresetet. Nem szerette, ha énekelek. Féltékenykedett. És az ágyban sem volt olyan nagy szám. Egyáltalán, a férfiak… (Legyint.) Na, nézzük, mi van még itt? (Lapozni kezd.)
Idegen hangokon halljuk az újságszövegeket
„Szép és izgalmas nő, igazi filmre való egyéniség.”
Másik újságba lapoz bele
„Arca üres, mint egy kirakati bábúé.”
Ledobja a földre az újságot, egy paraván mögé megy, átöltözik, látszik, ahogy repülnek a ruhák, pongyolát vesz fel, alul harisnya. Közben halljuk tovább a sajtóbeli írásokat
„Kell lennie ebben a színésznőben valami másnak is a puszta szépségén kívül.”
„A legjobb sanzonénekesnők egyike, a színészethez viszont nem ért.”
„Jelentkezzen az a néző, akár férfi, akár hölgy, aki nem szerelmes Karádyba.”
Halk kopogás
KARÁDY Nyitva van, gyere csak!
EGYED (sietve jön, meglátja a földön heverő újságot, felveszi) Olvastad? Persze, hogy olvastad. (Meg akarja csókolni a nőt, de az elhúzódik.) Bombasiker. Tódulnak a nézők a Halálos tavaszra. Nem is örülsz?
KARÁDY De igen, örülök, nagyon is örülök. (Pózol a cigarettával.)
EGYED Nem úgy nézel ki.
KARÁDY Csak felveszem a pózt, a stílust. Ilona azt mondta, hogy minden nap foglalkozzam vele, hogy ha kell, akkor tudjak ad hoc is interjút adni. Hiszen egyre többen érdeklődnek irántam. A beszédtanár is azt mondta, hogy mindennap gyakoroljak. (Mindezt Karády hangon mondja, mint a filmjeiben.)
EGYED Hát ne rajtam gyakorolj, jó!
KARÁDY (ugyanazon a hangon) Milyen feszült vagy drágám! Határozottan öregít!
EGYED Kati!
KARÁDY (szünet, italt tölt) Jó-jó… Nem vagyok jól… sokat gondolkodtam ma napközben. A múltról, a gyerekkoromról…
EGYED Nincsen múlt, Katalin. Ez van. A siker. Hittem benned, de ezt én sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan jön minden. Kapkodnak utánad, forgatókönyveket küldözgetnek a címemre, lemezszerződést ajánlottak.
KARÁDY Lemezt? Azt szívesen.
EGYED Miért, a filmezéssel mi bajod?
KARÁDY Unom, hogy folyton ismételni kell. Ami egyszer nem jó, az később se lesz jó. A Pali is ezt mondta.
EGYED A Jávor mondhat bármit, ő már sztár.
KARÁDY És én nem vagyok az? Meg tudod mondani, hogy miért egy másik nő harisnyás lábait látni az enyém helyett?
EGYED Jó, hát kicsit nagy… a lábad… de csak egy egészen kicsit… és én… nagyon imádom! (Hízeleg, megsimogatja a lábát, Karády eltolja a kezét.) Jó, hát általában… nagy vagy. Na! Ez van! De hát ettől vagy különleges.
KARÁDY (feláll) Beérném 160 centivel és 36-os lábbal a különleges helyett. Nincs rám se ruha, se cipő! Mindent a Perczel Zitához és a hasonszőrű mini egerekhez mérnek! Minden férfi partnerem dobogón sétál mellettem, vagy magas talpú cipőt adnak rá. A Pali múltkor kis híján felbukott, és lefejelte a kamerát!
EGYED Katikám! Ne törődj vele. A rendező-asszisztensnek az a dolga, hogy ilyen esetekben elkapja a Palit! (Karády fintorog.) Inkább ide nézz! (Egy szövegkönyvet vesz elő a táskájából.) Most ez a fontos, most ez jön.
KARÁDY Mi az? Mutasd! … Egy színdarab? (Leül, a lába kivillan.)
EGYED Bizony. És te fogod játszani a női főszerepet.
KARÁDY A férfi főszerepet mégse játszhatom… Az asszony és az ördög, írta (Olvassa, ahogy írva van.) Sommerset Maugham.
EGYED (sznobos angolsággal) Szamerszet Maum.
KARÁDY Én vagyok az asszony. Pedig az ördög is lehetnék. (Incselkedik, lábat villant.)
EGYED Igen, egy nőstényördög. (A lábához guggol, közelít, megfogja, nyúlkál.)
KARÁDY Na, teee… Hagyd abba, hagyd már abba! (Karády először játékosan enged, majd elrúgja.). Unlak már! (Feláll.)
EGYED Bestia! Tudod, hogy megőrülök érted. Nézd csak! Ez a karácsonyi ajándékom. (Átnyújt valamit.)
KARÁDY Mi ez?
EGYED Két vonatjegy, Párizsba. Ott töltjük az ünnepeket.
KARÁDY Párizs! Imádlak! (Megöleli Egyedet, aztán néhány szertelen tánclépést tesz. Paraván mögé megy, pongyola le, egy nadrág fel). Édes Istenem, Pááárizs! Álmaim városa. Még soha nem jártam ott.
EGYED Tudod, amikor megismertelek az volt a tervem, hogy majd mindennel elhalmozlak… és hát úgy tűnik sikerül… vagy legalábbis remélem. Mindent imádok benned, Kati! (Csend.) Még azt is imádom nézni, ahogy öltözöl… (Újra a táskájába nyúl.) Ja, igen, van itt még valami a számodra. (Egy gépelt iratot nyújt át.)
KARÁDY Újabb ajándék? (Paraván mögül ki.)
EGYED Ha úgy vesszük. Alá kellene írnod.
KARÁDY (olvas, aztán elképed) Húsz százalék? Minden művészettel kapcsolatos tevékenységem jövedelméből…
EGYED (bólint) Annyi. Az ügynöki díjam.
KARÁDY … és minden ezután felfedezett technikai újdonság általi szereplésből…
EGYED (bólogat) Úgy van. Gondolni kell a jövőre is.
KARÁDY (csalódottan nézi a férfit) Ezt te írtad?
EGYED Az ügyvédem fogalmazta. Az ügyvédünk. Közös érdekünk.
KARÁDY Érdekünk? …Te disznó!
EGYED Ugyan drágám, nélkülem sehol nem lennél. (Agresszíven.) Írd szépen alá!
KARÁDY És, ha nem?
EGYED (cinikusan) Naponta száz Karády Katalin sétál be hozzám, az ügynökségbe. (Nyomatékkal.) Bármikor megcsinálok egyet újra!
KARÁDY Nagyon tévedsz! Hozzád naponta száz Kanczler Katalin sétál be. Karády Katalin csak egy van.
EGYED (hízelgőre vált) Kati, én nem akarom, hogy köztünk félreértés legyen…
KARÁDY (egyre dühösebben) Hát, ne is legyen. Semmi se legyen.
A Rikkancs a közönség felől felmegy a színpadra, ott áthalad újságot lobogtatva a kezében
RIKKANCS Esti Hírek! Esti Hírek! Különszám! Második bécsi döntés, Kolozsvár visszatért! Észak-Erdély újra a miénk! Kolozsvár visszatért! Esti Hírek! Különszám! Esti Hírek!
Kalapszalon
Karády egy kalapot tart a kezében. Mellette egy fiatal házaspár nézelődik. A fiatalasszony kifelé menet felismeri Karádyt, közelebb megy, rajongva nézi, de a férje kedvesen elhúzza, majd távoznak a boltból
KARÁDY Igen, valami ilyesmire gondoltam. Bár egy kicsit igazítani kellene rajta.
IRMA Megcsinálom, adja csak ide! Holnapra meglesz. Zelma!
ZELMA Igen.
IRMA Ezeket vedd előre!
ZELMA (cserfesen) Csak nem a művésznő! Úristen, láttam minden filmjét! A lányom épp annyi idős lehet, mint maga, még a haját is úgy hordja. Állandóan a maga dalait hallgatom. De én is tudom ám az egyiket „Hamvadó cigarettavééééég” (Énekel, viccesen, Irma helyette is szégyenkezik.) Egyik nap azt mondja nekem a lányom…
IRMA Zelma!
ZELMA Jó, jó … megyek már.
IRMA Tudod mit, add csak vissza! Majd én csinálom meg személyesen a művésznőnek. Elmehetsz. (Zelma duzzogva ki.)
KARÁDY Magának olyan ügyes keze van.
IRMA Ó, a művésznő nagyon kedves.
Miközben a kalapon babrálnak, a kezük összeér
KARÁDY Hagyd ezt a művésznőzést. Én csak egy énekesnő vagyok. Egy kőbányai lány.
IRMA Hát azért annál több. Jóval több. (Rajongva nézi.) Az a sok filmszerep és a dalok. Olyan szépen formálja a szavakat. Biztosan ezt is tanítják maguknak.
KARÁDY Nos, hát igen. Tegezzél bátran, jó? Hiszen talán egyidősek vagyunk.
IRMA Köszönöm. Tudja, azaz tudod… sokszor gondoltam rá, hogy egyszer bejössz a szalonba, és velem csináltatsz magadnak kalapot. Olyat, ami illik hozzád, az egyéniségedhez.
KARÁDY Tényleg? Háát… ez a város legszebb kirakata. Ezért is jöttem be, és nem csalódtam. Ahol ilyen figyelmes a kiszolgálás…
IRMA Tizennégy éves korom óta dolgozom itt. Arról ábrándozom, hogy egyszer majd az enyém lesz a szalon, vagy nyitok egyet valahol.
KARÁDY Úgy is lesz.
IRMA Biztos vagy benne?
KARÁDY Ha sokáig követed az álmaidat, valóra válnak.
IRMA Milyen szép nyaklánc!
KARÁDY Egy nőn mindig legyen ékszer! Kiemeli a nyakat, az arcot! Semmi pénzért nem válnék meg tőlük. Csodás kazettákban rendszerezem őket. Minden ruhához másik medalion! Nézd meg a gyűrűmet. Egy csokor rózsába volt beletűzve.
IRMA (rajongva) Ez olyan fontos?
KARÁDY (kacagva) Drágám! Az ékszernél nincs fontosabb dolog a világon. Innen látszik, hogy nő vagy… no meg, hogy sikeres. Persze sosem lesz olyan kollekcióm, mint a Honthy Hannának, de hát ez csak idő kérdése.
