Gion Nándor: Ezen az oldalon
– egy kiváló, de ismeretlen irodalmi forgatókönyv –
(Ízelítő Gion Nándor életműkiadásának hamarosan a boltokba kerülő VII. kötetéből)
Gion Nándor (Szenttamás, 1941 – Szeged, 2002) József Attila-díjas magyar író életműkiadásának Keresünk egy jobb hajót című 7. kötete, az előző, a Krisztus katonái a Görbe utcából című 6. kötet testvére. A 7. kötet a 6. kötethez hasonlóan nagyobb részt irodalmi forgatókönyveket, szövegkönyveket és filmvázlatokat tartalmaz. A rádió, a filmvászon és a színpad felé mutató írások közé pedig hol bevezetőként, hol visszatekintésként, hol pedig a terjedelmesebb prózai művek közötti kapocsként rövidebb, Giontól eddig alig ismert típusú-műfajú írásokat vettünk fel. Ezek a darabok az író naplójegyzeteivel mutatnak rokonságot, és saját műveire vagy magának az alkotásnak az eredőire, illetve folyamatára is reflektálnak. Ezek a reflexiók nemcsak segítik a művek értelmezését, hanem a közöttük lévő kapcsolódási pontokat kiemelve biztosítják a nagyobb darabok közötti átkötést is. A művek nagy többsége az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található, legtöbbjük keltezetlen kéz- vagy gépiratban maradt fenn.
A 7. kötet három részre tagolódik. Az első rész alapvetően az írót megelőző generációk tagjaitól hallott történetekből építkezik. Ezekben a huszadik század első felének nagy drámáiról és kis embereiről olvasunk: a Trianon utáni vajdasági faluból indulunk, és a második világháború végi front borzalmait átélő alföldi tanyán át egészen 1956-ig, az osztrák határig jutunk. Az írások felütésében olyan fordulatok olvashatók, mint „a századfordulóról és a századelőről”, „az 1920-as és ’30-as évekből”, „1944 vége, karácsony előtt néhány nappal”, „1956 októbere”; a rész szerkezetét tehát főként a 20. század tragikusabb felének íve, illetve a hétköznapi emberek életét is meghatározó fontosabb csomópontjai jelölik ki. A komoly, sokszor súlyos történelmi témák között Gion felmenőinek és más hozzá közel állóknak a saját történeteit is olvassuk, így az író hamisíthatatlan humora mellett a szereplőihez fűződő érzelmi közelség is jellemzi őket.
A második nagy egység darabjainak megírásához az író már főként személyes élményanyagából: elsősorban gyermek-, kamasz- és fiatalfelnőtt-korának emlékeiből merített. Szenttamásról, a Ferenc-csatorna partjáról, az illúziókkal teli, sok szempontból még ártatlan és felszabadult gyerekkorból indulunk; megtapasztaljuk a „Keglovics” utcának a felnőtté válást érlelő kemény világát; majd a középiskolás és az egyetemista évek emlékeiből vett történetekig jutunk: „a Késdobáló” drámájáig. Utóbbit már a saját munkatapasztalatok ihlethették: egy kőművesbrigáddal a középiskolás kortól évente végigdolgozott nyári hónapokban, valamint az első egyetemi vakációban egy dél-macedóniai útépítő munkaakció barakkjában átéltek is beleépülhettek.
A harmadik részben lévő művek élményanyaga (szinte) a megírás jelen idejéből való, és sokszor a „meglett ember” tapasztalatait, sőt „a bús férfi panaszait” olvassuk bennük. Az ezekben az írásokban tükröződő élettapasztalatokat – például a vajdasági kisebbségi létről, a kirobbanó délszláv háború értelmetlenségéről vagy az ezredforduló „európai” Budapestjének visszásságairól –, mivel nagyobb részt saját élmények voltak (vagy ha másokéi, a sajátok is megerősítették őket), gyakran nem finomíthatta sem az azokat mesélő idős emberekhez fűződő érzelmi viszony, sem a gyerekkor megszépítő messzesége. Ezekben a darabokban legfőképpen az élet nehézségein sokszor egyedül átlendíteni képes – gyakran bölcs humorrá transzformálódó – irónia szolgál segítségül, sőt orvosságul.
A könyv talán legfontosabb egysége a második blokkban található: ezek a művek az Ezen az oldalon címmel 1971-ben megjelent, azóta Magyarországon tananyaggá lett[1] novellafüzér-regény történeteinek feldolgozásai: két filmvázlat, az irodalmi forgatókönyv és az Újvidéken valaha sikerrel játszott dráma töredékei. A Keglovics utca (a kötetben csak „K. utca”) történeteinek megírásakor találta meg Gion először a hozzá legközelebbi otthoni témákat, s hozzájuk a legsajátabb hangját – hiszen ahogy 1971-es könyvéről írta: ebben „már teljességgel bejött Szenttamás, az igazi és az enyém”[2] – így érthető meg, hogy miért írta-dramatizálta meg, illetve újra több változatban is ezeket a történeteket.
Az Ezen az oldalon című irodalmi forgatókönyv, amelyet alább közreadunk, Gion egyik legjobb drámai alkotása: emberi-közösségi viszonyokat-viszonyulásokat nagyszerűen bemutató, prózai elődjéhez méltó remekmű. Remélhetőleg egyszer film is lesz belőle. Nem is vesztegetünk rá több szót, álljon ki magáért, törjön magának utat a filmvászon felé.
Kurcz Ádám
[1] Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet gimnáziumi 12.-es irodalom szöveggyűjteményében a legtöbb prózaanyag ebből a műből való.
[2] „Nincs időm észrevenni a történet eltűnését”. Gion Nándorral beszélget Füzi László, Forrás 1998/11.
Gion Nándor
Ezen az oldalon
irodalmi forgatókönyv
Főcím. Bejelentés.
Kezdőkép: Téli este. Egyetlen sor házból álló utca, a földszintes házakkal szemben pusztulásra ítélt, fákkal, bokrokkal benőtt temetők. Távolról feltűrt gallérral, kis utazótáskával Kordován közeledik. A bejelentő feliratok lefutásakor ér az utca végére, Berger házához.
