Mondd meg nékem, merre találom…

Vers tekintet_

november 8th, 2020 |

0

Szekeres Mária: Örök (két vers)

 

Örök
a kéz, ahogy fáradtan elzuhan,
a ráncok beszélnek hangosan,
egyre hangosabban, s valami
örök az elmúlás ellen, benne van
minden izomban, ahogy a látvány,
a pillanat örök. mert örök a Tekintet
bennem, mert érzem: Te nézel
engem, a ráncot is, szememben
mélyen, s valahol izzó, örvénylő
szégyenen túl, a Fényed, örök diadalul,
megőrzi, megőrzi végül lényem,
mint spirálködökön is túl, fényem…

 

Téren kívül
a Tér kiadja, a Tér benne feszül.
nézem mint tükörben, pupilla,
arc, és láthatatlan könyörül
valami megfoghatatlan a
Téren kívül. s a lélek nem
menekül, nézi Valaki,
mezítelenül, s eltűnik
az Idő is hirtelenül:
béke, béke, most
mindenen béke,
béke, csend ül:
az ÉG CSENDÜL…

 

 

 

Illusztráció: “Tekintet” (fh. festett ólomüveg)


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás