Szauer Ágoston: Közelebbről (három ontológiai vers)
KÖZELEBBRŐL
Dunsztos, kövér üveg,
egy zárvány, más elem,
a létbe vájt üreg,
hol minden pont perem.
A rend és cél helye:
uborka víz, kapor.
Szivárvány nő bele,
a fény ha áthatol.
ARS LONGA
A konyhában újság zörög.
Sárgás lapok, de még simák.
Kávés, boros pohárkörök,
az ívük néhány szót kivág.
Így kapnak hangsúlyt részletek,
lehet belőlük költemény,
különben minden ellebeg.
A forma antik kőedény.
SZUBJEKTÍV
Idő például nincs is,
csak nekünk sok, kevés.
Itt minden általunk van,
magában nincs levés.
A világ színes árnyék
a tudat nagy falán,
mozgó projekció csak,
egy 3D-s talány.
Illusztráció: Ontológiai téridő (fh. egy db uborka Sánchez Cotántól)
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
