Kámán Kamill: 50 évvel ezelőtt halt meg Jimi Hendrix
James Marshall Hendrix (Seattle, Washington, USA, 1942. november 27. – London, Egyesült Királyság, 1970. szeptember 18.) néger, fehér és cseroki indián felmenőkkel rendelkezett, bár nem vérségi kapcsolatai miatt vált híressé, hanem a progresszív zenei törekvései által. Ötven éve halott, amit sokan sajnálnak, miközben a bálványozó örülhet, hogy Hendrix nem egy kivénhedt, és kiégett blues zenészként tartja meg manapság az évenkénti búcsúkoncertjeit, hanem megmaradt olyannak, ami nem degradálódott le, vagyis az ikonszerű celeb sorsát elkerülte.
1992-ben a Rock and Roll Hall of Fame, 2005-ben pedig a UK Music Hall of Fame is tagjai közé választotta Hendrixet. A hollywoodi hírességek sétányán 1994-ben kapott csillagot. 2003-ban a Rolling Stone zenei szaklap minden idők száz legjobb gitárosának listáján Hendrixet az első helyre választotta.
A valamikori amerikai ellenség első albumát, az Are You Experienced?-et az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Felvételi Jegyzékébe (National Recording Registry) is felvették 2006-ban.
Tizennégy éves korában kapta első gitárját, viszont az iskolában, abban a félévben egyedül zenéből bukott meg. Nálunk, Magyarországon akkor Nagy Imre bukott meg, és a polgárháborúban újból szétlőtték a második világháború sebeit akkor is viselő Budapestet.
Első koncertjét névtelen zenekarral egy zsinagóga alagsorában adta. Túlzottan vad stílusa és dominanciája miatt kirúgták.
Első zenekarának a neve The Velvetones, amellyel rendszeresen, de ingyen játszott. Ma a kutya sem ismeri őket.
Évek múlva elkapták egyszer a rendőrök, mert lopott autóval közlekedett, de a kétéves börtönbüntetését 1961. 05. 31-i hatállyal katonai szolgálatra váltotta. A második világháborúban híressé vált 101. Légiszállítású Hadosztályba sorozták ejtőernyősnek; kiképzése idején a Kentucky-ban lévő Fort Campbell-ben állomásozott. A hadseregnek is vannak előnyei a hátrányok mellett, Hendrixnél is így esett, mivel egy kimenő alkalmával találkozott egy Billy Cox nevű katonával, aki basszusgitározott. Rövid idő alatt barátságot kötöttek, majd The King Kasuals néven zenekart alapítottak és a seregben vagy azon kívül is együtt zenéltek. Bár Hendrix nem harcolt Vietnámban, de az ott harcoló katonák kedvencévé váltak a dalai, különösen Dylan: „All along the Watchtower” című dalának feldolgozása.
Leszerelés után az USA déli részén, a feketék által is látogatható helyeken lépett fel, ezeket a helyeket összefoglaló néven Chitlin’ Circuit-nek hívták. Ötven éve nagy divat volt még az USA-ban a szegregálás. Játszott a King Kasualsszal, de sokat turnézott soul- és blues muzsikusokkal is.
1965-ben Hendrix lett a The Isley Brothers együttes új gitárosa, de 1966 nyarán már új zenekart alapított, a Jimmy James and the Blue Flamest. 1966-ban Chas Chandler, az Animals egykori basszusgitárosa „felfedezte”, majd Londonba vitte Hendrixet, és egy menedzseri és produceri szerződést kötött vele. Michael Jeffrey, a The Animals menedzsere vállalta Hendrix útjának egyengetését. Segített megalakítani egy új zenekart, a The Jimi Hendrix Experience-t, Noel Redding basszusgitáros és Mitch Mitchell dobos közreműködésével.
Az első kislemez címe: Hey Joe, a „B” oldalon a Stone Free című számmal.
A következő kislemez a Purple Haze, „B” oldalon a The Wind Cries Mary című szerzeménnyel.
Színpadi fellépésein szívesen adta elő B. B. King „Rock Me Baby” -jét és Howlin’ Wolf „Killing Floor”-jának felgyorsított változatát.
1967. május 12-én az Egyesült Királyságban megjelent a The Jimi Hendrix Experience első albuma, az „Are You Experienced?”, s a sikerlistán a második helyezett lett a Beatles együttes Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club című nagylemeze után.
