Szűcs Ákos: Fejezetek a betegségek és az orvoslás történetéből (4. rész )
A szerző kutatási eredményei és kifejtése nem feltétlenül azonos a szerkesztőség ismereteivel és véleményével, de az írások érdekessége, inspiratív tartalma és adatbázisa indokolja, hogy Cédrus-műhelyünk online felülete örömmel közli őket, teret engedve akár az olvasói vitának is.
A sorozat befejező részét olvashatják.
A nagy felfedezések kora
(A 19. század)
Vajon van-e önálló élete az agynak? Mi történik vele, ha levágják valakinek a fejét? Meddig működik a testtől való elválasztás után? Ilyen kérdések is foglalkoztatták a 19. század orvosait. Aztán az egyik francia orvosnak óriási „szerencséje” lett. Valamelyik kollégája súlyos bűnt követett el, és lefejezését várta a siralomházban, így bement hozzá az orvos és megkérte, segítsen egy tudományos kísérletben. Mikor levágják a fejét, ő hangosan megszólítja majd azt, s ha a feje hallja, tehát az agy él, kacsintson háromszor. A megtévedt orvos pedig – hiába a tudós a pokolban is tudós marad – ráállt a különös kísérletre, de az sajnos nem lett eredményes: hiába kiabált orvosunk a levágott fejnek, az rá sem hederített. Így bebizonyosodott, hogy a fej nem élhet test nélkül, de mi sem létezhetünk fej nélkül. Igaz, ismerünk néhány olyan embert, aki mégis megpróbálja.
Egy második nagy felfedezéshez egy véletlen segített hozzá. Amerikában 1822-ben vadászpuskával megsebesítette magát egy ember, két bordája eltörött és kilyukadt a gyomra. Az orvosok tisztességesen ellátták, bekötötték, de közölték azt is, hogy reménytelen az ügy. Aztán csodák csodájára teltek a hetek, a hónapok, de emberünk mégsem akart jobb létre szenderülni, még orvosi tanácsra sem. Mikor evett, bekötözték a gyomrát, s pár hónap múlva – igaz lyukas gyomorral – de köszönte szépen, egészen jól volt. Az egyik helyi orvos pedig felismerte benne az óriási lehetőséget: lehet tanulmányozni a gyomrot működés közben! Lenyeletett vele egy cérnára kötözött nyers húsdarabot, majd pár óra után kihúzta a lyukon és megszemlélte a változásokat. Később hőmérőt dugott a nyílásba, és azt tapasztalta, hogy a higanyszál emelkedni kezdett, amikor megindult az emésztés. Mintát vett a gyomorsavból, és kimutatta a benne lévő sósavat. Mikor szerencsétlen kísérleti alany türelmét vesztve üvölteni kezdett, hogy hagyja már békén, az orvos odaugrott és megállapította, hogy dühkitörés esetén a gyomor elvörösödik, és remegni kezd. A lyukas gyomrú szerencsétlen hihetetlen türelmű ember lehetett, hiszen 11 évig folytak ezek a kísérletek, mire végre eljött érte a megváltó halál.
A 19. században persze komolyabb felfedezéseket is tettek. Megoldották a sebészet évszázados problémáit: a fertőtlenítést és a fájdalomcsillapítást. Ma már elég nehezen tudjuk elképzelni azt a korábbi századokban alkalmazott sebészi eljárást egy hadjárat vagy egy hosszabb hajóút alkalmával, mikor valakit súlyos sebesülés ért mondjuk a lábán. Ekkor bevitték a „műtőbe”, lefogták vagy lekötözték, kapott egy korty rumot, száját kipeckelték, hogy a kintiek ne hallják az ordítást, és egy hatalmas fűrésszel elkezdték vágni a lábát, mondjuk a térdénél. Mikor ez sikerült, a sebet kimosták egy szivaccsal, amit reggel óta akár több tucat embernél is használhattak. Ha viszont a vérzést nem sikerült elállítani, megpróbálták a sebet tüzes vassal, vagy forró olajjal kiégetni, hogy a szövetek roncsolásával csillapítsák azt. „Sebészkésünk elválaszthatatlan a fájdalomtól” – mondta egy orvos, és bizony a fájdalom elől tényleg nem volt menekvés. Egészen a 19. századig. Az első ötlet Dél-Amerikából jött, hiszen ott a spanyol hódítók azt figyelték meg, hogy a helyi indiánok egy különös növény levét rágják rendszeresen, amit szentnek tartanak. S aki ezt rágja, az könnyen gyalogol akár két napon át is, elviseli az éhséget a szomjúságot, de a fájdalmat is! A helyiek kokának hívták ezt a növényt, de a spanyolok azt is észrevették, hogy azért az élet vele nem kizárólag kacagó kéjhömpöly. Aki ugyanis fiatal kora óta rendszeresen használta a szent növény leveleit, annak elég petyhüdt volt a bőre, szeme körül karikák jelentek meg, gyakran esett apátiába, és mindent megtett azért, hogy minél hamarabb újra hozzájusson a szerhez. A spanyolok pedig meglepve nézték a korán megöregedő, fiatalon meghaló inkákat, hiszen ők még nem találkoztak a kábítószerrel. De mivel a fájdalmat is csökkentette, úgy döntöttek az 1880-as évek második felében, hogy megpróbálkoznak vele műtéteknél. Először a szemészetben használták a kokaint, belecsepegtették a páciens szemébe, és tényleg érzéketlenné vált a nyálkahártya! Hurrá! Új fejezet kezdődött a sebészet történetében! Illetve, pontosabban a szemészet történetében.
