Magyar Miklós: A Napút Online-ról (Online-tükör 3.)
Tisztelt Főszerkesztő Úr, Kedves Szondi György!
Engedje meg, hogy meggyőződésem szerint sokak nevében köszönetet mondjak a Napút Online által eredeztetett bővizű forrásért, melyből a kultúrára szomjas valamennyi olvasó meríthet, ki-ki a maga érdeklődése szerint. Jómagam irodalmárként főleg a próza, a költészet, az esszé, a kritika rovatait olvasom. Egy lap színvonalát elsősorban az határozza meg, kik azok a szerzők, aki nevüket adják a megjelenéshez. Nos, nehéz lenne csak név szerint is felsorolni azokat a jó nevű költőket, írókat, tudósokat, akik lapjukba írnak. Ezúton is elnézést kérek mindazoktól, akikről itt nem szólok, de hát mint minden válogatás, az enyém is szubjektív.
Kezdjük a költőkkel. Jóllehet verset ma sokkal kevesebben olvasnak, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt, amit Szabó Lőrinc mondott a költészet hatalmáról, ma is érvényes:
„A költészet a teljes ember megnyilatkozása, az érző és gondolkodó igaz emberé. Igazi mivoltában senkitől sem lehet tehát idegen”.
Vörös István József Attila-díja költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista rendszeresen publikál a Napút Online-on. Kedvcsinálóul idézzük a Szélcsend című versét:
Vannak jó meg rossz
erők, de vannak-e semleges erők?
Mint a békefenntartók a katonák közt.
Általában nincs fegyverük, és semmit se érnek
el. De tényleg vannak jó meg rossz erők?
Ha elszántan húznának csak a jóhoz,
tudniuk kéne, mi a rossz, ha elszántan
húznának csak a rosszhoz, tudniuk kéne,
mi a jó. Ám a mindkét, sőt mindhárom
féle erők csak azt tudják, mi a jó:
ők maguk. Számít a cél, számít a módszer,
számít a konkrét tett, ami eldönti, miféle
erőnek minősülnek majd utóbb.
Ők maguk tudják a legkevésbé,
főleg eleinte, hová is tartoznak.
Ha pedig már a hálójukba, erőterükbe
keveredtél, észre se veszed, jó vagy
rossz vagy, amikor jól vagy rosszul
teszed, amit az erő, a te erőd, melyet
kölcsönkaptál, tenni késztet.
Ha pedig szeretet nincs benned,
az erő erő marad, ha van, átalakul
a megmagyarázható megmagyarázhatatlanná,
az erők elülnek, mint a hullámok
a szélcsendes tavon. Még az elsimult
vízre is csak ezerévnyi várakozás
után sétálhatsz ki. De megéri.
Picit besüpped a lábad alatt a felszín.
Egy hal alulról bámul rád, csipkedi
a talpad, egy kacsa háromszögtalpán
csúszkálva utánad üget. Felbukik,
hápog, látod, hogy bárhová követne.
Petőcz András, a hazai avantgárd költészet egyik vezéralakja, a képvers megújítója, többek közt a videó által készített felvételen mutatkozik be, ahol verseit olvassa fel (http://www.naputonline.hu/2019/09/24/petocz-andras-es-versei-forraskut-6-videofelvetel/).
Az irodalomtörténészek egész sora publikálja itt elemzéseit, kritikáit, esszéit. Kabdebó Lóránt (magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, Szabó Lőrincről írt kitűnő monográfiát) Božia trúba (Levélfa, 9.) (Oldřich Knichal válogatása a 20. századi magyar költők istenes verseiből) címmel közöl egy izgalmas írást. Szörényi László (irodalomtörténész, kritikus) a 85 éves Jelenits Lászlót köszönti, Sipos Lajos (A legismertebb Babits-kutató) “Nem meggyőződés csinálja a háborút” Magyar költők és írók az I. világháború idején című tanulmánya fontos adalékokkal szolgál a tárgyalt kor irodalmi életéhez.
És hát ne feledkezzünk meg a főszerkesztőről, aki József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, bolgarista, és ez a sokoldalúsága a záloga annak, hogy a lap mindig igényes, míves írásokkal jelentkezik. Számos, az online-on jelzett írása közül a Levélfa sorozatban megjelent „Sémává szabni a csörgedezést?” című írását emelném ki, mert úgy gondolom, ennek a szösszenetnek a stílusa a legjellemzőbb Szondi György színes egyéniségére. Mintha Esterházyt Pétert olvasnám à la Szondi:
„Midőn versvalami bújik elő, hát neofuturisztikusan: szálak fonódnak szöveggé: némi csórt selyemfonal, egy fűszösz, gallyacska, mi több, sztaniol. Üveggolyó – nem. Mintha fészek. Tiéd lett. Vagyis enyém.”
Magyar Miklós irodalomtörténész, az MTA doktora
Illusztráció: “Napút Online” (fh. Ajvazovszkij)
Ezek is érdekelhetik!
Szabó K. Orsolya: Örökség →
Csanda Mária: Négydimenziós történetek →
Tárnok Attila: Korai exitus →