1967. 06. 04-én a londoni Saville Theater-ben a formáció az utolsó brit koncertjét adta, és ott merészen, az említett Beatles album “hendrixesített” változatát mutatta be.
Következett Amerika meghódítása, hiszen senki sem lehet próféta a saját hazájában.
A Monterey International Pop Music Fesztiválon, 1967. 06. 18-án, vasárnap lépett színpadra, és műsoruk a háromnapos rendezvény egyik csúcspontja volt. Hendrix a „Wild Thing” (The Troggs feldolgozása) előadása közben a fogával, majd a háta mögött gitározott, és a dal végén felgyújtotta és összetörte gitárját. A fesztiválról készült Monterey Pop című filmen, melyet D. A. Pennebaker rendezett, látható az ominózus gitárfelgyújtás.
1967 decemberében megjelent a The Jimi Hendrix Experience második albuma, az Axis Bold as Love.
Az 1968-ban megjelent harmadik stúdióalbum, a dupla Electric Ladyland jelentősen eltért korábbi munkáiktól. Szakértők ezt tartják a legjobbnak.
1969. 02. 18-án és 24-én az Experience a londoni Royal Albert Hall-ban két teltházas koncertet adott. Ez volt a zenekar utolsó fellépése az Egyesült Királyságban. A koncertről „Experience” címmel film is készült, amit máig sem adtak ki.
Hendrix 1969. 08. 18-án, a woodstocki fesztiválon is fellépett. Bár a világ legtehetségesebb zenészei kaptak meghívást, mégis Hendrixet tartották a legjobbnak, ezért vasárnap estére tervezett fellépése volt a fesztivál záróeseménye.
Hendrix woodstocki bevezetője: “Úgy döntöttünk, hogy mindent megváltoztatunk, és elnevezzük Gipsy, Sun and Rainbows-nak. Röviden arról van szó, hogy ez egy cigányzenekar.” (A koncert DVD-n kapható, a lemez MFSL (LP és CD) kiadása kitűnő.)
A Hendrix stílusa körül kialakult vita tetőpontja az amerikai himnusz „interpretációja” volt, melyet először 1968. 09. 04-én adott elő. Döntően két vélemény alakult ki: egyesek azt mondták rá, hogy Amerika-ellenes gúnyolódás, mások pedig azt, hogy egy generáció állásfoglalása a társadalom nyugtalanságáról, a szépség, a spontaneitás és a tragédia szimbóluma. Leghíresebb előadása a woodstocki fesztiválon volt. Na, ki mondta, hogy gúnyolódik Hendrix? A hatalom, aki már haragudott Amerika ellenségére, mert szimpatizált a Fekete Párducokkal, hiszen ekkor voltak a gettólázadások, és ekkor dúlt az a háború Vietnamban.
1969 szeptemberében két “bűnözőnek tűnő” ember elrabolta és New Yorkba vitte Hendrixet. A patthelyzet akkor ért véget, amikor Michael Jeffrey munkatársai „megérkeztek” és elhozták Jimmit.
Michael Jeffrey furcsa ember volt. Talán a maffiánál, talán a CIA-nál dolgozott, de az is lehet, mindkettőnél. 1968-ban az FBI kémelhárítás programja, valamint a CIA Chaos hadművelete hosszú listát állított fel a hazai ellenségekről, akik “támogatják az új életmódot”, az “új baloldalt” és „apostoloknak” minősülnek, mivel az erőszakmentességről és a faji harmóniáról énekelnek, és meghülyítik a győzelemből fakadóan jólétben tengődő fiatalságot. A “nyugtalan ifjúság” nem tetszett a hatalomnak, megfélemlítette, és talán tudatmódosította, vagy talán meg is ölte őket. Lehet, nem véletlenül énekelte Mick Jagger, hogy Gimme Shelter?
Pár halottat felsorolok, az ismertebbek közül: Brian Jones 1969, Janis Joplin 1970, Jim Morrison 1971.
Nem sokkal a „nyugtalan ifjúság” megjelenése előtt a Gemkapocs hadművelet keretében Allen Dulles és Richard Helms jóváhagyásával ezer német szakembert (közöttük nácikat) és családtagjaikat az Egyesült Államokban hozattak, akik polgári és katonai alkalmazásban álltak. Néhány orvos kórházakban és kollégiumokban folytatta további kísérleteit az emberi agyra ható hallucinogén szerekkel.