Mert az ép bőrnél nem volt hatásos, de ha a bőr alá fecskendezték, akkor már igen! Sőt, kiderült, hogyha a gerinccsatornába juttatják, akkor az egész test érzéketlenné válik! Megszületett tehát az első nagy felfedezés a fájdalomcsillapítás terén. Hasonló úton járt egy Humphry Davy nevű gyógyszerész is, aki kikísérletezte ugyan a kéjgázt, de egyelőre nem sikerült az orvostudományban hasznosítani. Először cirkuszt csináltak belőle. Szó szerint. Tudták, hogy ez a gáz a részegséghez hasonló kábult, ám nagyon feldobott állapotot idéz elő, így Amerikát vándor kéjgázcirkuszok járták, ahol a közönségből kihívtak pár embert, és mindenki röhögött a kéjgáz beszívása utáni vihogásukon, táncaikon, abszurd viselkedésükön. Egy ilyen cirkuszba vetődött el egy Wells nevű orvos, akinek piszokul fájt a foga, de nem tudta rávenni magát, hogy orvoshoz forduljon. Aztán a nézőtéren ülve megdöbbenve tapasztalta, hogy az egyik kéjgáztól vihogó táncos hatalmasat rúgott egy pad szélébe, de mintha mi sem történt volna, ugrált boldogan tovább. Nosza, vásárolt egy adag kéjgázt, belélegezte, majd megkérte asszisztensét, hogy húzza ki a fogát. Az asszisztens várta a szokásos hatalmas ordítást, de a félig ájult Wells néma maradt. Óriási! Innen kezdődött a fájdalommentes fogászat diadalútja.
A következő lépés az éter felfedezése volt, amelyet már ismertek, de csak asztmára és szamárköhögésre használták. Mígnem jött egy Morton nevű fogorvos, aki különböző illóolajokat kevert hozzá – hogy ne ismerjék fel, és el tudja adni, mint az ő saját találmányát -, és elkezdte a fogászatban alkalmazni. Az igazi nagy változás az volt, mikor az éterrel átitatott zsebkendő után Morton kitalálta 1846-ban hogyan lehet csőből belélegezni, így a beteg stabilan aludhatott egész műtét alatt. S mivel Semmelweis megoldotta a fertőtlenítés gondját, a sebészet egy új korszakba lépett. Az altatás és a fájdalomcsillapítás atyjai azonban szomorúan végezték. Addig-addig kísérleteztek magukon ezekkel a hallucinogén szerekkel, hogy Morton elborult elmével egy intézetben halt meg, Wells pedig hasonlóan leépülve beadta magának élete utolsó – ekkor már kloroform – adagját, és felvágta combütőereit. Saját magának köszönhetően immár fájdalommentesen lépett át a túlvilágba.