Bent ég a villany, az ablakon nincs függöny, Kordován megáll a ház előtt. Benéz. Tágas szoba, telezsúfolva mindenféle kacattal, szerszámokkal, amire az öröké barkácsoló Bergernek, a feltalálónak szüksége van. Berger most egy petróleumlámpával bíbelődik, vékony hajlított csöveket forraszt rá. Felesége és három gyereke az egyik sarokban ülnek, az asszony varr. A fal mellett komor arcú férfiak ülnek – Kurányi, Rozmaring, Madzsgáj, Opana, Dobre –, Bergert figyelik.
Kordován be akar zörgetni, de azután meggondolja magát, továbbmegy. Az utca közepe táján megáll egy másik ház előtt, ahonnan tánczene, nevetés, lábdobogás hallatszik. Megpróbál belesni, de itt vastag függönyök vannak az ablakon, csak a táncoló párok elmosódó alakját látja. Tétován forgatja a fejét, észreveszi, hogy az utca másik végén Romoda háza előtt egy ember (Szent János) áll, ugyancsak az ablaknál leselkedik. Kordován feléje indul, óvatosan a háta mögé lopózik, ő is benéz az ablakon. Bent egy szegényesen, csupán a legszükségesebb holmival berendezett szobában vastag téli ruhákba öltözve Romoda és felesége táncol. Furcsa, görcsös táncot járnak, síri csöndben, Romoda néha feleségére mosolyog, mintha dúdolgatni is próbálna, de aztán összeszorítja a száját, és hangtalanul táncol tovább.
Kordován Mi bajuk van ezeknek?
Szent János összerezzen, megfordul, végigméri Kordovánt, ismét benéz az ablakon. Beszélgetés közben mindketten Romodáékat figyelik.
Szent János Fáznak.
Kordován Azért táncolnak?
Szent János Azért.
Kordován Érdekes. Régóta csinálják már?
Szent János Elég régóta. Azelőtt énekeltek is, úgy táncoltak. Később már csak Romoda énekelt, most már ő sem. Csak táncolnak.
Kordován Elég hátborzongató. Meg fárasztó is. Nem lenne egyszerűbb, ha befűtenék a szobát?
Szent János Nem lehet befűteni.
Szent János elhallgat egy pillanatra, Romodáék abbahagyták a táncot, egy kis vaskályha mellé ülnek, Romoda az asszony vállára terít egy pokrócot, átöleli, beszél neki valamit.
Az a kis vaskályha semmit sem ér. Új ház ez, az ősszel lett kész, még nem száradtak ki a falak. Hideg van bent, mint a pincében.
Bent a szobában az asszony fuldokolva köhög, Romoda még szorosabban vonja magához.
Az asszony máris beteg. Romoda, az erős, ő kihúzná a telet a szabad ég alatt is, de az asszony meg fog fagyni. Ha csak Berger el nem készíti a melegítőt.
Kordován Berger?
Szent János Az utca végén lakik. Amolyan feltaláló. Mindenfélét meg tud csinálni.
Kordován Aha. Most éppen egy kis petróleumlámpát gyötör.
Szent János Az lesz a melegítő.
Kordován A petróleumlámpa?
Szent János Igen. Berger majd csöveket szerel rá, és a csövek, ha ügyesen meghajlítgatják őket, hihetetlenül felfokozzák a hőt. Egy ilyen melegítő még Romodáék szobáját is…
Kordován Okosabban teszik, ha elköltöznek innen tavaszig.
Szent János Nem akarnak. Romoda nem akar elköltözni. Én már hívtam, hogy jöjjenek hozzánk lakni tavaszig, de Romoda kizavart. Még mézet sem akart elfogadni – tudja, én méhész vagyok –, vittem mézet nekik, de Romoda azzal is kidobott. Senkitől sem akar elfogadni semmit.
Kordován Csak a melegítőt.
Szent János Berger nagyon lelkesen beszélt a melegítőről, azt mondta, egy hét alatt megcsinálja. Ha nem sikerül, felhúzhatják a legmagasabb fára. De már régen elmúlt az egy hét. Jó volna, ha minél gyorsabban megcsinálná, különben Romoda még képes lesz megölni.
Kordován Petróleumlámpás melegítő, mi? Attól tartok, hogy felkészülhetnek a gyilkosságra.
Mindketten fáznak, behúzott nyakkal toporognak a hóban, a párbeszéd gyorsabban folyik.
Szent János Az egész utca sürgeti Bergert. Most is ott vannak nála az emberek.
Kordován No nem éppen az egész utca. Itt az egyik házban zene szól.
Szent János Az a Váryék háza. Bűnös ház.
Kordován Miért bűnös?
Szent János megvetően vállat von.
Szent János Bűnös ház.
Kordován De meleg ház. Ilyenkor télen ez a legfontosabb, nem?
Szent János kimérten, majdnem sértődötten kérdezi:
Szent János Maga kicsoda?
Kordován Sebestyént keresem. Úgy tudom, ebben az utcában lakik. Valamikor jó barátok voltunk.
Szent János Van itt egy kis házuk. De most nincsenek itthon. Az asszony rokonaihoz utaztak.
Kordován Sebestyén tehát megnősült.
Szent János Megnősült, és sokat iszik. Van egy félhülye gyereke.
Kordován Kis ház, félhülye gyerek. Nem sokat kapart össze magának.
A szobában Romodáék ismét táncolni kezdenek. Kordován odamutat.
Kordován Ezek megint táncolnak.
Szent János keresztet vet, elhátrál az ablaktól.
Szent János Fázom. Hazamegyek. Mit mondjak Sebestyénnek, ki kereste?
Kordován Kordován.
Szent János Jó, megmondom. Kordován.
Kordován A késdobáló.
Szent János (elmenőben) Késdobáló. Értem.
Kordován kis ideig még a ház előtt marad, nézi a táncolókat, azután fejcsóválva elindul ő is.
* * *
Esős őszi (tavaszi) nap. Egy téglagyár munkaidőben. Romoda és Dobre a rossz, vizes szenet hordják fel a tüzelőnyílásokhoz. Gyorsan dolgoznak a szemerkélő esőben, a szenet targoncába lapátolják, azután a targoncát feltolják egy széles deszkapallón. Odafönt öreg fűtő tüsténkedik.
Képváltás. Téglagyári kemencék. Néhány munkás Adamkóval az élen selejtes, görbe, kipukkadt oldalú, összeragadt téglákat szed ki.
I. Munkás Nincs ennek semmi értelme, Adamkó.
Adamkó Mozogj. Ne a szád jártasd.
I. Munkás Te, nézd meg ezeket a téglákat.
Adamkó Ne ágálj. Tudod, hogy rengeteg téglára van szükségünk.
I. Munkás De nem ilyenre.
Adamkó Fogd be már a szád! (Adamkó felnéz, dühösen morog.) Hogy fűtenek azok ott fent?!
Ismét a fűtőnyílásoknál. Adamkó és Dobre rövid pihenőt tartanak, a fűtőt nézik. Dobre nagyon fáradt.
Dobre Beleszakadok, ha ez így marad.
Romoda gúnyosan rávigyorog.
Romoda Nem borbélynak való munka, mi?
Dobre Nem érzem a kezemet.
Fűtő És mindez hiába. Ezzel a vacak szénnel nem lehet befűteni a kemencéket.
Romoda Dobréhoz fordul.
Romoda Eriggy, nézd meg a téglákat.
Mindketten kimennek, az üres targoncákat a szénrakás mellett hagyják, Dobre elmegy a kemencék felé, Romoda pedig a gyár fala mellé húzódik az eső elől, és cigarettára gyújt. Dobre hamarosan visszatér, a fejét rázza.
Romoda Nos?
Dobre Semmi. Medvék. Meg rossz, görbe téglák. Adamkó dühöng és ordítozik.
Romoda Nem hiszem, hogy itt segít az ordítozás.
Távolabb, a gyár területén túl egy menekülő ember bukkan fel, akár Kordován is lehetne, mezítláb dagasztja a sarat. Két civil ruhás rendőr üldözi. Romoda észreveszi őket. Arra mutat.
Romoda Nézd csak.
Dobre Mezítláb fut.
Romoda Nyomorult kis csavargó. Valami tyúktolvaj lehet.
Dobre Nem biztos. Lehet, hogy komoly disznóságot csinált. Két rendőr is üldözi. Azt hiszem, hogy rendőrök.
Romoda Nem tudják utolérni, amaz mezítláb könnyebben fut. Ha valami komoly disznóságot csinált, le fogják lőni.
A rendőrök egyszer-kétszer kiáltanak valamit, aztán megállnak. Lövés dörren.
Dobre Lelövik.
Újabb lövés dörren. A csavargó fut tovább, eltűnik. A rendőrök állnak, az eső egyre jobban esik.
Romoda Futni hagyták. Csak ráijesztettek. Nyomorult kis csavargó volt.
Dobre De azért nem állt meg. Hiába lőttek.
Adamkó érkezik hozzájuk, felháborodottan mered rájuk.
Adamkó Ti miért álltok? Miért nem dolgoztok?
Romoda vigyorogva az álldogáló rendőrökre mutat.
Romoda Nézd meg őket. Nézd, hogy milyen szerencsétlenek. Most szökött meg tőlük egy csavargó. Pedig ordítoztak utána, meg lövöldöztek is.
Adamkó Mi az istenről beszélsz?! Menj, és told a szenet!
Romoda Nem szeretek hiábavaló munkát végezni. Elegem van ebből.
Adamkó elképedve nézi Romodát, nem akar hinni a fülének.
Adamkó Eleged van?
Romoda Elegem van a hiábavaló gürcölésből. Meg belőled is. Az ordítozásaidból.
Adamkó Sztrájkra izgatni? Most, amikor…
Romoda Kapd be…
Adamkó …amikor miénk a gyár, és…
Romoda Kapd be a…
Adamkó elhallgat, megpróbálja összeszedni magát, csöndesebben kérdezi Dobrétól.
Adamkó És te?
Dobre Nem bírom tovább.
Adamkó Bírnod kell. Ha belepusztulsz is, ha beledöglesz is, akkor is bírnod kell.
Dobre Nem akarok megdögleni. És ez a rossz, vacak szén egyébként sem ér semmit.
Adamkó Olyan szénnel fűtünk, amilyen van. Tégla kell, és mi rossz, vacak szénnel is téglát fogunk csinálni.
Dobre Hát akkor csináld. Én nem bírom tovább.
Adamkó Idefigyelj, rengeteg téglára van szükség, és nekünk rengeteg téglát kell csinálnunk, még ha valamennyien beledöglünk, akkor is. Bírni kell, most nem lehet…
Dobre Kapd be…
Dobre hátat fordít Adamkónak, közelebb húzódik Romodához. Adamkó néhány pillanatig dühösen nézi őket, aztán hirtelen mozdulattal ledobja magáról az inget, a szénrakáshoz megy, őrült tempóban lapátolni kezdi a szenet, aztán rohan fel a targoncával. Romoda és Dobre egy ideig szótlanul nézik. Később halkan beszélgetni kezdenek.
Dobre Mit fogsz csinálni?
Romoda Ha eláll az eső, majd rendezem a házamat. Később körülnézek, valakinek talán szüksége van egy jó ácsra.
Dobre Persze. Te szereted a mesterségedet. Én utálom az enyémet. Pofádba szuszognak az emberek, amikor borotválod őket. Nem bírom mások szája bűzét. Megkeményedik tőle a gyomrom, mintha téglákat nyeltem volna. Mintha ilyen rossz, görbe téglákat nyeltem volna.
Romoda Még mindig jobb, mint a szénhordás.
Dobre Nem jobb. De majd kiteszem a borbélytányért. Legalább szombatonként gyertek el hozzám borotválkozni.
Az öreg fűtő jön oda hozzájuk, sértődött arccal.
Dobre Mi van?
A fűtő Adamkó felé int.
Fűtő Azt mondja, hogy nem tudok fűteni. Húsz éve vagyok fűtő. Csinálja ő maga!
Romoda Érdekes lesz. Jöttök?
Romoda indulni készül.
Dobre Én megvárom, mi lesz ennek a vége.
Dobre és a fűtő rágyújtanak, a falnak támasztják a hátukat. Romoda int nekik, elindul. Adamkó rohangál a targoncákkal. Lassan alkonyodik.
Este van, a téglagyári munkások a fal mellett állnak, cigarettáznak. Adamkó is ott van, furcsán természetellenesen áll, teste megfeszül, kissé hátrahajlik. A munkások eldobják cigarettájukat, hazaindulnak. A falnál Adamkó és Dobre marad.
Dobre Rosszul vagy?
Adamkó Nem. Nincs semmi bajom.
Dobre Nézd, te megtettél mindent. A téglákat úgyis megette a fene, felesleges tovább is hősködnöd. Mondd meg, ha rosszul vagy.
