Rácz Tibor: Juha Richárd szobrászról
(Lengyelbarátok Debrecenből, 7. rész)
Juha Richárd (Debrecen, 1971) először szülővárosa zeneiskolájában gordonkázni tanult, majd Nyíregyházán képző- és iparművészeti szakközépiskolába, annak szobrász-bronzöntő tagozatára járt. Tanulmányait Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán folytatta, és 1998-ban szerzett szobrász diplomát. Közben a városi színházban is kapott szerepeket.
Bem-dombormű (Debrecen, 2008.)
2008-ban, 1848–49-es szabadságharcunk évfordulójára készítette el Bem-domborművét, amely Debrecenben a lengyel hadvezérről elnevezett téren, valamint Keszthelyen is látható. 2016-ban, az 1956-os szabadságharc után 60 évvel lengyelországi nagyvárosban leplezték le Pesti srác c. egész alakos szobrát, amelynek egy-egy példánya Hajdú-Bihar megye egyik falujában, Csepelen és Washingtonban áll. 2019-ben Munkácsy-díjat, Debrecentől Csokonai-díjat kapott.
Pesti srác (Szczecin, 2016.)
Ars poeticáját a Wikipédia idézi: „Úgy gondolom, hogy ideje ismét összekötni a művészetet a mondanivalóval. Vallom, hogy a művész feladata elsősorban, hogy gondolatokat ébresszen és gyönyörködtessen úgy, ahogy a régi mesterek tették.”
A lengyelség iránti érdeklődéséről augusztus 11-én küldött e-mailjében így írt:
„A lengyel és a magyar nép kapcsolata, barátsága, közös történelme már régóta érdekel. Különösen mióta anyám elmondta, hogy családjának van lengyel kötődése, mert a vezetékneve Ladomérszky. A párom legjobb barátnője Marzena, aki minden évben meglátogat minket, és jó érzés megtapasztalni, mennyire közös a gondolkodásuk és a katolikus értékrendjük. Külön öröm volt számomra, hogy lengyel vonatkozású szobraim megvalósulhattak. 2008-ban a Bem-domborművet a Bem téren helyezték el, 2016-ban pedig teljes alakú szobromat állították fel Szczecinben, az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából, mivel a lengyel nép abban az időben is biztosította Magyarországot szolidaritásáról és elsőként küldött például vért a harcok sérültjeinek.
Nővérem, Enikő lengyel szakot is végzett Debrecenben, vele többször jártam is Krakkóban. Élvezettel hallgattam a lengyel nyelv dallamát.
Összességében jó érzés fog el, ha lengyel tárgyú híreket hallok, és örülök a két nemzet hosszú és töretlen kapcsolatának.”
Illusztráció: A Bem-dombormű fényképével
Ezek is érdekelhetik!
Uladzimir Nyakljajeu: SZARHÁZI →
Kis dalok a szerelemről →
Pascal Mérigeau: Mikor Angèle egyedül volt, Roger Jouet: A gyűjtő →