A század másik óriási felfedezése az volt, hogy bizony léteznek ezen a bolygón velünk együtt olyan parányi lények is, melyek létéről eddig nem volt tudomásunk. Mikor a 17. század elején Janssen felfedezte a mikroszkópot, „górcső” alá vette a női petét és a tüszőt, kíváncsiságból megvizsgálta az ondót is. De ekkor már hátrahőkölt! Ilyen kis állatkák vannak a férfi szervezetében? Igen, de nem csak a férfi szervezetében, tették hozzá a 19. század kutatói, mikor felfedezték a baktériumokat. Valóságos baktérium-boom tört ki pár évtized alatt: felfedezték a tuberkulózis, a kolera, a kankó, a lepra, a tífusz, a malária, a tüdőgyulladás, a tetanusz baktériumait. Így módosult az eddigi betegségekről való gondolkodás is: rájöttek, hogy a járvány nem isteni büntetésből tör ki, és nem a nedvek egyensúlya a legfontosabb, hanem az az ádáz harc, amelyet az immunrendszerünk folytat a baktériumok ellen.
Ekkoriban Nyugat-Európában a himlő volt az egyik legelterjedtebb betegség. Egy Jenner nevű orvos megfigyelte azt, hogy aki elkapta és túlélte, már soha többé nem fertőződött meg. Sőt az a paraszt sem kapta el az igazi himlőt, aki már megfertőződött a sokkal ártalmatlanabb tehénhimlőtől. Jenner úgy döntött, hogy ezt a felfedezést ki kell próbálni! Egy tehénhimlős asszony kezéről váladékot vett, s azzal beoltott egy gyereket. Ma már megütközünk rajta, de egy hónappal később beoltotta valódi himlővel is, és a feltételezés helytálló volt, a gyerek nem betegedett meg. Ha nem sikerült volna, biztosan nem ússza meg a börtönt. Innen ered az oltóanyag neve is, a vacca (e: vakca) lat. tehén szóból, ebből származik a vakcina szó, s ez az oltóanyag az 1880-as évek vége óta kötelező, s olyan sikeres, hogy a világ mára hivatalosan is himlőmentes lett.
A másik óriás Pasteur volt, aki felfedezte a pasztörizálás mellett a veszettség elleni szert is. Ez éppen kapóra jött neki, mert nagyon összekülönbözött egy francia fickóval, aki kihívta a nagy tudóst párbajra. A párbajnál – mint tudjuk – úgy szokás, hogy a kihívott fél választ fegyvert. A pimasz fráter kardot vagy pisztolyt várt, Pasteur azonban mást gondolt. Megüzente, hogy két pohár vízzel fognak párbajozni, az egyiket megfertőzi a veszettség baktériumával, a másikban tiszta víz lesz. Ha a kihívó megissza az egyiket, úgy ő megissza a másikat, és így a becsület helyreáll. Kell-e mondanom, hogy a párbaj elmaradt?
Az örök fiatalság titka
/a jelenkor/
Mikor 1895-ben egyik este egy Röntgen nevű kísérletező kedvű tudós a laboratóriumában szöszmötölt, különös fényjelenségre lett figyelmes. Egy katódsugárcső előtt lévő speciális anyaggal bevont papírernyő fluoreszkálni kezdett, és Röntgen rájött, hogy ez a fény másként nyelődik el más-más anyagban. Az ernyő mögé nyúlt, majd döbbenetében elkerekedett a szeme: úgy látta saját kezét, ahogyan még egyetlen ember sem. Később felesége kezéről felvételt is készített, ez volt az első röntgen kép a világon. A képen világosan kirajzolódtak Berthének a kézcsontjai és nagy aranygyűrűje. Innentől kezdve olyanok lettünk, mint az angyalok: átlátunk az anyagon.
A 20. század az orvostudományban óriási fejlődést hozott. Ennek egyik legpozitívabb eleme az ember belsejének kifürkészése anélkül, hogy fel kellene nyitni annak külső borítását egy éles szikével. Azóta különböző elmés szerkezeteket tudunk befogadni különböző testnyílásainkon, s ezek a szondák képet adnak legbelsőbb elváltozásainkról is, az ultrahang pedig már kívülről is belát a méhbe. Ezt pedig igen jól teszi, hiszen nagyon fontos információkat tudhatunk meg odabentről. Ennek következtében az 1950-es években átértékelődött a császármetszés is. Évszázadokkal ezelőtt még csak az anya halála után merték megtenni, majd az 1800-as évektől már egyre gyakrabban életben is maradt az anya. Napjainkat már általában a preventív császármetszés jellemzi, melynek célja: megkímélni az anyát a szülési megterheléstől, sőt így még olyan beteg nők is képesek gyermeket a világra hozni, akiknek eddig még csak esélyük sem lett volna. Ilyenkor pedig azt is megbeszélhetjük az orvossal, hogy ne vágja ketté az egész hasfalunkat, hanem a bikinivonalnál realizálja azt, nehogy egy későbbi vízparti hódítás akadálya legyen, hogy nem elég szép a hegünk.