Adamkó Nincs semmi bajom.
Dobre Nagyon sápadt vagy.
Adamkó Hányingerem van, ennyi az egész. És nem tudok lehajolni.
Dobre Nem tudsz lehajolni?
Adamkó Nehezen. Fájdalmaim vannak, ha lehajolok. Legjobb, ha így megmerevítem magam.
Dobre Ez baj. Ez nagy baj. Azt hiszem, sérvet kaptál.
Adamkó Dehogy kaptam sérvet.
Dobre Holnap okvetlenül menj el az orvoshoz. Azt hiszem, meg kell hogy operáljanak.
Adamkó Holnapra teljesen rendbe jövök. Holnap már kutya bajom sem lesz.
Dobre Okvetlenül menj el az orvoshoz, a téglát úgyis megette a fene. Ilyen szénnel nem lehet téglát égetni. Majd tavasszal, addig biztosan kapunk rendes szenet, akkor majd csinálhatsz rengeteg téglát. Addig rendbe jössz.
Magyarázás közben megfogja Adamkó karját, vezeti, mint egy gyereket. Adamkó hátrahajlított derékkal, furcsán, mereven lépked a ragadó sárban.
* * *
A kezdőképből ismert utca egy nyári reggelen, azzal, hogy most a folyó is látszik a temetők mögött. Romoda takaros háza előtt egy kidöntött akácfán (padon) az öreg Madzsgáj és Rozmaring Bandi ül lehunyt szemmel, arcukat a nap felé fordítják. Romoda ünneplőbe öltözve kilép a kapun, biccent a két öregembernek, aztán végigmegy az utcán Berger házáig. Néhányan kilépnek utána a házukból.
Berger háza előtt két kislány és egy kisfiú áll, riadtan figyelik Romodát.
Berger fiú Apánk nagyon beteg. Nem tud felkelni az ágyból.
Romoda megsimogatja a gyerek fejét, bemegy a kapun, aztán belép a konyhába. Berger felesége a tűzhelynél áll, Romoda biccent neki.
Romoda Szóljon a férjének, hogy megjöttem.
Nem vár választ, egyenesen benyit a „dolgozószobába”, becsukja maga mögött az ajtót. Szerszámokkal és mindenféle szerkentyűkkel telezsúfolt szoba, amelyet Kordován is látott egy téli éjszakán. Romoda az egyik sarokba megy, ahol egy kis petróleumlámpa van a földre helyezve, a lámpából hosszú, vékony csövek kígyóznak görbén egészen a mennyezetig. Romoda nem nyúl semmihez, érdeklődve nézegeti a petróleumlámpát.
Nyílik az ajtó, Berger jön be kócosan, hangosan szuszogva. Keresztülmegy a szobán, megáll Romoda mellett. Romoda lassan szembefordul vele.
Romoda Beteg?
Berger Asztmám van. Tudja jól, hogy asztmám van. És ilyenkor nyáron…
Romoda Négy évvel ezelőtt halt meg a feleségem.
Berger Tudom.
Romoda Ma van pontosan négy éve.
Berger Tudom, de higgye el…
Romoda, aki eddig komor arccal beszélt, elvigyorodik, a petróleumlámpára mutat.
Romoda Kipróbáljuk.
Berger lehorgasztja a fejét, halkan válaszol.
Berger Nem érdemes. Nem érdemes kipróbálni. Nem működik.
Romoda Nem működik?
Berger Nem.
Romoda Pedig régóta csinálja már.
Berger Négy éve. Már több mint négy éve.
Romoda Ó! Már több mint négy éve?
Berger Igen.
Romoda És még mindig nem működik?
Berger Nem. Nem működik.
Berger zavarban van, nagyon rosszul érzi magát, Romoda pedig csak vigyorog és bámul az arcába. Berger végül kétségbeesetten kinyögi.
Berger Az idén biztosan elkészül. Őszig biztosan elkészül.
Romoda Nagyszerű. Tehát őszig.
Berger Igen. Októberben már működni fog. Októberig egész biztosan megcsinálom.
Romoda Egész biztosan?
Berger Egész biztosan. Ha októberig nem készül el, felakaszthatnak a legmagasabb fára.
Romoda Ezt már tavaly is mondta. Sőt, négy évvel ezelőtt is mondta. Vagy talán több is, mint négy éve…
Berger Most komolyan mondom.
Romoda most hirtelen elkomorodik, fenyegetően kérdezi.
Romoda Akkor is komolyan mondta. Vagy nem?
Berger ijedten hátralép.
Berger Ha akarja, írásba adom.
Romoda ismét vigyorogni kezd.
Romoda Ennél jobbat tudok. Estére, amikor összejönnek a házam előtt az emberek, jöjjön el maga is. És mondja el nekik is azt, amit nekem mondott.
Berger Rendben van.
Romoda Tehát eljön?
Berger Elmegyek.
Romoda vigyorogva félretolja maga elől Bergert, kimegy a házból. Az utcán a három gyerek könnyes szemmel néz utána. Romoda sietve megy hazafelé. Az utca másik végén felbukkan Kordován, utazótáskával a kezében. Köszön a két öregembernek, alaposan megszemléli Romoda házát, ráérősen nézelődik, lassan közeleg. Találkoznak Romodával, az ácsmester észre sem veszi, Kordován utánafordul. Azután benyit Sebestyénhez.
Sebestyén a gangon ül, mellette pálinkásüveg. Először csak bambán bámul, de azután felderül az arca, felugrik, széttárja karját.
Sebestyén Kordován! Mióta várlak.
Összeölelkeznek, mögöttük megjelenik Sebestyén felesége és fia. Kintről traktorzúgás hallatszik.
Az utcán pótkocsis traktor megy. Romoda is megáll a háza előtt, utánanéz. Még két traktor jelenik meg, gerendákat, deszkákat szállítanak. Végigmennek az utcán, aztán lekanyarodnak a folyó felé.
Sebestyénéknél Kordován és Sebestyén a gangon ülnek, iszogatnak, a félhülye gyerek érdeklődve figyeli őket.
Kordován Jártam itt egyszer télen. Egy ájtatos emberrel találkoztam, aki időnként keresztet vetett.
Sebestyén Az Szent János volt. A méhész.
Kordován Igen. Méhész.
A szomszéd házra mutat, amelynek kertjében egy ősz hajú öregember, Váry üldögél.
