Szekeres Mária: Örök (két vers)
Örök
a kéz, ahogy fáradtan elzuhan,
a ráncok beszélnek hangosan,
egyre hangosabban, s valami
örök az elmúlás ellen, benne van
minden izomban, ahogy a látvány,
a pillanat örök. mert örök a Tekintet
bennem, mert érzem: Te nézel
engem, a ráncot is, szememben
mélyen, s valahol izzó, örvénylő
szégyenen túl, a Fényed, örök diadalul,
megőrzi, megőrzi végül lényem,
mint spirálködökön is túl, fényem…
Téren kívül
a Tér kiadja, a Tér benne feszül.
nézem mint tükörben, pupilla,
arc, és láthatatlan könyörül
valami megfoghatatlan a
Téren kívül. s a lélek nem
menekül, nézi Valaki,
mezítelenül, s eltűnik
az Idő is hirtelenül:
béke, béke, most
mindenen béke,
béke, csend ül:
az ÉG CSENDÜL…
Illusztráció: “Tekintet” (fh. festett ólomüveg)
Ezek is érdekelhetik!
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