A 20. század családtervezésben is hatalmas áttörést hozott, ennek zászlóvivője pedig egy hazánkfia, Czeizel Endre volt. Ő nemzetközi hírnévre tett szert az optimális családmodell tervezésével, s az örökletes ártalmak korai kiszűrésének kidolgozásával. Sőt, az Egészségügyi Világszervezet a Czeizel által kifejlesztett magzatvédő vitamint minden országnak ajánlja, hiszen így meg lehet előzni akár a veleszületett rendellenességek kialakulását is. Legújabb igen elgondolkodtató felvetése az, hogy a gyermeket vállaló párok bizonyos feltételek mellett dönthessenek gyermekük neméről, hiszen, ha bizonyosak lesznek abban, hogy nekik tetsző nemű gyerek jön világra, szívesebben vállalják, így a vészes népességfogyás is mérsékelhető lenne. Erről, még nincsen döntés, pedig nagyon sok fiatal párt érintene.
A 20. század megoldotta a korábbi évezredek legelhanyagoltabb területeit: a nőgyógyászatot és a csecsemőgondozást, de új pályára állította a lelki eredetű, betegségekről való gondolkodást is. Az úttörő egy bécsi idegorvos dr. Freud volt. Ő a hisztéria jelenségének vizsgálata során többet ismert fel az emberi tudat működéséből, mint bárki más ezelőtt. Önmagán kezdte el „szabad asszociációs” módszerét kikísérletezni. Saját vágyait, gyerekkori emlékeit elemezte, és rájött, hogy milyen fontos szerepet játszanak a kora gyermekkori emlékek, az agresszív ösztönök, a szexuális vágyak az érzelmek és a személyiség kifejlődésében. Érthetően óriási botrányt kavartak megsejtései, hiszen a 19. század embere azt gondolta, sőt hitte, hogy az ember a boldogságot általában rendezett, civilizált formában kereső, alapvetően racionális lény. Freud dr. pedig azt kezdte bizonygatni, hogy az emberi cselekedetek mozgatórugói a legelementárisabb biológiai ösztönök, és mindannyiunk lelke mélyén egy romlott kölök lakik förtelmes vágyakkal. Erről a tudattalan mocsárról árulkodnak álmaink, elszólásaink, nyelvbotlásaink, minden félrecsúszott nyakkendőnk. Hát, nem volt könnyű a tükörbe nézni, az biztos. Sokan, persze túlzásnak tartják azt, hogy a doktor mindent a szexualitásra vezet vissza, de óriási érdeme volt abban, hogy elkezdtünk foglalkozni saját esendő, ám javítható lelkünkkel, s hogy az elmegyógyászat is fejlett tudományág lett.
Ennek, persze mintha kissé ellent mondana az a tény, hogy a rohanó, 21. századi világunkban a depresszió és a neurózis valóságos népbetegséggé kezd válni. Egyes statisztikák szerint a fejlett országokban élők 20-25 %- át érintik valamilyen kisebb- nagyobb formában, s ha ehhez hozzászámítjuk a szenvedélybetegek tömegeit, megállapíthatjuk, hogy hát, bizony napjaink emberének lelkével súlyos bajok vannak. A testünk viszont egyre több esélyt kap. Mióta Fleming felfedezte 1928-ban a penicillint, a már elkapott sebfertőzésből is ki lehet gyógyulni, annyi lett a bennünk lévő baktériumoknak. A harmincas években pedig vitaminok sorát találták fel, a C-t történetesen éppen egy magyar, Szentgyörgyi Albert. Az elmúlt száz évben aztán tömegesen rájöttek arra is, hogy a betegség legjobb gyógyítása a megelőzés, s így egy alapvető életmódváltásra is sor került, egészséges táplálékokkal, fittnesz-gurukkal, fogyókúrákkal. De ez sem ilyen egyszerű mindig. Biztos, hogy az életmód döntő fontosságú, hiszen a „nyóckerben” a születéskor várható átlagéletkor az ugandai közelében van, a pár kilométerrel odébb lévő Rózsadombé pedig Svájcét mintázza. Jó, hát akkor éljünk egészségesen, ne fogyasszunk sok alkoholt, és ne igyunk ragacsos–szirupos–szénsavas cukorbombákat sem. Igyunk gyümölcslevet, az a legegészségesebb! Magyarország egyik piacvezető cégének gyümölcsleve, nézzük miből áll! Azok között, akik azonnal rávágják, milyen gyümölcsléről van szó, és ezt bizonyítani is tudják, értékes jutalmakat fogok kisorsolni! Tehát, van benne: víz, almalé 11%, cukor, citromsav, nátriumcitrát, glicerinészterek természetes gyantából, keményítő–nátrium-oktenilszukcinát, karboxi-metil-cellulóz és guargumi, eperpüré (0,8%), arónialé (0,1%) és feketeribizli-lé (0,1), B3, B5, B6, E vitaminok, színezékek: alluravörös AC és brillantkék FCF. Ráadásul ugyan az a cég gyártja, amely a ragacsos-szirupos-szénsavas cukorbombákat is. Hát akkor most legyen okos az ember! Egyébként a fenti koktél álneve: eperlé.