IRMA És ki küldte a gyűrűt a virággal?
KARÁDY Már nem emlékszem. Túl sok jelentéktelen figura vesz körül.
IRMA Mindjárt zárok. A főnöknő ma már nem jön vissza.
KARÁDY Beszélgetünk még egy kicsit? Kedves…
IRMA Irma, Frank Irma.
KARÁDY Máris megkedveltetek… Frank Irma.
IRMA Nem énekelnél? Élőben még sosem hallottalak.
KARÁDY (kacéran) De meglesz az a kalap holnapra, ugye?
IRMA Meg-meg.
Zenei átkötés
Karády és Irma táncolnak, majd megjelenik a színen Ujszászy. Karády átsiklik a karjaiba, pár tánclépést tesznek, majd zavartan elengedik egymás kezét
UJSZÁSZY Bocsásson meg, hogy követtem. Rögtön felismertem. Nagy tisztelője vagyok. (Kezet csókol.) Ujszászy István, magyar királyi vezérőrnagy.
KARÁDY Tudom. Láttam magát a filmhíradóban.
UJSZÁSZY Én pedig láttam a filmjeit.
KARÁDY Melyiket? Elég sok volt.
UJSZÁSZY Bevallom a Halálos tavaszt megkönnyeztem. De a Hazajáró lélekben is nagyon tetszett. Az Egy tál lencsén pedig jót derültem.
KARÁDY Igazán? Ennyire szeret moziba járni?
UJSZÁSZY Igen… azaz nem… de az Ön filmjeit szívesen nézem. Nézze… nagy örömömre szolgálna, drága művésznő, ha meghívhatnám egy vacsorára.
KARÁDY (végigméri a férfit, aztán bólint) Kedves Ujszászy, végül is, miért ne?
Rádió-bejátszás Magyarország hadba lépéséről
MEGMONDÓ (egy ócska csomaggal a vállán érkezik) Érzik ezt a bűzt? Hallják a sikolyokat? Még nem? Pedig valami közeleg! Kiröhögik az egyszerű embert, de olyan az, mint a puli! Kiszagol mindent! Csak éppen szólni nem mer. (Szünet.) A fiaimat elvitték. Hát ezt én előre láttam. Na, de hát kinek szóljon az ember fia, és ki hallgat meg egy magamfajtát? Senki. Mert hát ki vagyok én? (A zsákjából egy gyűrött újságot vesz elő.) Hja, csak a nép! És hát kik vagyunk mi, hogy olyan bölcsen ítéljük meg a vezetőink tetteit? Tudjátok ti, mekkora felelősség egy országot, egy nemzetet vezetni? Főleg egy kettészakadt nemzetet. Nem a történészek ítélnek meg benneteket, hanem majd az unokáitok. (Gombócot gyűr a lapból, majd messzire hajítja.
Átkötő zene
Eszpresszó.
Karády és Ujszászy beszélgetnek.
Két fiatal nő ül a másik asztalnál
UJSZÁSZY Katalin! Emelem poharam… Magára! A boldogságára és a sikereire!
KARÁDY Köszönöm, István! Rám fér. (Isznak.)
SZŐKE LÁNY … Csak nem?
FEKETE LÁNY A Karády! Tényleg ő az.
SZŐKE LÁNY Tényleg.
FEKETE LÁNY Imádom a filmjeit, olyan különleges és titokzatos nő. Egyszer én is színésznő leszek… (Kimennek.)
PINCÉR (utánuk néz) Álmodj csak, aranyom… (Ki.)
UJSZÁSZY Csak nincsen valami gondja? Nekem mindent elmondhat.
KARÁDY Tudja, gyerekkoromban primadonnának képzeltem magam. Üvölthetett az apám, sírhatott az anyám. Befogtam a fülem, és a fejemre húztam a párnámat.
UJSZÁSZY Engem a nörsz sétáltatott a Vérmezőn. Ott parádéztak a lovastisztek. Akkor határoztam el, hogy katona leszek, bármi áron.
KARÁDY Én meg akkortájt születtem. Kőbányán.
UJSZÁSZY Azt akarja mondani, hogy túl idős vagyok magához?
KARÁDY (mélázva) Én tulajdonképpen mindig egy igazi apa figurát kerestem. Olyat, aki kedves velem, aki nem bánt, hanem megvéd.
UJSZÁSZY (az asztalon keresztül megfogja a nő kezét) Katalin! Én mindent megadnék magának. Nem is tudom, mióta ismerjük egymást. Van talán már fél éve is. Sokat gondolkoztam… Házasodjunk össze!
KARÁDY Megbolondult?
UJSZÁSZY Ne sértsen meg, egy magyar királyi főtisztet.
KARÁDY Úgy értem, ezt biztosan nem engednék meg magának. Éppen a rangja miatt.
UJSZÁSZY Engedélyt kérek a nősülésre. Kihallgatást kérek a kormányzótól.
KARÁDY Horthytól?
UJSZÁSZY Vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltóságától.
KARÁDY A maga pozíciója és én, ezzel a múlttal.
UJSZÁSZY Göring marsall egy színésznőt vett feleségül. És a Führer ott volt az esküvőjén.
Közben megszólal a Lili Marlen című dal
KARÁDY Hallja a gramofont…
UJSZÁSZY Ez a dal tulajdonképp be van tiltva.
KARÁDY Miért?
UJSZÁSZY Demoralizálja a katonákat. Szomorú. Csökkenti a harci kedvet.
KARÁDY Tudja, milyen a katonák élete a fronton? Nekem négy bátyám van kinn. Nagy harci kedvük nem volt, amikor kivitték őket.
UJSZÁSZY Vannak az életben hazafias kötelezettségek is. És a fegyverbarátság a németekkel.
KARÁDY Ezek csak jelszavak, üres jelszavak. Szenvedés van, István, szenvedés.
UJSZÁSZY Szóval, hozzám jön, Katalin?
KARÁDY Igen, de…
UJSZÁSZY Nincsen de! Igen vagy nem? Ez ilyen egyszerű. Nos? Mit mond, Katalin? Meghatározza a sorsomat.
KARÁDY Ugyan, István! Ne használjon ilyen nagy szavakat.
UJSZÁSZY (feláll) Akkor igen?
KARÁDY Igen.
UJSZÁSZY Katalin! (Magához öleli a közben felálló nőt.) Pincér! Még egy üveg pezsgőt! A legjobbat. Most, azonnal! (Csókolóznak.)
Átkötő zene
Karády lakása. Leveleket válogat, olvas
KARÁDY Uramisten, mennyi levél! (Benyúl egy borítékba.) A férjem és fiam is a fronton harcol… (Másik boríték.) Drága művésznő, a maga dalai jelentik az egyetlen vigaszt nekünk édesanyámmal… (Megint egy boríték.) Maga gyalázatos nőszemély, minek csábítgatja a filmjeivel a férfiakat… (Felnéz.) Uramisten! Mintha mindenkit nekem kellene megvigasztalni vagy boldoggá tenni. Hát nem vagyok én Isten. Még csak istennő sem. (Kényszeredetten nevet.) Nincs nekem hatalmam. Csak szeretek énekelni. De most már igazán azt se.
Kopogás hallatszik, és egy fiatal lány félénken benyit
KARÁDY Nem mondtam, hogy szabad.
FEKETE LÁNY Bocsánat, én csak…
KARÁDY Ki maga? Minek köszönhetem a bejelentés nélküli látogatást?
FEKETE LÁNY Engem kérem a Szegváry úr küldött… hogy… hogy a művésznő… meghallgat engem. Kérem, én láttam a filmjeit… én egészen kiválóan utánzom a hangját… én kérem, színésznő szeretnék lenni. A Szegváry úr azt mondta, hogy előbb a művésznővel beszéljek… én kérem, én is Kőbányán születtem. Édesapám biztatott, hogy egy barátja majd bemutat a Szegváry úrnak, akit a művésznő is ismer, és ő meg azt mondta, jöjjek el, mert a művésznő majd meg tudja mondani, hogy elég… tehetséges vagyok-e?
KARÁDY Hagyja már abba! Mit akar tőlem?
FEKETE LÁNY Én csak… szeretnék színésznő lenni. Olyan, mint maga! Olyan híres. Okos. És szép. Én tudom, hogy sokat kell tanulnom, de én megígérem…
KARÁDY Hallgasson már! Felejtse el, hogy színésznő akar lenni. És azt is, hogy itt járt. Menjen már! (Haragosan.) Nem hallotta? Kifelé!
A fiatal lány sírva kirohan
KARÁDY (tárcsáz) Halló! Kapcsolja kérem az Operettszínházat. Halló, János? Volt itt nálam egy fiatal hölgy… nem… nem, a Szegváry küldte… nem tudom a nevét. Nagyon rossz állapotban voltam, és nem tudtam vele… nagyon udvariatlannak hatottam, roppantul röstellem. Kiderítené a kis hölgy nevét? Várom a hívását, köszönöm. (Leteszi a telefont.) Milyen ember lett belőlem…
Kopogás
KARÁDY Szabad!
UJSZÁSZY (belép, összecsapja a bokáját, tiszteleg) Katalin! Alig vártam, hogy lássam…
KARÁDY De jó, hogy itt van, István! Legalább egy jó hírt mondjon. (Megöleli.)
UJSZÁSZY Drága művésznő! Mély tisztelettel jelentem, (Hatásszünetet tart.) elhárult minden akadály a házasságkötésünk elől.
KARÁDY István! Olyan ez, mint egy álom. Nem akarok felébredni belőle.
UJSZÁSZY Garantálom, hogy nem fog.
KARÁDY Istenem, maradjon így, csak maradjon minden így. (Feláll, pörög.)
UJSZÁSZY Álljon meg! Elszédül.
KARÁDY Nem-nem. Kapjon el! Fogjon meg! (Karády távolodik Ujszászytól, de az nem akar részt venni a játékban.)
UJSZÁSZY Katalin, ma este, a tiszti bálon be fogom mutatni őfőméltóságának.
KARÁDY Horthy Miklósnak? Engem? A színésznőcskét?
UJSZÁSZY Nem. A menyasszonyomat. (Egy dobozkát vesz elő, amit átnyújt a nőnek.)
KARÁDY Istenem, de szép!