Kordován Azt mondta, hogy ez bűnös ház. Zene hallatszott bentről, és valakik táncoltak.
Kordován Váryra mutat.
Kordován Ő a főbűnös?
Sebestyén Ez Váry. Övé a ház. Meg az a másik két öregember is itt lakik, akiket a sarkon láttál. Az öreg Madzsgáj meg a Rozmaring Bandi. Őket a város tartja el, Váryék elég sok pénzt kapnak értük.
Sebestyén elmosolyodik.
Sebestyén Valamikor Rozmaring Bandi volt a leghíresebb korhely a városban. Most meg én próbálok.
Kordován Miattuk bűnös a ház?
Sebestyén Egyáltalán nem bűnös ház. Miért lenne bűnös? Helyes kis kupleráj van itt esténként. Váryné szervezi. Fiatal lányok járnak ide esténként.
A szomszéd kertben megjelenik Váryné, kávét visz a férjének.
Kordován Egy most is itt van.
Sebestyén Ez Váryné. Ő már nem éppen fiatal.
Kordován Én az érett nőket imádom. Pont az ilyen nőket. Lehet, hogy egyszer neki is megmondom. Egy ősz hajú vénember mellett ez talán nem is lenne nehéz.
Sebestyén Szép fiatal lányok járnak ide esténként, nagyon jókedvűen viháncolnak. És mindenféle jó italokat isznak. Szívesen befizetnék egyszer. De soha sincs pénzem.
Kordován Egyszer majd befizetlek.
Sebestyén Van pénzed?
Kordován Nincs. De tudom, hogy kell szerezni.
Sebestyén csalódottan, kétkedve csóválja fejét. Kordován akkor elővesz három gyufásdobozt és egy kis golyócskát. Lerakja a földre, a golyócskát gyorsan tologatja a dobozokkal, hol egyikkel, hol a másikkal borítja le, aztán megáll, és int Sebestyénnek, hogy mutasson rá valamelyik dobozra. Sebestyén rámutat az egyikre, nem az alatt van a golyó. Kordován nevetve még néhányszor megcsinálja a trükköt, Sebestyén sohasem találja el.
Kordován Nem is hiszed, mennyi pénzt össze lehet kaparni egy ilyen kis trükkel. Vagy késdobálással. Van egy jó késem, öt méterről a cigarettapapírt is eltalálom vele. Az emberek szeretnek fogadni az ilyesmire.
Sebestyén szélesen mosolyog, lassan kezd lerészegedni.
Sebestyén Tényleg befizetsz majd engem ide a szomszédba?
Kordován Befizetlek, légy nyugodt. Csak most lapítanom kell egy kicsit. Tudod, az emberek szeretnek fogadni meg játszani, de aztán, ha elvesztették a pénzüket, mindjárt rendőrért ordibálnak. Néhányszor már megfuttattak.
Eddig nevetve mesélt, most komolyra fordítja a szót.
Kordován Meghúzhatnám magam egy ideig nálad? Lapítanom kell egy kicsit.
Sebestyén részeg nagylelkűséggel veregeti Kordován vállát.
Sebestyén Maradhatsz, ameddig akarsz. Ebben a házban mindig lesz helyed.
Kordován Elalszom akár a kertben is. Nyáron szeretek a szabadban aludni.
Sebestyén Ebben a házban mindig lesz helyed. Igyál!
Sebestyén gyerek Mutasd meg a késedet.
Kordován meglepetten néz rá, tulajdonképpen most nézi meg jobban az esetlen, félhülye fiút. Elővesz egy bőrtokot, kést húz ki belőle, mutatja a fiúnak, aki komoly arccal vizsgálgatja.
Kordován Tetszik?
Sebestyén gyerek Ezt szoktad dobálni?
Kordován Sebestyénre néz, aztán a gyerekhez fordul.
Kordován Hozz egy deszkadarabot, szeget meg kalapácsot.
Sebestyén gyerek Deszkadarabot?
Kordován a kezével mutatja.
Kordován Ekkora deszkadarabot.
A gyerek felkel, elindul deszkát keresni, Sebestyén és Kordován szórakozva néznek utána.
Sebestyén Kicsit hülye szegény.
Kordován Részegen csináltad?
Sebestyén Úgy látszik.
Kordován Igyunk.
Kordovánnak kissé kínos a téma, megpróbálja másra terelni a szót. Isznak.
Sebestyén Nem tudom, mi lesz vele…
Kordován Azon a télen, amikor itt jártam, az a Romoda nevű pasas állandóan táncolt a feleségével. Rettenetesen fáztak.
Sebestyén Meghalt az asszony.
Kordován Akkor télen?
Sebestyén Nem. Nyáron. Akkor már nyáron is fázott. Kiült a napra, de ott is fázott. Aztán meghalt. A feltaláló azóta sem csinálta meg azt az átkozott melegítőt.
Kordován Romoda megölte?
Sebestyén Még nem. De meg fogja ölni. Halálra fogja gyötörni. Majd meglátod ma este is, kint a sarkon. Majd elvezetlek oda. Nem árt, ha összeismerkedsz az emberekkel. Nem árt, ha megkedvelteted magad velük. Akkor aztán nyugodtan lapíthatsz itt, ameddig akarsz.
A fiú visszajön a deszkadarabbal, megáll Kordován előtt.
Kordován Gyerünk.
A fiúval elindulnak a kertbe. Sebestyén továbbra is ülve marad.
Kordován kiválaszt egy fát, rászögezi a deszkadarabot, zsebéből krétát vesz elő, és kis kört rajzol a deszkára. Aztán hátrál néhány lépést, előveszi a kését, és a körbe vágja. Kérdően néz a fiúra, az elragadtatással mosolyog rá, szalad a fához, kihúzza a kést, viszi vissza Kordovánnak.
Kordován ismét dob, ismét a kör közepébe. A fiú lelkesen lohol a késért.
Kordován Próbáld meg.
A Sebestyén gyerek kissé ijedten szorongatja a kést, esetlenül utánozza Kordovánt, dob, a kés messze a fa mellé repül. Szégyenkezve hozza vissza.
Sebestyén gyerek Tessék.
Kordován megpróbálja vigasztalni.
Kordován Nehéz mesterség ez, fiam. Sokat kell gyakorolni. De majd én megtanítalak kést dobálni. Akarod, hogy megtanítsalak?
Sebestyén gyerek Akarom.