Lám, egészséges életet élni sem egyszerű. Korunk azonban a sebészet területén olyan eredményeket ért el, amiről a régi századok még csak nem is álmodhattak. Magyarországon 2007-ben megtörtént az első robotvezérelt nőgyógyászati beavatkozás, és 2007 őszén az első szívátültetés, amelyet gyermeken hajtottak végre. A 21. század a plasztikai sebészetben is hihetetlen magasságokba emelkedett. Mindennapos ma már az, hogy ha a lélek véletlenül rossz testben landolt, mivel a lelket nem lehet, hát átszabjuk a testet. Férfit nővé, nőt férfivá. Ha egy testrész nem optimális esztétikailag, nosza, átszabjuk hamar! A szépségiparban több olyan nőt–férfit találunk, aki már több tucat (!) plasztikai műtéten van túl zsírleszívástól, ráncfelvarráson át az ajakfeltöltésig. Néhány hollywoodi színész már mosolyogni sem mer.
De most vége az elavult varrásoknak, szabásoknak, feltöltéseknek, leszívásoknak! Megvan az örök fiatalság titka! Amerikai sebészek legújabb kutatása, hogy fiatal korban levesznek sejteket az embertől, ezt lefagyasztják, majd idős korban beültetik, s íme megfiatalodik az illető. Kopaszok saját hajhagymáikat kapják meg, ráncosoknak bőr alá kollagént és egyéb saját szöveteket fecskendeznek. Karrierépítő menedzserlányoktól pedig húszévesen levesznek 20-30 petesejtet, s mikor a karrier sikerül, megvan az egzisztencia, 40-50 évesen a spermához hasonlóan lefagyasztott petesejtet beültetik megtermékenyítve, és akár szülhet is egyből. De ezzel a fura testbankkal még koránt sincs vége a történetnek! Angol tudósoknak felnőtt patkányok zsírszövetéből vett őssejteket sikerült idegszövetté alakítani, s ezzel pótolni a sérült emberi (!) idegeket. Sőt, 2008-ra ígérték azt, hogy emberi zsírszövetből nyert őssejtek segítségével az amputált női mell is visszanőhet 6 hónap alatt. De még ez sem minden! 2002-ben amerikai tudósoknak sikerült egy kicsi féreg életkorát duplára növelni egy egyszerű génmódosítással. S ezek a gének az emberben is megvannak! Sőt, mivel a féreg „felnőtt” korában hajtották végre a beavatkozást, a szaporító képessége sem változott élete végéig!
Ez tehát a jövő? Megvalósul az emberiség évezredes álma az örök életről és az örök ifjúságról? Pár évtized múlva a body-teremből megérkező izmos, haj-beültetett férfi elkapja babapopsi simaságú arcbőrű, újranövesztett mellű felesége derekát: vetkőzz, bébi! Ma van a századik házassági évfordulónk! Megünnepeljük! Az ükunokáink úgyis csak holnap érkeznek. Hát, érdekes lenne, az biztos. Lehet, hogy a jövőnk nem is olyan sötét, mint amilyennek sokan lefestik? Reménykedjünk benne!
VÉGE
Illusztráció: laborbaby
Ezek is érdekelhetik!
Komáromi Gabriella: Az apáca cipője →
P. Gábor Mózes: A múlt őrei és a jövő útmutatói →
Antal Anikó Zsuzsanna: Kékfestő →