UJSZÁSZY Engedje meg, hogy az ujjára húzzam.
KARÁDY Várjunk ezzel, István!
UJSZÁSZY Egyszer már igent mondott.
KARÁDY Igent mondtam, és most is igent mondok!
UJSZÁSZY Köszönöm, ezt a választ vártam. (Gyűrűzés, csók.)
Némi szünet, italt töltenek
KARÁDY Jut eszembe, a menyasszonyodat éppen most ítélték négyezer pengő pénzbírságra.
UJSZÁSZY Az a zsidó ügy?
KARÁDY Igen, mert Reitingert ügynökként foglalkoztattam.
UJSZÁSZY A Reitingert?! Hiszen évek óta haragban vagytok! A múltkor is az egész öltöző a kiabálásotoktól volt hangos.
KARÁDY Az egészen más. Ha nem adok neki munkát, éhen hal. Pocsék dolgokat csináltam az életemben, de lelketlen nem vagyok.
UJSZÁSZY Jó, hát akkor kifizetem a bírságot.
KARÁDY Nem arról van szó, hogy ne tudnám kifizetni. De mi lesz itt? Milyen világ lesz? (Kikel magából.) Ne haragudj! Rossz napjaim vannak. (Néhány papírral odalép a férfihoz.) Különben… aláírnád ezeket?
UJSZÁSZY (lapozgatja) Zsidók? Megörültél? Az életeddel játszol. Mondjuk, én is.
KARÁDY Az Isten szerelmére, István! Ezek az emberek nem csináltak semmi rosszat! Tedd meg értem! Ezekkel az iratokkal elmehetnek. Senki nem köti hozzánk az eltűnésüket. (A férfi elkezd bosszúsan aláírni.) Amúgy a villában elbújtattam kilenc…
UJSZÁSZY (közbevág) Nem akarok róla tudni! (Ingerülten.) Mindenhol fülelnek. A hadsereg tele van náci-barátokkal. (Szünet, aláír. Majd papírokat visszaadja, és Karády megpuszilja a kezét.) Mindegy. Annyit mondhatok, Kati, hogy lesz megoldás, nem fog ez így maradni. Dolgozunk valamin, ami… nem fontos. Nem beszélhetek róla…
KARÁDY Mi az? Miről nem beszélhetsz? A háború? Nézz már rám! Vége lesz a háborúnak?
UJSZÁSZY (nagy szünet) Igen Kati, vége lesz.
KARÁDY Mitől vagy ilyen optimista? Én nem látok mást, csak bajt.
UJSZÁSZY Bízzál bennem! (Megöleli a nőt.)
Zenei átkötés
Karády lakása. Irmával teáznak
IRMA Hetek óta itthon kuksolsz, ki kellene már mozdulnod.
KARÁDY Tudom, de a filmforgatás… annyira kimerít.
IRMA Már a múltkor is akartam mondani… milyen érdekes, hogy itthon máshogyan beszélsz. Másként hangsúlyozol. Amikor társaságban vagyunk, egészen olyan vagy, mint a filmekben. Végzetes! (Puszit ad a fejére.)
KARÁDY Az. (Nevet.) Póz és stílus drágám.
IRMA Édesanyád telefonált, megkapta a pénzt.
KARÁDY De jó… Legalább van értelme annak, amit csinálok.
IRMA Ne beszélj már ilyeneket! Egy ország őrjöng érted! (Dühösen.) Mi bajod van?
KARÁDY Nem tudom, Irma! Régen pontosan tudtam, ki vagyok, de most nem. (Feláll, átmegy a túloldalra, italt tölt.)
IRMA Már megint lóbálod a kezed, a Csathóné megmondta, hogy hétköznap is figyelj a mozgásodra.
KARÁDY (először korrigál, de feladja) A Csathóné a ráncaival foglalkozzon. Te meg a diétáddal!
IRMA Majd holnaptól!
Energikus kopogtatás
IRMA Vársz valakit?
KARÁDY A szokásos, valami lelkes újságíró. Várj! Még ne nyisd ki, felveszem a pózt! (Irma lereagálja.) Most mi van? Mondom, felveszem a pózt!
ÚJSÁGÍRÓ (be) Jó napot kívánok! (Merev, határozottan áll, méregeti Karádyt.)
IRMA Mennem kell, nos, viszlát (Ki.)
KARÁDY Jó napot! Hát, mit áll ott, foglaljon helyet.
ÚJSÁGÍRÓ Köszönöm. Egy érdekes cikket szeretnénk megjelentetni magáról.
KARÁDY Árulja el, mit találnak rajtam olyan érdekesnek?
ÚJSÁGÍRÓ Művésznő, nem értesült róla, hogy két úriember párbajozott ön miatt?
KARÁDY Igazán? Nem tudtam. Őszintén szólva, nem is nagyon érdekel.
ÚJSÁGÍRÓ Hogyhogy nem? Egyed úr provokált egy újságírót, mert nem tetszett az önről írt kritikája.
KARÁDY Valóban? Egyed? Semmi közöm hozzá. Jobban tette volna, ha… (Lenyeli a folytatást.) Egyébként a párbajt egy fölösleges, ósdi szokásnak tartom.
ÚJSÁGÍRÓ A magyarság nemzeti szokásrendszerébe tartozik.
KARÁDY Óh, … jobban örült volna, ha inkább magáért párbajoznak (Lekicsinylően.)… Innen fúj a szél kedvesem?
ÚJSÁGÍRÓ Nagyon téved. A párbaj, mint mondtam…
KARÁDY Interjút akar tőlem, vagy történelemórát fog tartani? Van más kérdése?
ÚJSÁGÍRÓ Mi az, hogy van!
KARÁDY Tessék! Mire kíváncsi? Mit szeretek a szabadidőmben csinálni? Üldögélni itt a szalonban és olvasni. Gyerekkoromban nem voltak könyveink.
ÚJSÁGÍRÓ Tudjuk.
KARÁDY Imádok vásárolni, táskát, ruhákat és… kalapot!
ÚJSÁGÍRÓ Ezt is tudjuk. De mi nem bulvárlap vagyunk.
KARÁDY El is felejtettem. Mi is az újságjának a neve?
ÚJSÁGÍRÓ (nyomatékkal) Egyedül Vagyunk.
KARÁDY (megdöbben) Az a lap, amelyik azt írta rólam, hogy züllött életű némber vagyok?
ÚJSÁGÍRÓ Tévedtünk, művésznő? Én láttam a Külvárosi őrszobát, azt a gyalázatos filmet, amelyben elcsavarja egy tisztességes fiatal rendőr fejét.
KARÁDY Azt még be se mutatták!
ÚJSÁGÍRÓ Reméljük, hogy nem is fogják.
KARÁDY Az egy játékfilm, egy kitalált történet.
ÚJSÁGÍRÓ A történelmet nemsokára mi fogjuk írni.
KARÁDY Kicsoda maga, hogy így ítélkezik?
ÚJSÁGÍRÓ (leteszi a jegyzetfüzetet, becsukja a tollát, feláll) Mi vagyunk a szebb jövő. Olyan jövő, ahol a maga fajtájúaknak nem lesz helyük. Ezt garantáljuk.
KARÁDY (felugrik) Takarodjon! Kifelé!
ÚJSÁGÍRÓ (elmenőben) Ne higgye, hogy hiányozni fog bárkinek. A bolsik is utálják, nemcsak mi. (Kimegy.)
KARÁDY (összezuhanva leroskad) Édes Istenem! Mi lesz még itt? Mi lesz, ha a nyilasok hatalomra kerülnek?
Részlet egy nyilas filmhíradóból
Karády lakása. Karády idegesen járkál
KARÁDY Hol vagy már Irma?
Irma csomagokkal érkezik
KARÁDY Na, végre! Hol voltál?
IRMA A Földközi-tengeren, drágám! Hol lettem volna? A szalonban hosszú nap volt. Bethlenné őméltósága kalapját igazgattuk. Baj van?
KARÁDY Csak az van.
IRMA Mi történt?
KARÁDY Itt járt két detektív. Most mentek el.
IRMA Úristen! Már megint mi bajuk veled?
KARÁDY Egyed, az a rohadék, feljelentett.
IRMA Hogy nem teljesíted a szerződéseteket? Hogy nem tejeled neki a semmiért a húsz százalékot?
KARÁDY Sokkal rosszabb. Ki sem merem mondani.
IRMA Hát akkor miért jelentett fel?
KARÁDY (elővesz egy papírt, arról olvassa) Folyamatosan elkövetett fajgyalázásért, mert a nürnbergi törvények szerint zsidónak minősülő személlyel tartott fenn szexuális kapcsolatot. (Ledobja a papírt, rátapos.)
IRMA Nem hiszem el, ez a sunyi görény erre vetemedett? Szörnyeteg. És még csak nem is igaz, ugye?
KARÁDY Irma, hogy képzeled!
IRMA Nem volt elég az a gyalázatos kulcsregény, amit rólad írt.
KARÁDY Mocskos disznó! Ez a bosszúja Ujszászyért. Soha sem szerettem Egyedet. Eladtam neki magamat, kilóra. A karrieremért.
IRMA Ne mondj ilyeneket! Ez nem igaz. Ordítóan tehetséges voltál és vagy is.
KARÁDY Sokat érek vele.
IRMA Mit fogsz csinálni?
KARÁDY Nem tudom.
IRMA Szólnod kellene Istvánnak.
KARÁDY És mit mondjak neki? (Dühösen.) Hogy egész életemben a lehetőségeket kerestem, hogy ha kellett, kihasználtam a férfiakat… és a nőket, de ez most éppen, per pillanat, nem igaz rólam. (Hatásszünet.) Nem vagyok szent, de próbálok segíteni másokon. Majdnem lebuktam a zsidók miatt, akiket elszállásoltam a villában. A villában, amit Istvántól kaptam. Lassan már őt is bajba sodrom. Meddig lehet ezt még csinálni?
IRMA Muszáj beszélned Istvánnal, akár el is vihetnek. Keresünk valami megoldást. Akadnak még becsületes magyar emberek.
KARÁDY Talán … Beadtad az ékszereimet?
IRMA (pénzt ad Karádynak) Igen, elég sokat adtak érte. A legszebbek voltak.
KARÁDY (számolja a pénzt, remegő kézzel gyújt rá) Kacatok. Jelentéktelen kacatok. Ennyiért váltottam ki tegnap három gyereket a Duna-partról. A többieket sorra lőtték… sorra… Hallani lehetett, ahogy a lövések után csobban a víz. Mi az, hogy sok! (Kiborulva.) Mennyit ér egy ember élete? Miért nem maradtam egyszerű ember? Miért? (Felugrik, sorra dobálja szét a ruhákat, bunda, kalap stb.) Tessék, ennyit érek, pont ennyit, látod? Ezeket még eladhatjuk. Árcímkét rakattam magamra! Elég volt, nem akarok többé a Karády lenni. (Sír.)
IRMA Szedd össze magad! Most nem omolhatsz össze! Azt hiszed csak te vagy veszélyben? Én mindent vállalok érted, de van egy határ! (Mérgesen, majd vált). Katinka! Szedd össze magad. Kérlek! Holnap egy új nap kezdődik.
Odakintről motorzúgás
KARÁDY Mi ez? Hallod ezt? Kapcsold be a rádiót!
BEMONDÓ HANG Figyelem! Figyelem! Itt Budapest-egy. Fontos közleményt olvasunk fel. Ma, 1944. március 19-én a hazánkkal szövetséges német csapatok megszállták országunkat. Kérjük a civil lakosság nyugalmát. Mindenféle ellenállás értelmetlen és céltalan. Horthy Miklós kormányzó őfőméltósága a helyén van, és megteszi a szükséges lépéseket. Figyelem! Megismételjük a közleményünket…
KARÁDY (elzárja a készüléket) Istenem, Irma!
Kintről kiabálás: Ausmachen, kinyitni, ausmachen!
Karády és Irma félelmükben összekapaszkodnak
MÁSODIK RÉSZ
Gestapo-börtön
Karády a nézőtérnek háttal térdel, imádkozik, meg van tépve a ruhája, haja, de ezt a közönség csak akkor látja, amikor megfordul.
Egy náci női tiszt felrángatja a földről Karádyt
NÁCI NŐ Szedje rendbe magát! Látogatója érkezik egy kis beszélgetésre. (Karády imbolyog.)
GESTAPO TISZT (belép, náci nő leül egy írógéphez) Ááá, Frau Katalin …?
KARÁDY Karády Katalin vagyok.
GESTAPO TISZT Ach so! (Kis akcentussal.) Megismerem magát. Tödliche Frühling. A halálos izé…
KARÁDY Tavasz.
GESTAPO TISZT Feltennék néhány kérdést, és válaszoljon ezekre, schnell, schnell!
KARÁDY Maguknak minden gyorsan kell. Hatalom, dicsőség, ország, világ!
GESTAPO TISZT Was sagt Sie? (Az asztalra csap, Karády összerezzen.) Nicht verstehe. Seine Freunde, a maga Ujszászy barátja ist meine Gefangene… Börtönben van!
KARÁDY (kiáltva) István!
GESTAPO TISZT Ja, ja, Stefan Ujszaszy. Parancsoljon, foglaljon helyet. Itt csak efféle kényelemmel szolgálhatunk.
KARÁDY (leül) Milyen jól tud magyarul.
GESTAPO TISZT Ja. Nichts besonders. Nem érdekes… Varga Rőzsené, ugyebár?
KARÁDY Rezsőné. Nem. Az a volt férjem neve. Karády Katalin vagyok.
GESTAPO TISZT Nem Kanczler?
KARÁDY Ha mindent ennyire tudnak, azt is tudniuk kell, hogy magyarosítottam.
GESTAPO TISZT Persze, művésznéven. Nos, ezt tisztáztuk. De hol lakik? Mi a címe?
KARÁDY Ahonnét elhurcoltak.
GESTAPO TISZT Óh, én nem használnék ilyen durva szavakat. Láthatja, mi itt szívélyesen bánunk magával. (A náci nőhöz.) Mióta nem kapott enni?
NÁCI NŐ Jelentem, egy hete.
GESTAPO TISZT Hallatlan! Ki ezért a felelős? No, mindjárt orvosoljuk a helyzetet (Tettetett szívélyességgel lassan egy kacsóból vizet önt egy pohárba.) Egyszóval melyik az otthona? Merthogy legalább négy lakáscímet tudnék felsorolni. Hol élt eddig?
KARÁDY (mohón nézi a vizet) A Belvárosban, a Kaas Ivor utcában.
GESTAPO TISZT Ahol kémtevékenységet folytatott? Ahol rádióleadó volt a zongorájában?
KARÁDY Honnét veszi ezt az ostobaságot?
GESTAPO (arcába önti a vizet, és pofon vágja) Ne sértegessen minket, mert megütheti a bokáját.
KARÁDY (törölgeti magát) Azóta nyilván házkutatást tartottak. Mit találtak a zongorában, a húrokon kívül?
GESTAPO És a többi lakás? Azok milyen célt szolgáltak?
KARÁDY Néha el akartam bújni a világ elől.
GESTAPO TISZT Óh, egy kis konspiráció. Ein bißchen… Egy kis, hogy is mondják magyarul… szerelmi fészek, nem?
KARÁDY És ha igen, mi közük hozzá?
GESTAPO TISZT Bátor asszony! Nagyon bátor! Csakhogy maga ellen a magyar királyi törvényszék eljárást folytat fajgyalázás miatt. Tudja, mi jár azért?
KARÁDY Tudom, de én nem csináltam semmi olyasmit.
GESTAPO TISZT No, mindegy, nem ezért van itt. (Hangot vált.) Ön bűnrészesként kémtevékenységet folytatott a Harmadik Birodalom ellen.
KARÁDY Bűnrészesként?
GESTAPO TISZT Tagadja a vádat? A bűntársa, Ujszászy már beismerte.
KARÁDY Mi van vele? Agyonlőtték?
GESTAPO TISZT (felháborodva) Minek néz minket? Barbároknak? Az oroszok, ők igen. De mi kultúrnép vagyunk.
KARÁDY (gúnyosan) Kultúrnép…
GESTAPO TISZT So! Nincs sok időm. Bevallja?
KARÁDY Mit? Amit el sem követtem?
GESTAPO TISZT Tudunk mi másképp is társalogni, meine Frau. Megvannak a módszereink. (Leveszi a nadrágszíját, a kezében tekergeti.)
KARÁDY Nincs mit bevallanom. Nem kémkedtem senkinek, semmilyen országnak. Magyar énekesnő vagyok.
GESTAPO TISZT Énekesnő? Igen? Maga, maga… Sie ist eine Dirne… maga egy szajha! (A náci nőnek.) Ezt törölje!
NÁCI NŐ: Igenis.
GESTAPO TISZT Már a tánciskolában kurválkodott. Svájcban is járt, ott beszervezhették. Lefeküdt fűvel-fával. A menedzsere volt a szeretője. Aztán homoszexuális viszonyt tart fenn egy izé… egy kalaposnővel. Tagadja mindezt? Was? (Az asztalra csap.)
KARÁDY (fölkap egy levélnehezéket az íróasztalról) Miese Ratte!… Mocskos kis patkány! A történelem majd magukat is eltapossa!
A tiszt elkapja Karády kezét, és kipenderíti egy újabb pofonnal a képből
Zenei átkötés
A zene alatt a németek lassított mozgással, fegyverletétellel kimennek a színről, és visszarendeződik minden az Első rész első képéhez
SÁNDOR Tábornok úr, folytatni kellene a munkát. Úgy értem, az írást.
UJSZÁSZY Most nem megy.
SÁNDOR Hát… értem én. Olyan ez a történet, amit itt elmesélt nekem, mint egy álom. No persze, a vége fele inkább már rémálom… pláne, mikor már itt voltak a németek.
UJSZÁSZY Nem buta gyerek maga, Sándor fiam.
SÁNDOR Jelentem… ja, nem jelentem, csak mondom, hogy én is tudom, milyen a szerelem.
UJSZÁSZY (felfigyel) Nocsak.
Karády visszajön ugyanabban a ruhában, amelyikben az első részben kiment
UJSZÁSZY Kati! Kati! Hát visszajöttél.
Sándor mintegy parancsszóra a háttérbe vonul
KARÁDY Csak köröztem itt az utcákon, nem akartam, hogy sírni láss. Alig maradt időnk… ezt is elszúrtam.
UJSZÁSZY Dehogyis Kati, dehogy! Gyere, ülj le, gyere már… mesélj. Mindegy mit, csak mesélj! Milyen az élet odakinn?
KARÁDY Alig jobb, mint azelőtt. A nácikat megúsztuk, túléltük őket. (Rágyújt.)
UJSZÁSZY Csak miattad aggódtam, hogy mit csinálhatott veled a Gestapo.
KARÁDY Többször megvertek. Egy-két fogam is bánta a találkozást ezekkel a gengszterekkel. Téged nem bántottak?
UJSZÁSZY Az összeomlás után megadtam magam. Egy tábornok elé vittek, azt hittem, méltányolni fogják, amit a háborúból való kiugrásért tettem.
KARÁDY Nem így lett?
UJSZÁSZY Fogalma se volt semmiről. Pár napig itthon tartottak fogva. Aztán vagonba raktak. Állati körülmények között szállítottak több száz másik emberrel együtt Moszkvába. Kézről kézre adtak. Végül a Butirkába kerültem. Soha ne tudd meg, mi az.
KARÁDY Remélem, nem fogom. Negyvenötben a nácitlanító Igazoló Bizottság tagjai majdnem kezet csókoltak nekem. Úgy éreztem magam, mintha egy premieremen volnék.
UJSZASZY Neked mindig, mindenütt sikered volt és lesz is.
KARÁDY Ne hidd! Most ugyanazok szidnak, akik negyvennégyben. Akkor nyilas jelmezben voltak, most vörösben. Ezek – ugyanazok.
UJSZÁSZY Mikor lesz ebből az országból végre egy normális, élhető hely? (Kifele, a közönségnek.) Mikor?
KARÁDY Nem tudom. Kérdezz könnyebbet.
UJSZÁSZY De azért vannak fellépéseid?
KARÁDY Ó, persze. Az Operettszínház nem engedte el a kezemet. Pesten szeretnek, de vidéken! Megfélemlített emberek néznek rám bambán a széksorokból, és jó, ha nem fütyülnek ki. A vidéki embereket mindig jobban tudja befolyásolni a hatalom. Mindig is így volt, és így is lesz.