Kordován Meg foglak tanítani. Mutasd a kezeidet.
A fiú felemeli a kezét. Kordován fejcsóválva vizsgálgatja.
Kordován Hát világhírű késdobáló bajosan lesz belőled. De azért majd csinálunk valamit. Most figyelj engem.
Sebestyén gyerek Én denevérekre szoktam vadászni. Minden este denevérekre vadászom. Feldobálom a sapkámat, hogy a denevérek belekapaszkodjanak. Ha egyszer belekapaszkodnak, nem tudják elengedni, és leesnek a földre a sapkával együtt.
Kordován Fogtál már denevért?
Sebestyén gyerek Nem. Mindig utánaerednek a sapkának, de nem kapaszkodnak bele.
Kordován Minek neked a denevér?
Sebestyén gyerek Felszögezném az ajtónkra. Az szerencsét hoz.
Kordován Ki mondja?
Sebestyén gyerek Mindenki. A gyerekek. Ők is szoktak denevérre vadászni. De én legtöbbet. Mégsem sikerült fognom.
Kordován Egyszer majd biztosan sikerül.
Sebestyén gyerek Akarod, hogy fogjak neked is denevért?
Kordován Hát jó volna. Rám férne mostanában egy kis szerencse.
Ezt már hangosabban mondja, a szomszéd kertben megjelent Váryné, fél szemmel Kordovánt figyeli. Kordován most kimértebben, ünnepélyesebben készülődik a dobáshoz. Ismét a deszkába fúródik a kés. Kordován mosolyogva meghajol Váryné felé, az asszony visszamosolyog.
* * *
Este az utcasarkon, Romoda háza előtt. Hatan (Dobre, Rozmaring, Madzsgáj, Szent János, Kurányi, Opana) üldögélnek az akácfán, a két Sebestyén is odaérkezik Kordovánnal. Az akácfán üldögélők eddig beszélgettek, most elhallgatnak, rosszkedvűen méregetik Kordovánt. Sebestyén bemutatja vendégét. (Távolabb az utcában gyerekek dobálják sapkájukat a denevérek közé.)
Sebestyén Ez itt Kordován. Régi barátom. Ő is onnan a határ mellől jött, mint én. Nálam fog lakni egy ideig. Nagyon rendes gyerek. Régi barátom.
Az emberek közömbösen hallgatnak, elnéznek Kordován feje felett. Kínos csönd. Kordován Szent Jánost bámulja.
Kordován Mi már találkoztunk egyszer. Egy hideg téli estén.
Szent János Lehet.
Kordován Itt, ez a ház előtt találkoztunk. Ott bent Romoda táncolt a feleségével. Nagyon hideg volt akkor.
Szent János Igen. Emlékszem.
Kordován a házat nézegeti.
Kordován Akkor sokkal kisebb volt ez a ház. Kis nyomorult viskó volt.
Szent János Romoda állandóan hozzáépít. És szépítgeti. Ma már neki van a legszebb háza az utcában.
Kordován Szerzett már új feleséget?
Szent János Nem. Talán nem is fog.
Kordován Akkor mi a fenének szépítgeti a házát? Egyetlen szoba is elég neki.
Romoda kijön a ház elé, az utolsó szavakat hallja. A másik oldalról Berger érkezik. Valamennyien zavartan hallgatnak.
Sebestyén gyerek Kordovánnak nagyon szép kése van.
Rozmaring Bandi Igazán? És mit csinál azzal a szép késsel?
Sebestyén gyerek Dobálja.
Rozmaring Hová dobálja?
A fiú vállat von.
Sebestyén gyerek Dobálja.
Kordován hátrál néhány lépést, előhúzza a kést, és belevágja az egyik fába.
Rozmaring Lássuk még egyszer.
Kordován most messzebbről dob, a kés ismét a fába szúródik.
Madzsgáj Hol tanultad ezt?
Kordován ismét kezébe veszi a kést.
Kordován Évekig dolgoztam egy bűvészcsoporttal. Végigjártuk az egész országot. Én voltam a késdobáló művész.
Kurányi Cirkuszban nem dolgoztál?
Kordován Nem, nem dolgoztam cirkuszban. Öten jártuk az országot, már külföldre is készültünk, de aztán felbomlott a csoport. Később már csak szórakozásból dobáltam a kést. Vagy fogadásból. Fogadásból öt méter távolságról eltalálok egy cigarettapapírt.
Sebestyén Nem akar vele fogadni senki?
Romoda Nem. Elhisszük neki becsületszavára is.
Kordován még mindig kezében tartja kését, felmutatja.
Kordován Arra mifelénk mindenkinek van ilyen kése. És gyorsan elő is rántják. Az ilyen éles penge szinte önmagától csúszik bele az ember hasába.
Romoda Erre mifelénk viszont senkinek sincs ilyen kése. És most már tedd el azt a vackot.
Kordován dühösen, szégyenkezve elteszi a kését. Kínos csend. Romoda Bergert kezdi nézegetni.
Kurányi Láttátok ma a traktorokat? Hordják az oszlopokat meg a deszkákat. Hidat akarnak építeni.
Romoda Bergert nézi.
Romoda Sokan vagyunk itt. Még valami ülőalkalmatosságot kell szerezni. Hozhatnánk egy sírkövet a temetőből.
Romoda elindul a temetőbe. A többiek összenéznek, majd utánamegy Opana, Dobre és Kurányi. Azután Kordován is elindul, vele együtt a félhülye Sebestyén gyerek. Kordován utoléri Kurányit.
Kordován Miért sírkövet?
Kurányi Miért ne? Nem temetnek ide már tíz éve senkit. Német és zsidó temető.
A temetőbe érnek. Kurányi megvizsgálja az egyik fekete márvány sírkövet, melynek közepén ovális fénykép van beépítve.
Kurányi Ezt elvihetnénk. Ezt, amelyiken azt írja, hogy Gizike Schladt.
Romoda Nagyon fiatalon halt meg.
Opana És milyen szép halott volt. A legszebb halott, akit valaha láttam.
Romoda Miben halt meg?
