Oláh Kármen: Márvány és selyem
Isten színe előtt, eljött az a beígért prófécia, hogy el kell jönnöd, amiről természetesen csak ő tudott, oh pedig ha tudtam volna – 4 év depresszió, 5ezer kisírt papír zsebkendő, rengeteg pénz, pénz, pénz, amit elvitt az alkohol.
Mit ad isten, eljöttél, pont, ahogyan kértem, rengetegszer imádkoztam mindenhatónkhoz, ha már soha nem segít, legalább téged hozzon el olyannak, mint amilyet kérelmemben leírtam és nagy reményekkel nyújtottam be.
Természetesen ezen kivételes alkalom ez, mikor nem kellett, hogy fellebbezzek, hanem megelégedtem a várt eredménnyel. Mert elhozott pontosan úgy, ahogyan kértem, saját képmásom kértem, a másik felem, olyat, aki megérti féktelen lényem, el is érkezett a kedves.
Még az angyalok is táncra perdültek a hírtől, hogy eljő a nagy ő, és nem kell tovább vigyázniuk, nehogy megint úgy gondoljam, itt az ideje feldobni a patkót úgy, hogy ne érjen talajt, sajnos Lucifer kínok közé került, tudomására jutott, nincs mit leszívjon belőlem, ezért továbbállt mást pusztítani.
Lelkem mennyországának kapuja megnyílt, várlak a béke isteni ölébe. Te márvány vagy én selyem, de ha művészetkéről van szó, eggyé válunk és egymásba olvadunk, mint a tej a hóba.
Természetesen valaki azt mondaná rád, loboncos pióca, de nekem a tökéletes kicsim vagy.
Oláh Kármen a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: Márvány és selyem (fh. Strazza-részlet)
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