Kintről katonás léptek
ÁVÓS TISZT Na, jómadarak! Elég a turbékolásból. Vége a randevúnak, letelt az óra. (Kissé kedvesebben, de gúnyosan.) Művésznő, a hintó előállt. Engedelmével én fuvaroznám el.
KARÁDY Inkább egyedül mennék.
ÁVÓS TISZT Nem kell megijedni. Semmi oka a félelemre. Rákosi elvtárs kedveli magát. (Végigméri Karádyt, aztán halkan mondja.) Ugyan nem tudom, miért. (Ujszászyhoz.) Maga pedig írjon! Amit eddig produkált, az nagyon kevés. Folytassa! Ahogy megállapodtunk.
Karády lakása.
A rádióból egy régi slágere szól
IRMA Csoda, hogy még leadják ezt a számodat.
KARÁDY A sok politika mellett az emberek érzelmekre is vágynak.
IRMA Biztos van egy régi rajongód a lemeztárban.
KARÁDY Néha úgy érzem, nekem már csak régi rajongóim vannak.
KARÁDY Zárd el, kérlek! Készülnöm kell a Mayára.
IRMA (gúnyosan) A Honthy Hannával? A Hannácskával? Mondd, és a manírjai megvannak még?
KARÁDY Meg. Ahogy lejön a lépcsőn… (Nevet.)
IRMA Végre nevetsz! Azt hittem már sosem fogsz.
KARÁDY Én is azt hittem. Nélküled valószínűleg már az elmeosztályon lennék. Nézz rám! Úgy nézek ki, mint a saját anyám.
IRMA Ugyan! Szebb vagy, mint a Honthy… apropó… megvannak a dioptriái is?
KARÁDY Meg… Gonosz vagy.
IRMA Igazán? Lássuk csak…(Eltúlozva utánozza Honthyt.) ”Legyen a Horváth kertben Budán”… Csak arra vigyázz, hogy le ne alázzon a színpadról.
KARÁDY Félek a színpadtól. A film, az más. Megcsinálnak. De itt… mégiscsak tanulnom kellett volna. És ráadásul a Honthy…
IRMA Jó, az Operettszínház mégis az ő felségterülete. De ha egy bárban lépnétek föl, biztosabb volnék a te sikeredben.
KARÁDY (nevetve) Hannuska, és mondjuk a Béke kupola?
IRMA Britanniát szerettél volna mondani, ugye?
KARÁDY Igen, most már Békének hívják.
IRMA Te, ez a Fényes Szabolcs rafinált egy pasas. Kétféle plakátot nyomtatott.
KARÁDY Igen, láttam. Az egyiken az én nevem van fölül, a másikon a Honthyé. Azt hitte szegény, hogy nem vesszük észre.
IRMA Ne hibáztasd. Ebben az országban senki semmit nem vesz észre. Nézd meg az embereket, azt hiszik, hogy a filmekben te zongorázol, pedig dehogy. Kalimpálsz valamit a takarásban, aztán a közelinél a Pethes Tamara kezét mutatják.
KARÁDY Már a kezem sem az enyém. Jó, hogy lassan a fejemet nem cserélik le a Turay Idáéra.
IRMA (gyerekesen) Nyugalom drágám, azt nem fogják, nem fogják! Jut eszembe, jött két operajegy a Mendesztől. Azt szeretné, menj el vele a Carmenre.
KARÁDY Operába? Akkor inkább a fogorvos.
IRMA Jó, jó, csak gondoltam, szólok.
Csengetnek
IRMA (bizalmatlanul) Vársz valakit?
KARÁDY Én ugyan nem. Ha interjú, elküldheted.
Irma kimegy. Egyed Zoltánnal tér vissza. A férfi kezében virágcsokor
KARÁDY Mondtam, Irma, hogy ne… Zoltán?
EGYED Kati! Ennyire megváltoztam?
KARÁDY Mit keresel itt?
EGYED Nehezen tudtam meg az új címedet. Hellyel sem kínálsz?
KARÁDY Tessék! Ülj le! De nincs sok időm. Szerepre készülök.
EGYED Tudom. Az Operett. A Maya. Szabolcs jól választott. (Leteszi a virágot.)
Irma közben nemtetszése jelét adva kimegy
KARÁDY Mit akarsz tőlem?
EGYED Megkínálhatnál valamivel. Valami erőssel.
KARÁDY Újabban iszol?
EGYED Csodálod? Amiken keresztülmentem. Sopronkőhida… a nyilasok börtöne. Bajcsy-Zsilinszkyt ott végezték ki mellettünk.
KARÁDY Engem meg a Majestic szállóba utaltak be. Tudod te, mi volt ott?
EGYED A németek…
KARÁDY … aztán meg a Gyorskocsi utcában őriztek…
EGYED De megúsztad.
KARÁDY … végül a Duna-part…
EGYED De azt is megúsztad.
KARÁDY És, akik nem?! Tudod te, milyen az, amikor gyáva suhancok lökdösnek géppisztollyal, hogy belelőjenek…
EGYED Ne folytasd, Kati! El kell felejteni. Tovább kell élni, ahogy lehet.
KARÁDY Felejteni? De hát nem lett vége. Minden folytatódott, szelídebben és más előjellel. Csak kifütyültek, csak nem adnak már szerepet, csak kiutálnak innen.
EGYED (körülnéz) De azért, amint látom, megvagy valahogy. Nem éhezel. Elég szép az otthonod.
KARÁDY Zoltán! Ha azért jöttél, hogy pénzt kérj tőlem, ne számíts semmire.
EGYED Katalin… Kati! Nemcsak pénz van a világon.
KARÁDY Ezt a gondolatot most hallom tőled először.
EGYED Igazságtalan vagy. Amennyit én érted tettem…
KARÁDY De megtérült a befektetésed. Híres lettél, általam. Nem úgy, mint az elődömmel, aki Amerikáig menekült előled. Hajmássy Ilona, most már Ilona Massey.
EGYED (elérzékenyülve) Messzi… Nézd, Kati…
KARÁDY Feljelentettél! Tudod te, mit csináltak velem?
EGYED Nem volt más választásom… nem volt, mert….
KARÁDY (kiabálva félbeszakítja) Mindig van más választás! Nekem is volt! És én azt választottam, hogy ember maradok. Mindegy milyen életet éltem, ember maradtam, és ez az, amit a hozzád hasonló tetvek soha, de soha nem vehetnek el tőlem.
EGYED (elképed, hallgat, aztán mondja) Ez a… kalaposnő, a társad?
KARÁDY Igen, az üzlettársam. Kell egy szakma, anyám is mindig ezt mondogatta. A komcsiknál sosem lehet tudni, mi lesz holnap.
EGYED Az ágyban is?
KARÁDY Mi közöd hozzá? Tűnj el az életemből!
EGYED Bocsánat, nem akartalak megbántani. (Rajongó pillantások kíséretében.) Csak nem tudom elképzelni, hogy te és ez a nő, ez az Irma…
IRMA (váratlanul bejön) Mi baj van velem?!
EGYED (felugrik, zavartan) Ööö… semmi. Azt hiszem, jobb, ha most elmegyek.
IRMA Jobb! (Egy ollóval vagdosni kezdi a virágcsokrot.)
EGYED Katalin! Majd megnézlek.
KARÁDY Nem szükséges. Isten áldjon! Soha többé ne lássalak.
Zenei átkötés
Kávéház
Több statiszta is bent van, áthaladnak a színen pohárral a kezükben, nézik az egyedül ülő Karádyt, sutyorognak
KARÁDY Főúr! Főúr, kérem!
JÁVOR (ballonban, kalapban odalép Karády asztalához) Parancsol a hölgy?
KARÁDY Hozzon, kérem egy bécsi kávét.
JÁVOR Bécsben szeretne lenni a művésznő?
KARÁDY (felnéz) Pali! Te vagy az? (Baráti ölelkezés.)
JÁVOR Megláttalak, ahogy éppen kiszállsz az autótaxiból. Utánad lopóztam.
KARÁDY Atyaisten, Pali! Mióta nem láttuk egymást?
JÁVOR Ne is mondd, Katinka! Mintha egy évszázad telt volna el azóta.
KARÁDY Hogy vagy? Dolgozol?
JÁVOR Ezeknek? Nem kapok szerepet. Filmgyártás sincs. A színház is hűtlen lett hozzám. De te semmit se változtál.
KARÁDY Ne hízelegj! Láthatod, hogy nem így van. Tönkrementem.
JÁVOR Dehogyis, hiszen amint hallom, forgatnak veled.
KARÁDY Ne is mondd! Képtelen vagyok szöveget tanulni. A rendező meg mindenféle kunsztokat akar, hogy felejtsem el, amit eddig csináltam. (Idéz.) Nekünk kritikai realista műveket kell alkotni, ezt kívánja tőlünk a népi demokratikus rendszer… Pali, te tudod, hogy mi az a kritikai realizmus?
JÁVOR Nem. De a népi demokratikus rendszert se. Mondjuk, nem is érdekel. (Nevetnek.) Elmegyek, Kati.
KARÁDY Hova?
JÁVOR Egy amerikai magyar menedzser hajójegyet küldött. Jövő héten szállok föl az Orientre a Keletiben. Párizs után Le Havre… a kikötő, irány New York.
KARÁDY Nem félsz?
JÁVOR Mitől? Annál rosszabb nem lehet, mint ami itt van, meg ami még lehet. A kommunisták nem tréfálnak, ezek nem ismerik a humort. Nem tudnak nevetni. Hanem egyvalamitől mégiscsak félek. (Szünet.) Mit mondanak majd az emberek harminc vagy ötven év múlva? Hogy a Jávor kiment megcsinálni a szerencséjét, nem érdekelte a haza. Le-lé-pett! Pedig nem így van.
KARÁDY Kit érdekel, mit mondanak, Pali! Lassan éhen haltok! Feketelistán vagy, mindenki tudja. Ítéljen meg az, aki ugyanazokon ment át, mint mi.
JÁVOR (megfogja a kezét) Azt tudom, hogy megvertek… de… másképp is bántottak, Kati?
KARÁDY (bólint, sír) Egymásnak kérkedtek az őrök… a nyilasok. De a komcsik se jobbak. Ők csak megaláznak.