Opana Nem tudom. Talán torokgyík, vagy valami ilyesmi. Valami ilyesmit mondtak, amikor temetni hozták. Rengetegen voltak a temetésen, s mielőtt leengedték volna a gödörbe, még egyszer megnézhette mindenki. Nagyon szép halott volt. Az arca fehér volt, és a szemei körül sötét karikák éktelenkedtek, de azért a legszebb halott volt, akit valaha láttam. Az emberek hangosan sírtak, és emlékszem, bejött a temetőbe a kutyája, egy sárga, kócos szőrű dög, és egyszer csak úgy elkezdett vonítani, hogy az ember hátán végigfutott a hideg.
Romoda egy másik sírkőhöz megy, azt vizsgálgatja.
Romoda Vigyük ezt. (olvas) „Beck Ervin, városi tanácsos”. Biztosan valami vén majom volt ez a Beck Ervin.
Opana Nem tudom, őrá nem emlékszem.
Kurányi A Beck Ervint sokkal nehezebb lesz ledönteni. Vigyük mégis a Gizike Schladtot.
Romoda Nagyon fiatalon halt meg.
Kurányi Kit érdekel, hogy milyen fiatalon halt meg. Sokkal könnyebben elvihetnénk, mint Beck Ervint.
Romoda Fogd be már a szád!
Romoda nekiveti a vállát a sírkőnek, mozgatja, majd ledönti. Azután vonszolják, görgetik az utcasarokra. Ott kifújják magukat, leülnek, Berger engedelmesen a sírkőre ül, Kordován mellételepszik. Feszengenek, valamennyien várják, hogy Romoda szóljon. Végül a Sebestyén gyerek töri meg a csendet, Kordovánhoz fordul.
Sebestyén gyerek Elmegyek denevérekre vadászni. Ha szerencsém lesz, hozok neked is egyet.
Kordován Menjél csak.
A fiú elvegyül a denevéreket hajszoló gyerekek közé. Magasba dobja a sapkáját.
Kurányi Nekünk sem ártana néhány denevér. Hátha szerencsét hozna. Itt van a nyakunkon ez az átkozott híd.
Madzsgáj Vége a nyugalmunknak, ha felépül a híd.
Dobre Akkor nem csak traktorok járnak majd az utcán. Tele leszünk mindenféle nagypofájú idegennel. Lehet, hogy új házakat is építenek ide.
Romoda Te jársz jól vele. Több ember tér be hozzád. Borotválhatsz egész nap.
Dobre Utálom az idegenek szája bűzét. Összeszorul tőle a gyomrom, olyan kemény lesz a gyomrom, mintha téglákat nyeltem volna.
Rozmaring Fel kellene gyújtani az egész cókmókot. Csupa száraz oszlopokat és deszkákat hordtak össze, fél perc alatt elégne az egész.
Opana Éjjeliőrük is van. Tábortűz mellett virraszt.
Kurányi Meglephetnénk egy éjszaka. Adamkót megütné a guta, ha felgyújtanánk a deszkákat.
Romoda Adamkót?
Rövid ideig csönd, Kurányi egyszerre megérti, hogy elevenjére tapintott Romodának.
Kurányi Adamkót bizony. Ő irányítja az építkezést.
Romoda Honnan tudod?
Kurányi Mondták a traktorosok. Meg láttam is már Adamkót. Végigkacsázott az utcán azokkal a görbe lábaival.
Dobre A reuma görbítette meg a lábait. Évekig meztelen lábbal dagasztotta a sarat, amiből a vályogot csinálják. Még amikor a téglagyárban dolgozott. A hideg sár aztán elintézte a lábát.
Kurányi Dagasztotta a sarat és ordítozott. Most meg eljön nekünk hidat építeni.
Opana Negyvenötben ordítozott leghangosabban. Felállt egy téglarakásra, és ordítozott, hogy „Miénk a gyár!, miénk a gyár!”
Kurányi Miénk a gyár, miénk a híd.
Romoda Szóljatok a gyerekeknek, hogy esténként menjenek el a folyó mellé a tűzhöz, és barátkozzanak össze az éjjeliőrrel.
Kurányi Az én fiaim már most is ott vannak.
Romoda Menjenek el minden este. A többi gyerek is menjen oda, és barátkozzanak az éjjeliőrrel.
Kurányi Gondolod, hogy a gyerekek…
Romoda Majd meglátjuk. A híddal ráérünk. Ma estére van valami más.
Merően nézi Bergert.
Romoda Berger szeretne közölni valamit.
Berger feláll a sírkőről. Halkan beszél.
Berger Azt szeretném közölni, hogy októberig elkészítem azt a melegítőt a petróleumlámpával. Pontosan olyan lesz, amilyennek ígértem Romodának több mint négy évvel ezelőtt.
Kurányi És ha mégsem készül el?
Berger El fog készülni. De ha mégsem készülne el, nyugodtan felhúzhattok a legmagasabb fára.
Pillanatnyi csönd. Romoda halkan megkérdezi.
Romoda Melyik a legmagasabb fa az utcában?
Kurányi Az ám. Állapítsuk meg most mindjárt, hogy melyik a legmagasabb fa.
Opana Azt hiszem, az akácfa az én házam előtt.
Szent János Ne játsszatok, emberek. Ne játsszatok az ilyesmivel. Romoda, miért nem felejted el már az egészet? Hagyjátok abba.
Berger Ezt most már nem lehet abbahagyni. Nekem ez még fontosabb, mint Romodának. Több mint négy éve kínlódok már azzal az átkozott petróleumlámpával, és ez idő alatt képtelen voltam bármi mást csinálni. A gyerekeknek lassan már nem lesz mit enni. Halakat ráznak ki a hínárból, és majdnem mindennap halat eszünk. Utálom a halnak még a szagát is. És lassan már a házunk is összedől. Meg kell végre oldanom ezt a dolgot, és biztos vagyok benne, hogy őszig sikerülni fog. De lehet, hogy még előbb.
Romoda Tehát Opana akácfájánál maradunk.
Szent János Emberek, ne játsszatok ilyesmivel.
Kurányi Szent János, nem a templomban vagy. Hagyd az ájtatosságot.
Romoda Befejezte, Berger?
Berger lassan hazaindul.
Berger Igen. Befejeztem.
A többiek hosszan néznek utána.
Kurányi Isteni lenne felhúzni arra a magas fára.
Két fiatal nő és egy férfi siet el mellettük, Váryékhoz tartanak.
Opana Ezek Váryékhoz mennek. Nagy viháncolás lesz ott ma éjjel.
Sebestyén Szívesen befizetnék egyszer én is.
