Bábeli könyvtár, avagy Bodó Mihály festészete (Boldogh Dezső felvezetőjével)
Boldogh Dezső: A látogató képei
„Éjszakai műhely”… „Lány laptoppal”… „Éva a könyvtárban”… címek egy nyilván nem hazai tájakon alkotó festő kínálatából. Vagy talán azt is mondhatnánk, a műveknek nincs közük szűkebb tereinkhez, készülhettek volna bárhol, bármelyik időben. Egy tetszőleges, kissé elhagyatott mediterrán tengerpart, hatalmas villa, benne Borges-i könyvtárszobák. Még ha asztronautaként az univerzumban bolyongó alvó szerelmesekről készült képet, vagy az ifjú Nemo kapitány álmát látjuk, a hangulat mindig hasonló. Csupa történeteken kívüli esemény, vagy pillanat, ahol a szereplők csak odatévedt látogatóknak tűnnek. Aki festette őket, rejtőzködő személyiség, pedig mindent tud a színekről, a párhuzamos árnyékolásokról, a mikro-szerkezetek és tükörszimmetriák elvéről – lehet, hogy ő az utolsó huszonegyedik századi reneszánsz művész és tudós, akit mégsem ismerünk.
A Romance című kép talán könyvtár helyett egy gazdag szobabelsőt ábrázol, nyilván ugyanabban az épületben, ahol a festmények többsége is készült. Ahol a padlókon is kellemes rendetlenségben hevernek a könyvek, és holdkóros alakok bóklásznak a termeken keresztül. Ahol úszómedencékben tükröződik hatalmas műtermi ablakokon át a fény, miközben arctalan vendégek törölköznek, róják köreiket némán. A világ egy könyvtár és egy medence képzete, és a színeké, amelyek játéka valósággá teszi a képzeteket. Minden képen magány, tűnődés, észrevétlen utalások. Penelopé itt egy tizenévesnek tűnő kislány, a tengerparti kastély ablakába kuporodva, talán egy távoli hajót néz, miközben nyitva hagyott regényének oldalait a szellők lapozgatják. A sors könyvei olvasatlanul, az egymás mellett fekvő pár ágya körül szétszórva, néhány ruhadarabbal együtt.
A vörös ruhás nő, aki többször feltűnik egy immár igazi, óriástermekkel rendelkező, mennyezetig felpakolt ódon könyvtár polcai között, figyelmes arcú, mégis talányosnak tűnő angyalként, vagy Évaként, aki a tudást szomjazza. Távoli húga, a laptopos lány, mint Spielberg Artificial Intelligence-ének robotgyereke, mered a képernyőre, mögötte egy elsüllyedtnek tűnő világ tengeralatti díszleteivel, miközben csak a szobájában ül. Mindenütt magány, még a szerelmesek ölelésében is, a távoli, egymást lopva keresgélő pillantásokban is, és ahogy a vörös ruhás nő az irdatlan polcokhoz illesztett létrák tövében könyvébe tekint.
Egyetlen tevékenynek tűnő alakot láthatunk, a világügyelő férfit, vagy egy munkást, aki egyszerűen csak egymáshoz illeszti a fogaskerekeket a csövekből, lombikokból álló falnál, a lovagterem szerű könyvtár hodályban. De lehet, ő is mellékszereplő, mint mindannyian, egy mediterrán tengerpart kastélyának Borges-i idejében, regényalakok, félig elképzelt történetek, olvasatlan könyvek alakjai, egy nem tudni, miféle művész által teremtett korszakból. A képek festője, mint a nevezetes névtelenek általában, csak átadja jelenlétének lenyomatait a világ számára, és alakjaival együtt ő is eltűnik a reneszánsz, mediterrán alkonyatban.
Bodó M., Bábeli könyvtár, 97 x 97 cm.
Bodó M., Lány laptoppal, 60 cm.
Bodó M., Könyvtár, 92 x 73 cm.
Bodó M., Románc, 130 x 162 cm.
Bodó M., Könyvtár, 130 x 162 cm.
Bodó M., Perspektíva, 130 x 162 cm.
Bodó M., Faust, 130 x 162 cm.
Bodó M., Good morning sunshine, 73 x 116 cm.
Bodó M., Utazók, 130 x 162 cm.
Bodó M., Alkonyat a műhelyben, 130 x 195 cm.
Bodó M., Barcelona, 130 x195 cm.
(a festőművész honlapja: http://www.artebodo.com/ )
Illusztráció: Bodó Mihály: Bábeli könyvtár
Ezek is érdekelhetik!
Szepes Hédi: EMBEREK, BÁLVÁNYOK, KRISZTUSOK az Etyeki Műhely Galériában (Nagy Bertalan-kiállítás) →
Wehner Tibor: A SZEMLÉLŐDŐ KÉPSZEREPLŐK ÉS A KÉP-SZEMLÉLŐK* →
Wehner Tibor: EGY MÁSOKÉRT DOLGOZÓ MŰVÉSZCSALÁD →
