Szekeres Mária: Tenger
ez itt a Tenger. az Ég résén szivárog le a Fény.
a vitrinben a csésze felvillan, fehérsége muzsikál,
szemem átveszi a ritmust, majd átvált a szoba gyógyító
homálya. ez itt a tenger… a mélyből sötétlő tárgyak,
tankok ütemesen buknak fel, egyre sötétebben
vibrál, erőlködik a fény, és alkonyok keringenek reggelente.
„imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja”… – folynak a hangok,
valahonnan, még közelről, és Chopin-etűdbe vált a lassú morajlás.
ez is lemerül lassan a mélybe, csak Mária száll halkan a tenger felett,
a rózsafüzér szemei peregnek, és hullanak – emelkednek, mert
valami más győzelem illata születik a sokasodó alkonyi árnyak
fekete diadalának szövetén… és az Égre vetítve, messze,
megszületik titkon a Hajnali Fény…!
Illusztráció: Stella Maris (fh. Bergognone, L. Walden)
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