JÁVOR Döbbenetes egy világ ez, Kati. Azért tiltották le az ország fél színész gárdáját, mert földesurakat és grófokat játszottunk a filmekben. Hát, ha egyszer olyan volt a világ. Nevetséges.
KARÁDY Tényleg, nem tudom, hogy mit csináljak. Gondoltam rá én is, hogy érvényesíttetem az útlevelem, és…
Közben megérkezik két rajongó, egy férfi és egy nő. Meglátják Jávort és Karádyt. A hölgy izgatott lesz, és rögtön odalép melléjük
JÁVOR Minél előbb, Katinka!
NŐ Elnézést, bocsássanak meg, hogy megzavarom Önöket, de óriási rajongóik vagyunk, a férjemmel minden közös filmjüket láttuk. Ha szabadna, kérhetnék egy-egy autogramot?
JÁVOR Hogyne, hölgyem? Kinek írhatom?
NŐ Saroltának és Károlynak.
JÁVOR (ír) és…Károlynak…meg is van.
(Kati csak aláfirkantja.)
FÉRFI Gyere, drágám, hagyjuk a művész urat és a művésznőt. További szép estét.
NŐ Szép estét, köszönjük! Drágám, ezt el sem hiszem… (Háttérbe mennek italért.)
JÁVOR Na, látod! Úgy látszik, még mindig szeretnek minket, Katikám.
KARÁDY Hány filmben is voltunk együtt?
JÁVOR Nálunk Olga, a feleségem tartja számon a szerepeimet.
KARÁDY Talán hat is megvan.
JÁVOR Ópiumkeringő, Valamit visz a víz. Több most nem jut eszembe.
KARÁDY A Halálos tavaszt kifelejtetted.
JÁVOR Tényleg!
KARÁDY És a Makrancos hölgy. Te! Az a szénakazal jelenet…
JÁVOR Jaj, te, meg az a makulátlan férfifaló múltad. (Megcsípi az arcát, megpuszilja a kezét nevetve.) Na, az a jelenet tényleg ment neked!
KARÁDY Irigykedsz Palikám! (Nevetnek.)
JÁVOR Még tudunk nevetni, Kati. Ez jó! Ezt nem tudták elvenni.
KARÁDY Ezt nem. (Megfogják egymás kezét.)
JÁVOR Ha vissza tudnám pörgetni az időt … (Kivár.) Lehet, hogy sok mindent másképp csinálnék.
KARÁDY Én nem bánok semmit, Pali. Szerettem a szépet, hát istenem. Szerettem sztár lenni, melyik fiatal nő ne szeretne. Ez akkora bűn? És persze, tudom, hogy nem voltam mindig elegáns vagy őszinte és… nem mindig bántam jól azokkal sem, akiket szerettem. Megfizettem érte. Ennyi.
JÁVOR Ne gyötörd magad, vagyunk, akik vagyunk. Amivé tett (Hosszú hatásszünet.) a kor meg ez a szakma minket. Nekem Olga volt az egyetlen szerencsém.
KARÁDY Te jó ember vagy, Pali.
JÁVOR Hallom, Zoltán meghalt.
KARÁDY (nosztalgiával) A nagy Egyed Zoltán. Haraggal váltunk el. Sokszor jut eszembe.
ÁVÓS TISZT (bécsi kávéval a tálcán érkezik) Parancsoljon, művésznő!
KARÁDY (felugrik) Mit keres maga itt?
ÁVÓS TISZT (leteszi a tálcát) Egy bécsi kávé, ahogy kérni méltóztatott.
KARÁDY (már hidegvérrel) Az urak még nem ismerik egymást.
JÁVOR A magam részéről nem is tartok rá igényt. (Kifelé indul, visszafordul.) Kati! Vigyázz magadra! (Ki.)
KARÁDY (az ávóshoz) Maguk figyelnek engem?
ÁVÓS TISZT A saját érdekében, művésznő. Nehogy rossz társaságba keveredjen.
KARÁDY Hallatlan pimaszság! Tudja, ki ez az ember? Magyarország legjobb színésze.
ÁVÓS TISZT Talán eddig. De jönnek majd a tehetséges fiatalok, akik leváltják ezeket a régi, szirupos történeteket. A színészeket is. Meg fogja látni.
KARÁDY Igazán? Nem vagyok rá kíváncsi.
ÁVÓS TISZT Pedig jobb lenne, ha hozzászokna. De mit vitatkozom én magával?! (A zsebébe nyúl, kivesz egy nyitott borítékot.) Ezt magának küldik. (Átnyújtja.)
KARÁDY (mohón kap a boríték után) Kicsoda? István?
ÁVÓS TISZT Még egyszer figyelmeztetem, Karády. Egyszer a mi türelmünk is véget ér. (Kimegy.)
Ujszászy levele hangfelvételről
Iroda a Belügyben
ÁVÓS KATONA (belép, tiszteleg) Jobbágyi elvtárs, Ilucán tizedes jelentkezem. Jelenteni szeretnék.
ÁVÓS TISZT Pihenj. Hallgatom.
ÁVÓS KATONA A megadott címen kerestük Frank Irma Magdolna női személyt.
ÁVÓS TISZT És hol van? Előállították?
ÁVÓS KATONA Az illető nem tartózkodott otthon, így nem tudtuk átadni a kitelepítési végzést.
ÁVÓS TISZT Körözést kiadni.
ÁVÓS KATONA Igenis.
ÁVÓS TISZT Mi van még? Mondjon valami kellemes hírt is.
ÁVÓS KATONA Jelentem, a legnagyobb mozisiker Tolnay Klári a Déryné címszerepében. Azt mondogatják, Kossuth díjat fog kapni.
ÁVÓS TISZT Ilucán, szokjon már le erről a jelentgetésről. Értse meg, művészeti területre állítottak minket.
ÁVÓS KATONA Értettem, százados elvtárs. Igyekezni fogok.
ÁVÓS TISZT A rangfokozat emlegetéséről is le kell szoknunk. Lehet, hogy nemsokára civilben fogunk dolgozni.
ÁVÓS KATONA Hogyan? Civil ruhában? Nekem csak egy öltönyöm van, az ünneplőm.
ÁVÓS TISZT Legyen egészen nyugodt. A szervezetünk, mint továbbszolgálóról gondoskodni fog magáról is. Már épülnek a szolgálati lakások Pasaréten.
ÁVÓS KATONA (csodálkozva) Pasaréten?
ÁVÓS TISZT Naná, hogy ott. A munkásosztálynak is joga van a jó levegőhöz. Maga milyen származású, Ilucán?
ÁVÓS KATONA Jelentem, szegényparaszti. … Ja, nem szabad jelenteni…
ÁVÓS TISZT Helyes. Nagyon helyes. … Szóval, tud valami fülest, ami esetleg elkerülhette a figyelmemet?
ÁVÓS KATONA Hát, nem tudom… esetleg…
ÁVÓS TISZT Ilucán, bökje már ki! Jegyezze meg, minden fontos lehet, a legapróbb részlet. Na, persze, maga nem járt tiszti iskolára.
ÁVÓS KATONA Szóval, van ez az úgynevezett öngyilkosság…
ÁVÓS TISZT Úgynevezett? … Kinek az öngyilkossága?
ÁVÓS KATONA Hát azé az öreg színészé, a Somlay Artúré.
ÁVÓS TISZT Úgy! És miket mondanak? Halljam!
ÁVÓS KATONA Hogy azért lett öngyilkos…
ÁVÓS TISZT Mert kitelepítettük az egyik kollégáját … Ki terjeszti ezt?
ÁVÓS KATONA Főként az a randa színésznő, a Gobbi Hilda.
ÁVÓS TISZT Jó, hát nem lehet mindenki Karády. Na, majd a körmére nézünk ennek a Hildának. Esetleg egy pártfegyelmi. Ilucán, maga tagja a kommunista pártnak?
ÁVÓS KATONA Jelentem, nem… Még nem…
ÁVÓS TISZT Lépjen be. Javasolni fogom.
Telefoncsengés
ÁVÓS TISZT (felveszi) Szabadság! Jobbágyi százados jelentkezik… Ja, szervusz, Dénes elvtárs. Nem, nem hallottam… Ez biztos? … Akkor ezt alaposan elbasztuk… Hírzárlat, mindenképpen… Köszönöm, szabadság!… Szabadság?… Leteszi a telefont.
ÁVÓS KATONA Történt valami?
ÁVÓS TISZT Igen. A kis védencünk, ez a dédelgetett kurva, lelépett.
ÁVÓS KATONA Kicsoda?
ÁVÓS TISZT Varga Rezsőné, született Kanczler Katalin.
ÁVÓS KATONA A Karády…
ÁVÓS TISZT A seggét is kinyaltuk, és ez a hála.
ÁVÓS KATONA Biztos ez?
ÁVÓS TISZT Bécsben nyilatkozott a rádiónak. No, de majd befűtünk neki… Ilucán, jegyezze! … Akcióterv Karády Katalin énekesnő, külföldi tartózkodású magyar állampolgárságú személyről szóló híresztelések terjesztésére. Kapják az odakint lévő fedett ügynökeink. Feladat nevezett személlyel kapcsolatban terjeszteni, hogy nekünk dolgozott, mi dobtuk át a vasfüggönyön. Üzenet ennyi. Titkos kódokon.
ÁVÓS KATONA (elismeréssel bámul a tisztre) Remek.
ÁVÓS TISZT Menjen, intézkedjen.
Szállodaporta és szállodai szoba párhuzamosan
KARÁDY (telefonál) Halló, Brüsszel? … Kérem a nyolcvanhét-huszonkettő-százharmincötöt… Igen, a hívott fél fizeti… Várok. (Türelmetlenül topog, néha idegesen dúdol.)
A színpad másik oldalán megszólal a telefon. Irma lép be, felveszi.
IRMA (izgatottan) Halló, Kati? Te vagy?
KARÁDY Épphogy csak vagyok.
IRMA Na végre! Hol vagy, Katinka? Kinn voltam érted a főpályaudvaron.
KARÁDY Az jó. De én még Salzburgban vagyok.
IRMA Micsoda? Mit keresel ott?
KARÁDY Van egy rossz hírem. Nem is merem elmondani.