Megjelent az ifjúság életében az 1939-ben Albert Hoffman által feltalált szer (Sandoz Laboratories, Basel, Svájc), az LSD, ami befolyásolja az emberi viselkedést, és operatív célokra is felhasználható. 1956 és 1975 között az amerikai hadsereg és az amerikai hírszerző hivatal a Chemical Corps egységeinél kísérletezett hallucinogén drogokkal. Véletlen volt a zenészek halála? Terhes volt a népszerűségük, a próféciájuk a hatalom számára? Soha nem tudjuk meg, csak azt, hogy ez az ifjúság a drogok mámorában élt, és halt meg. Egy biztos! Sok furcsa baleset, sok furcsa halál esett meg nagyjából tíz év alatt. Martin Luther King is ebben az időben halt meg, 1968-ban, bár nem kábítószertől, ő nem „lőtte be magát”. Ekkor voltak a diáklázadások, amelyről egy számomra kedves film is készült, az „Eper és vér”.
Hendrix-et az 1969 decemberében, a torontói bíróság a heroin birtoklása miatt indított perben ártatlannak nyilvánította. A pert követően formációt váltott, bevette Cox mellé Buddy Miles dobost, és egy új triót alapított Band of Gypsys néven. 1969-1970 szilveszterén négy koncertet adtak. A trió utolsó koncertjét egy hónappal később, 1970. 01. 28-án tartotta a Madison Square Gardenben.
Személyi ellentétek miatt a felbomlott formáció által lekötött turnét az újjáalakult Experience vitte végig. Mielőtt a turné egyáltalán elkezdődött volna, Hendrix visszaküldte Redding-et, és Cox-ot hívta vissza. A rajongók és a lemezgyűjtők ezt az utolsó felállást (Hendrix, Cox és Mitchell) Cry of Love-nak is nevezik az azonos nevű turné után.
Az 1972-ben, a már Hendrix halála után megjelent In the West című albumon hallható Chuck Berry “Johnny B. Goode”-jának feldolgozása. Rajta van még többek között a „Red House” tizenkét perces változata, a “Voodoo Chile” és a „Little Wing”.
1971-ben a Rainbow Bridgen (az 1970 júliusában, Maui szigetén készített koncertfilm albumán) hallható a “Hear My Train a Comin'”. Ez a felvétel a „Red House”, a ”Stone Free” és a ”Machine Gun” című dalokhoz hasonló, Hendrix legjobb formáját nyújtotta.
1970. augusztus 26-án hivatalosan is megnyílt az Electric Lady Studios New Yorkban. Még két évvel korábban Hendrix és Jeffrey megvette a Generation Clubot a Greenwich Village-ben. Saját klubot akartak nyitni, de rájöttek, hogy a saját stúdió hasznosabb. A stúdió ma New York és a zeneipar legendái közé tartozik: megszámlálhatatlanul sok zenész készített itt felvételeket.
1970. 09. 06-án, élete utolsó koncertjén Hendrixet a közönség kifütyülte, a hangulat fenyegető volt. Miután lejött a színpadról, az egészet felgyújtották. Cox kiszállt a turnéból és visszarepült az Államokba, mert fenciklidinnel túladagolta magát.
Jimi Hendrixet 1970. szeptember 18-án kora reggel holtan találták Londonban, a Samarkand Hotel (Lansdowne Crescent 22.) alagsorában. Halálának körülményeit sosem tisztázták, és talán soha nem is fogják. Talán nem is akarják. Altató, illetve az előtte elfogyasztott alkohol hatására saját hányásába fulladt bele. Dokumentumok szerint barátnőjével, Monika Dannemann-nal töltötte az éjszakát, aki nyilvánosan azt állította, hogy Hendrix még életben volt, amikor a mentőautóba helyezték; azonban azzal a reggellel kapcsolatos megjegyzései gyakran ellentmondóak és zavartak voltak. Rendőrségi és mentőszolgálati jelentések szerint azonban Hendrix már halott volt, amikor a helyszínre érkeztek, és az volt már jó ideje. 1996-ban Hendrix régi, brit barátnője, Kathy Etchingham becsületsértésért feljelentette Monika Dannemannt, aki ezek után érdekes módon öngyilkos lett.