IRMA Katica, ne idegesíts! Miféle rossz híred lehet? Kijöttél, megszabadultál. Tudod, mibe került ez nekünk? Megyünk Amerikába. New York vár minket.
KARÁDY Nem megyünk.
IRMA Miket beszélsz? Miért ne mennénk?
KARÁDY Azért, mert nekem nem adnak beutazó vízumot.
IRMA De hát nekem megadták. Hogyhogy neked nem?
KARÁDY Kétszer is voltam Bécsben az amerikai követségen. Egy fiatal angol tiszt segített tolmácsolni. Tudod, hogy nem tudok…
IRMA (féltékenyen) Nem érdekel az angol tiszted. Már megint egy katona. Te imádod az egyenruhákat. Majd én is csináltatok egyet… Azt mondd meg, miért nem adnak neked beutazási engedélyt?
KARÁDY Mert egy kommunista országból jövök.
IRMA Na és! Szöktél. Menekülnöd kellett.
KARÁDY Ezek mindent tudnak. Hogy felléptem a kommunista rendszerben. Hogy tapsoltak nekem az elvtársak. Ez az angol fiú hosszan beszélt a követségi tisztviselővel. Aztán mindent elmondott németül.
IRMA Mit?
KARÁDY Azt, hogy a vasfüggönyön nem lehet csak úgy átsétálni. Biztosan átdobtak… Ezt már csak suttogva mesélte egy kávéházban.
IRMA Le is feküdtél vele?
KARÁDY Ugyan, Irma! Semmit nem értesz. Nagyon rendes és okos fickó volt. Egy haditudósító.
IRMA Szóval, fickó!
KARÁDY Hidd el, mindent megtettem. Ez most nem fog menni.
IRMA De igen. Kitalálunk valamit. Kell, hogy legyen megoldás, kell, hogy legyen valami kapcsolat…
KARÁDY Kapcsolat! Ez az. Te, Irma! Él még vajon az az öreg dél-amerikai kereskedő? Tudod, ki? … Ott vagy? Halló!
IRMA Igen, gondolkodom. Ez jó ötlet. Utánanézek. Ha él, segíteni fog. Hívlak, Kati. Csak ne add fel. Nélküled semmit nem ér a szabadságom, a szabadságunk.
KARÁDY Várom. Várlak.
IRMA Ne félj, nem hagylak ott.
KARÁDY Várok, várok, várok.
Csak Karádyn marad a fény
KARÁDY Mindig rab voltam. Úgy látszik, az is maradok.
Fodrászat
FEKETE LÁNY Ó, elnézést a késésért, nagyon siettem, de elhúzódott a próba a színházban.
FODRÁSZNŐ Semmi baj drágám… A szokásos?
FEKETE LÁNY Igen, igen, a szokásos.
FODRÁSZNŐ Úgy halljuk, megcsináltad a szerencsédet, csillagom. Igaz, hogy a legnagyobbakkal játszol?
FEKETE LÁNY Igen, bár még csak kisebb szerepeket kapok, de sikerült végül. Az álmom valóra vált, és végre az lett belőlem, amire mindig vágytam, színésznő.
FODRÁSZNŐ Csak nem volt igaza a Karádynak. Ha ezt látná, meglepődne.
FEKETE LÁNY Hát, jó régen eltűnt. Véglegesen disszidált.
FODRÁSZNŐ A könnyebb utat választotta.
FEKETE LÁNY Ugyanúgy, mint a Jávor! Le-lé-pett!
FODRÁSZNŐ Azt hallottam, Karádynak nem volt ám egyszerű. A húgom férje szinkrontolmács, hall néha egyet s mást…(Fontoskodva.) Úgy tudom csak, nemrégiben sikerült New Yorkban letelepednie, bár elég botrányos körülmények között. Sorozatos megvesztegetések után! (megvetéssel) Évekig vesztegelt São Paolóban, aztán beharangozták őt Amerikában, mint a magyar Rita Haywortht-ot. Cö-cö! Több mint tíz év után végül beengedték. Azzal a nővel! Valami kalapszalont nyitottak New York-ban. Nevetséges!
FEKETE LÁNY Micsoda szégyen…
FODRÁSZNŐ Hát az….
Tévé-stúdió.
Zenei átkötésként valamelyik ismert korabeli szignál
A háttérben egy hetvenes évekbeli MTV-embléma
KAMERAMAN Én megvagyok. Nekem jó.
MŰSORVEZETŐ Létrehozzuk mi is a magyar Amerikát! A mi Amerikánkat! (Kacsint.) Indulhatsz.
KAMERAMAN Tessék!
MŰSORVEZETŐ Kedves nézőink! A következő percekben egy interjúcsokrot szeretnénk bemutatni önöknek. Nemrég újra műsorra tűzték a budapesti Filmmúzeumban Karády Katalin Halálos tavasz című egykori sikeres filmjét, és a mozi előtt, ahol vetítik, hosszú sorok kígyóznak. Vidékről külön buszokkal is érkeznek nézők. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat karácsony előtt dobja piacra a színésznő válogatott dalainak nagylemezét. …
Közben csicseregve áthalad a két nő, akik a fodrászüzletben néma szereplők voltak, a tévések még némajátékban vannak
RAJONGÓ 1. Úristen, megint vetítik a Halálos tavaszt.
RAJONGÓ 2. Annyira imádom Karádyt… Szegény, milyen nehéz élete volt. Kénytelen volt elmenekülni.
RAJONGÓ 1. Mindig olyan akartam lenni, mint ő … Vajon hazajön? Nézzétek, találtam egy könyvet az életéről…
RAJONGÓ 2. És a Jávor Pali! Egyszerűen imádom! Hiába, ők voltak a legnagyobbak! (Nevetgélés, aztán ki.)
A színpad másik oldalán közvetlen ezután
MŰSORVEZETŐ Ennyi. Elég lesz. A többi megvan.
KAMERAMAN Oké, főnök. Értettem.
MŰSORVEZETŐ Hitted volna, Ilucán?
KAMERAMAN Neked bármit, ezredes elvtárs. (Cinkosan összenéznek. Ki.)
Zenei átkötés: néhány taktus a Hair című musical-ből
Hivatali helyiség az USÁ-ban
Kivetítőn a magyar zászló átvált amerikaira, Karády megfordul és mondja a szöveget. Közben az amerikai himnusz dallamai szólnak
KARÁDY I pledge allegiance to the flag of the United States of America. (A nézőtér felé fordul, magyarul folytatja.) Hűséget esküszöm az Amerikai Egyesült Államok zászlajára és a köztársaságra, amelyet jelképez, amely istenfélő, oszthatatlan, szabad és igazságos.
Irma a háttérben áll. Amikor vége a szövegnek, két pezsgőspohárral lép elő, összekoccintja a poharakat, s az egyiket Karády felé nyújtja
Karády és Irma New York-i otthona.
Az énekesnő sürgölődik, rendezkedik, mintha valakinek a fogadására készülne
IRMA Meglep, hogy idejön.
KARÁDY Nem tudom, mit akarhat, de kedves tőle, hogy meglátogat. Úgyhogy, fogadjuk mi is kedvesen.
IRMA (gonoszan) Nekem van egy sejtésem, de nem mondom ki.
KARÁDY Irma, te mindig a jövőbe akarsz látni, csak általában nem jönnek be a jóslataid. Míg eljutottunk az Államokba, az is több mint tíz évig tartott.
IRMA Hagyd már ezt … Na, megyek, készítek valamit.
KARÁDY Irma, várj! Mondd, hogy nézek ki? (Átmegy látványosan a túloldalra, rágyújt.)
IRMA (méregeti) Még mindig lóbálod a kezed. És tedd le azt a cigit. Már rég nem dohányzol, hol szerezted?
KARÁDY Na, jó, hogy festek?
IRMA Hát, megjárja… A Halálos tavaszra talán nem kérnének föl, de…
KARÁDY Na, menj már!
IRMA Azt szeretnéd, hogy még mindig rajongjanak érted a férfiak? (Kimegy.)
Karády dudorászni kezd, majd tánclépésekkel próbálkozik, ami nemigen megy, ezért lehuppan a fotelbe.
KARÁDY Óh, hagyjuk ezt, ami nem megy… nem kell erőltetni. Rémesen nézek ki. Nem is tudom, miért fogadom.
Dallamcsengő, amely az énekesnő egy régi slágerét játssza
KARÁDY Igen, szabad.
HONTHY (belép, de rögtön megáll, majd lassan továbbmegy a színpadi tér közepére, ahogy régebben az előadásain szokott) Katalin! (Rövidlátó tekintettel körbepislog) Katalin!
KARÁDY (Honthy felé int) Itt vagyok, Hajnalka.
HONTHY Kedves tőled, hogy nem felejtetted el a nevemet.
KARÁDY Pedig a pszichológusok itt Amerikában azt hajtogatják, hogy felejteni kell és megbocsátani. Foglalj helyet, Irma mindjárt hoz nekünk valamit. Nagyon finom almás pitét sütött.
HONTHY Irma? (Felcsillan a szeme.) Almás pite! (Elszomorodik.) Nem szabad. Tudod, a cukrom.
KARÁDY Ne beszéljünk betegségekről. Nekem is van egypár.
HONTHY Helyes. Ne beszéljünk róluk. Nem ezért jöttem.
KARÁDY Olvastam a lapokban, hogy itt turnéztok.
HONTHY (szertartásosan elhelyezkedik, mintha csak egy színpadon lenne, miként ott is van, de erre még rátesz néhány gesztussal) Bizony, és milyen sikerünk van.
Irma egy tálcával érkezik. Almás pitét hoz. Leteszi
HONTHY Nahát, Irma! Szervusz!
IRMA Ezer éve nem találkoztunk! (Gúnyosan.) Szervusz, Hannuska!
HONTHY Isteni. (Irma felé néz.) Te sütötted, drágám?
IRMA Mi az, hogy, persze, hogy én. Parancsoljatok!
HONTHY Méreg. (Szünetet tart.) De azért kérek belőle.
IRMA Megy még a Csárdáskirálynő Pesten?
HONTHY Hogyne. Azt nem lehet levenni a műsorról. De már nem játszom benne.
IRMA Hát igen, a te korodban… bár még nagyon jól tartod magad.
HONTHY Ami azt illeti, te sem panaszkodhatsz, drágám.
KARÁDY Irma, kérlek! Hozz nekünk teát.