Az apartmanban találtak egy verset, amit feltételezések szerint Hendrix írt, és sokak szerint azt bizonyította, hogy Hendrix öngyilkosságot követett el. Egy másik nézet szerint Hendrixet meggyilkolták – erőszakkal altatót és bort adtak be neki, majd a kétes hírű, és furcsa körülmények között 1973-ban elhalálozott Michael Jeffrey által felbérelt gyilkosok fojtották meg egy sállal, az életbiztosításért, a kiadói jogokért és a hagyatékért.
Három héttel a halála előtt Hendrix Greenwich Village-i apartmanját máig is ismeretlen személyek rabolták ki, és loptak el számos személyes tárgyat, szalagokat, sok oldal dalszöveget és verset, melyekből némelyik előkerült árveréseken, vagy gyűjtők kezében.
Az amerikai himnusz stúdiófelvétele 2000-ben már 4 CD-s, díszdobozos kiadásban jelent meg. Így megy ez!
Amerika egykori ellenségeiből lesznek Amerika ikonjai.
Nekünk annak marad meg, aki akkor volt, nem celeb, nem ikon, inkább amolyan hősféle, aki meg merte énekelni a képmutatást, az aljasságot, és egy emberibb világról beszélt, ami a szennyes, velejéig hazug vietnami háborút vívó hazájának nem tetszett. Ismerős ez is, mesélhetne róla, és mesélt is sok magyar zenész is. A hazáról. Ami nem Brezsnyev, nem Kádár János, nem Johnson.
„Édes kis tizenhat éves voltam” (ld. Chuck Berry: Sweet Little Sixteen) az első album kiadásakor, és nem tudom hol, mikor hallottam meg Hendrixet, csak azt tudom, átvágtatott rajtam egy expresszvonat, és a hatása máig tart. Abban az időben nem volt MP3, se MP4, nem voltak könnyűzenei adók, TV csatornák, és még Komjáthy György kívánságműsorában se nagyon játszották Hendrixet. Nem volt jó az imperialistáknak, de nem volt jó a szocialistáknak sem. Inkább Bob Dinnyés, meg hasonló politikailag fejlett zenészektől hallgattatták a szocialista ifjúságot tanító, majdnem munkásmozgalmi dalokat, melyek betétként szerepeltek a Kossuth Rádió műsorában a Munkásőrség Kórusművei között. Hol hallottam? Házibulin? Ott inkább Paul Anka és Roy Orbison számaira táncolt az ember tapadós bolerót, vagy rock and rollt, már aki tudott táncolni.
Amikor Hendrixről beszélek, nem tudok szó nélkül elmenni Radics Béla mellett. Ő volt Jimi Hendrix magyarföldi helytartója. A Föld akkor az elszigetelt Magyarország volt, a menny pedig a „művelt, és szabad” nyugati világ. Azt tudom, hogy a velem egy napon született, Gyagyás becenévre hallgató osztálytársammal ott álltunk a Danuvia művelődési házban a színpad előtt az első sorban, és hallgattuk Radics Bélát (ld. Sakk-Matt zenekar), és általa Jimi Hendrixet. Milyen érdekes analógia, hogy az amerikai kevertvérű zenészt ugyanúgy nem szerette a hatalom, mint a feltehetően és hasonlóan kevert vérű magyar Radics Bélát.
Ez is így megy.
Elkészültem az írással, jöttem-mentem, intézkedtem, és dúdolni kezdtem magamban. Egy Omega-dalt. Talán 1970 telén adták elő, és arról énekeltek, hogy hull a hó, de Hendrix nem fázik. Erről egyből eszembe jutott Ensor Melegedni vágyó csontvázak című festménye. Ha már ott leszek, akkor megkérdezem a legautentikusabb személyt, Hendrixet, fázott-e 1970 telén.
Ezt követően leállítottam a gondolkodásomat. Hallgattam inkább zenét.
„Rape, murder!
It’s just a shot away
It’s just a shot away
The floods is threatening
My very life today
Gimme, gimme shelter
Or I’m gonna fade away”
(Mick Jagger-Keith Richards: “Gimme Shelter” [from the Let it Bleed])
Illusztráció: “There must be some kind of way outta here”
Ezek is érdekelhetik!
Tóth Attila: Hang és fény* →
Berta Zsolt: „Nem bontok már zászlót, csak ülök a dombtetőn”* →