IRMA Jó. (Kissé sértetten kimegy.)
HONTHY Tudod, most egy filmszerepre kapacitálnak odahaza.
KARÁDY Hát gondolom, vállalod…
HONTHY Nekem kellene eljátszani az operett fejedelemasszonyát.
KARÁDY Az is vagy, nem igaz?
HONTHY Ha te mondod.
IRMA (teáskészlettel érkezik, leteszi) Minek köszönhetjük a látogatásod? Elárulod nekünk? (A jelenet további részében végig állva marad.)
HONTHY Nektek? Ja, úgy, persze. Hiszen ti, ugye… izé… (Kissé zavarban van. Karádyhoz beszél, mintha Irma ott sem lenne.) Tudod, meghívtak az amerikás magyarok. Megyünk Chicagóba, Clevelandbe, talán még Torontóba is. A jóisten tudja, hogy még hova… na, meg a menedzserünk.
KARÁDY Nos, én biztosan nem megyek. Nem is hívtak, nem is vállalnám. Ilyen állapotban.
HONTHY Ugyan, Katalin. Nyugodtan letagadhatnál pár évet.
KARÁDY Nézz rám! Nem ilyen voltam.
HONTHY Hagyd ezt most. Üzenetet hoztam.
IRMA Kitől?
HONTHY Attól, aki otthon a karmesteri pálcát tartja a kezében. De nem a színházban.
KARÁDY És mit üzent az a karmester úr? Vagy inkább elvtárs. Ti így mondjátok.
HONTHY Én nem. Szóval… hogy hazajöhetnél. Végleg.
KARÁDY Ennyi az üzenet?
HONTHY Ennyi. Nem elég? Tudom, hogy hiányzik Magyarország. A hazai járandóságod minden forintját a magyar máltaiaknak utalod. Hát mi ez, ha nem hazaszeretet?
KARÁDY És téged bíztak meg, hogy legyél a postás?
IRMA Aki közel van a tűzhöz…
HONTHY Hát, ha már amúgy is erre járok. Egyébként el nem tudod képzelni, mennyire imádnak téged otthon. Ha értem csak feleennyire rajonganának…
KARÁDY Érdekes ez az imádat. Hol imádnak, hol a halálodat akarják. Ha valaki elárulja a hazáját, azt hazaárulónak hívják. De mit mondanak arra a hazára, amelyik elárulja a gyermekeit? Tényleg… van arra valami szó, Irma… Irma, segíts már! (Irmával gúnyosan, erőltetetten gondolkoznak, összenéznek.)
IRMA Hm… nem jut szembe… a fenébe is… pedig itt van a nyelvem hegyén…
HONTHY Gondold meg, Kati. (komolyra vált, hirtelen elhagyja a manírt) Választ kell vinnem tőled.
Karády nem válaszol, magába mélyed
HONTHY Jávor is hazajött.
KARÁDY Igen. Meghalni.
IRMA A mi hazánk itt van.
KARÁDY Amerikai állampolgár vagyok. Tudod, milyen nehéz volt elérni, hogy az legyek?! És egyelőre Amerika még nem árult el.
HONTHY Páger is otthon van, régóta. Él és virul. Kossuth díjat kapott.
IRMA A vén szélhámos.
HONTHY Te is kaphatnál (Szünet.) Kossuth díjat, Kati! Kossuth díjat!
KARÁDY (elkezd nevetni nagyon hosszasan)
HONTHY (megdöbben) Azért gondold ezt meg alaposan. Üzenj nekem, amíg itt vagyok. (Ki.)
KARÁDY (még nevet) Kossuth díjat! Jaj, Istenem!
IRMA Hát ez nem jön vissza egy darabig.
KARÁDY Az biztos.
Némi nosztalgikus csend, kis teázás
IRMA Azért jó volt valakit otthonról látni. (Csend.) Emlékszel a dalunkra? Elénekled?
KARÁDY Nem megy az már úgy.
IRMA Nem baj. Csak énekeld!
Zenei betét
KARÁDY (a dal utolsó taktusainál komolyra vált) Ígérd meg, hogy, ha meghalok, hazavitetsz. Magyar földbe! Akkor már nem tudnak bántani.
IRMA Megígérem.
Ugyanott, évekkel később.
A rádióból angol nyelvű hírek.
Karády szemüvegben olvas egy fotelben. Irma érkezik, ledob egy újságot az asztalra
IRMA Képzeld, egy színész lesz az elnökünk.
KARÁDY (a könyv fedezékéből) Ez a Ronald Reagan? Jó lesz az nekünk?
IRMA Kaphattál volna te is szerepet, itt Amerikában.
KARÁDY Irmus, én már nem az az ember voltam akkor. Ez így volt jó.
Telefoncsengés
IRMA Maradj csak, majd én fölveszem… Helló! This is… Óh, magyar? I see. Értem… Várjon egy kicsit. (Letakarja a kagylót, Karádyhoz fordul) Ezek már kerestek egyszer. Magyar televíziósok otthonról. Tagadjalak le, vagy beszélsz velük?
KARÁDY Add ide. (Átveszi a kagylót Irma kezéből, felveszi a pózt és stílust, de fájdalom van benne. Irma figyeli.) Karády Katalin vagyok. Ki beszél, kérem? Igen, tudom, hogy ön kicsoda. Ide is járnak magyar újságok… Egyébként gratulálnom kell, hogy megszerezte a titkosított számomat… Köszönöm a kérdését, jól. De gondolom, nem azért keres, hogy az egészségem felől érdeklődjön… Nem, már nem lesznek fellépéseim. Hogy hazalátogatnék? Szó sem lehet róla… Óh … Ezt is tudja? Nem adok interjút. Már most is túl sokat locsogtam… Adok egy tanácsot. Keresse meg a Tony Curtist. Ő szívesen nyilatkozik, újabban rátalált a magyar gyökereire… És felejtse el a számomat.
IRMA (rajongó szeretettel) Na, interjút akartak? (Karády bólint.) Biztos, hogy nem akarsz egy tévéinterjút? Olyan sok rajongód van odahaza.
KARÁDY Azt szeretném, ha az otthoniak emlékezetében olyannak maradnék meg, amilyen akkor voltam… (Fájdalmasan.)… Amikor sztár voltam. Mert az voltam, ezt nem lehet elvenni tőlem…
IRMA Nem is tudja senki, mert te még most is sztár vagy.
KARÁDY Nagyon jó ez az angol regény. (Hibátlan angolsággal.) Ez a Sommerset Maugham.
IRMA Tudom, szívem, hiszen én ajánlottam neked.
KARÁDY Neked meg a magyar könyvesboltos, a Püski. Látod, mindent tudok.
IRMA Tudom, hogy mindent tudsz. De így is van rendjén.
KARÁDY Irma.
IRMA Mondjad, szívem.
KARÁDY Olyan furcsa álmom volt egyik éjszaka, még nem is meséltem neked.
IRMA De most megteszed, ugye?
KARÁDY Egy nagy automobilban ültünk. Egy Mercedes volt, olyan, amilyet egyszer István küldött értem, vörös rózsákkal teleszórva.
IRMA Ujszászy, megint Ujszászy. Nemrég írtak is róla egy New York-i lapban.
KARÁDY Istvánról? Nem is mondtad, mikor?
IRMA Pár hete. Megint a halála körülményeit boncolgatták.
KARÁDY Visszavitték Moszkvába. Aztán kivégezték. Meggyilkolták… állatok.
IRMA Kivégezték? Erről sosem beszéltél.
KARÁDY Most sem kellett volna. Emlékszel, amikor Svájcban vesztegeltem? Ott találkoztam Szénásival…
IRMA István barátja!
KARÁDY Igen. A kiugrási kísérlet után valósággal vadásztak rá! Azért kellett meghalnia…
IRMA (csend) Jobban szeretted, mint engem?
KARÁDY Másképp Irmus, másképp… én csak így tudtam élni. Ne haragudj rám. (Kedvesen megsimogatja.)
IRMA (sóhajt) Szóval, álmodban ültél abban az autóban…
KARÁDY Igen, mentünk a kocsival… (Cigarettára gyújt.)
IRMA Mi ketten?
KARÁDY Te is ott voltál. Meg mások is. Ott volt anyám, a testvéreim, sok rajongóm, István, a Pali, Egyed, Hannuska, meg persze a nácik és a kommunisták. Mindenki. Megálltunk és kiszálltunk a Szent István Bazilikánál. Hatalmas volt és fényes! Az egyik bátyám, aki elesett a fronton, halkan énekelni kezdett. De én nem. Én nem énekeltem. (Minden szereplő belép a színpadra a háttérben, ahogy mondja a neveket.)
IRMA Miért nem akarsz hazamenni? Csak egy repülőjegy. Nem a világ vége… újra ünnepelnének.
KARÁDY (megsimogatja anyáskodóan, bölcsen Irma fejét) Furcsa dolog ez, Irmus. Most már nem fontos, hogy ünnepeljenek. Azazhogy… mégiscsak az, de másképp. Ha hazamennék, éppen azt a titokzatosságot tenném tönkre, amiért most odahaza annyira ünnepelnek. Azt, amiért még hosszú-hosszú évtizedekig izgalmas leszek.
IRMA Mindig okos voltál. Ezért is szeretlek annyira.
KARÁDY Add ide azt a plédet. Most végre olyan, mintha egy hosszú túra után megpihentem volna. Itt az otthonunk, és ez jó. (Közelítenek az eddig távolban álló szereplők, körülveszik.) Tudod, gyönyörű volt a siker, még szebb volt a taps, de szép és jó most, a biztos, mondjuk a biztos nyugalom, amelyben élek.
A színpad lassan elsötétül. A múlt szereplői megérintik, megsimogatják, vagy csak megnézik a színésznőt. Irma a háttérben meggyújt egy gyertyát. Közben halkan, majd egyre erősebben felhangzik a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című dal. A szereplők végül állóképbe merevednek.
*
A darab kecskeméti bemutatójának címszereplője és rendezője, Nyitray Brigitta oly sok mondatával járult hozzá a szöveg véglegesítéséhez, hogy úgyszólván társszerzőmnek kell tekintenem.
Illusztráció: KaráDY-VArázs (Két könyvborító felhasználásával)
Ezek is érdekelhetik!
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
Benyhe István: A Templom és az ország →