* * *
Sebestyénék kertje. Kordován a késdobálást gyakorolja, a Sebestyén gyerek lelkesen rohangál a késért. A szomszéd kertben megjelenik Váryné, Kordovánt figyeli, egyre közelebb jön, egészen a kerítésig. Kordován ezúttal is rámosolyog, meghajol felé.
Váryné Maga egész életében csak kést dobált? Semmi mást nem csinált?
Kordován is lassan a kerítéshez megy, a Sebestyén gyerek rosszallóan néz utána.
Kordován De igen. Csináltam én mást is.
Váryné Mit?
Kordován Aranypénzt kerestem mindenféle romok között.
Váryné És talált?
Kordován Nem, eddig még sohasem találtam. Egyszer régen azt hittem, hogy aranypénzt találtam, de később kiderült, hogy csak vörösrézből van. Pedig nagyon szép volt, olyan színe volt, mint a holdnak, és én sokáig aranynak hittem. Még most is néha, amikor rosszkedvű vagyok, azt mesélem az embereknek, hogy egyszer régen nagy halom aranypénzt találtam. De magának bevallom, hogy csak olcsó vörösréz volt.
Váryné Maga sokfelé járt, igaz?
Kordován Igen. Egy bűvészcsoporttal bejártam az egész országot. Én mint késdobáló művész léptem fel.
Váryné És mindenfelé kutatott az aranypénzek után?
Kordován Igen. Mindenfelé.
Váryné Most már nem keresi?
Kordován De igen. Most is keresem.
Váryné Itt?
Kordován Igen. Lehet, hogy éppen itt fogom megtalálni.
Váryné lassan eltávolodik, még visszamosolyog Kordovánra.
Kordován sokáig néz utána, aztán visszamegy a fához, ismét a deszkába vágja a kését. A Sebestyén gyerek megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy folytatják a játékot.
* * *
Az utcában Dobre házának kapuján borbélytányér van kiakasztva. A borbélyműhelybe az udvaron keresztül kell bemenni. Meleg nyári napokon Dobre a műhely előtt, az udvaron, a fák alatt borotválja, nyírja vendégeit. A műhelyből kihozott forgószék most is az udvaron áll, Adamkó ül bele, Dobre a borotváláshoz készülődik. Nem messze a széktől Kordován körül guggolnak: Rozmaring, Kurányi, Szent János, Madzsgáj és a Sebestyén gyerek. Kordován a gyufásdoboz-trükköt mutatja, sohasem találják el, hogy melyik doboz alatt van a golyócska.
Rozmaring Ezzel tényleg szép pénzeket kereshettél.
Kordován felszedi, elrakja a dobozokat.
Kordován Semmi különös. Tudok ennél sokkal jobbakat is. Például kettéfűrészelni valakit.
Rozmaring Micsoda?
Kordován Amikor a bűvészcsoporttal jártam, sokszor bedobtuk. A közönség megőrült érte… Faládába bújtattunk egy embert, aztán odahívtunk két vállalkozó szellemű pasast a közönségből, és azok kettéfűrészelték a faládát. Folyt a vér és a mocsok. Pedig nagyon egyszerű trükkről van szó. A ládában két ember van. Az egyiknek a keze lóg ki, a másiknak a lába. A láda közepét megtöltöttük állati belekkel, amit minden hentesnél be lehet szerezni. A két vállalkozó szellemű pasas ezeket a beleket fűrészelte, miközben a ládába bújt emberek, mintha nyúznák őket. A közönség megőrült tőle. Az emberek szeretik nézni, ha valakit kettéfűrészelnek.
Kurányi Így van.
Adamkó Túl sok trükköt tudsz.
Kordován Kérem?
Adamkó Túl sok trükköt tudsz. Errefelé nem szeretik az emberek a trükköket.
Kurányi Errefelé sok mindent nem szeretnek az emberek.
Adamkó Mit nem szeretnek még?
Kurányi Dobre, mondjuk, nem szereti a nagypofájú jöttmentek szája bűzét. Különösen, ha még pofáznak is borotválkozás közben. Igaz, Dobre?
Dobre Adamkót régóta ismerem.
Kurányi De azért nem bírod a szája bűzét. Összeszorul tőle a gyomrod, olyan lesz a gyomrod, mintha téglával tömték volna meg.
Dobre Mindig összeszorul a gyomrom, ha borotválok.
Kurányi De most okádni is fogsz. Amint befejezed a borotválást, okádni fogsz. Nem csodálom. Én is okádnék a helyedben.
Adamkó félretolja Dobrét. Letörli arcáról a maradék habot, felkel a székből, görbe lábaival odakacsázik Kurányi elé. Kurányi hátrál előle.
Adamkó Mondd tovább.
Sebestyén gyerek Miénk a gyár!
Adamkó megmerevedik, lassan a gyerek felé fordul.
Adamkó Ki tanított erre, fiam?
Sebestyén gyerek Úgyis felgyújtjuk a hidat.
Adamkó Felgyújtjátok a hidat?
Kordován megsimogatja a gyerek fejét.
Kordován Menjél haza most, jó? Én is megyek mindjárt. No, menjél szépen.
A gyerek nem érti a dolgot, de azért vonakodva feláll, elindul hazafelé.
Adamkó végignéz az embereken, aztán megmossa az arcát, ő is elindul.
Kordován beül a székbe, Dobre pamacsolni kezdi az arcát.
* * *
Holdvilágos este az utcában. Berger háza előtt gyerekek visonganak, magasba dobálják a sapkáikat. Denevérekre vadásznak. Berger az ablakból elgyötört arccal nézi őket.
* * *
Este a folyó mellett. Váryné és Kordován állnak egymással szemben, mellettük sűrű bokrok, csillogó víz, távolról az épülő híd irányából tábortűz fénye látszik. Váryné kezében egy kis üveg van. Az asszony idegesen nevet, odanyújtja Kordovánnak az üveget.
Váryné Hoztam magának egy kis pálinkát. Szereti?
Kordován átveszi az üveget, majd leteszi a földre.
Kordován Szeretem.
Váryné Mi világít ott?
Kordován Tábortűz. Biztosan az éjjeliőr gyújtotta, aki a deszkákat őrzi.
Váryné Félek a tűztől.
Kordován Miért?
Váryné megborzong.
Váryné Félek a tűztől.
Kordován átöleli a vállát, magához vonja az asszonyt. A tüzet nézik.
Kordován Messze van.
Egy ideig szótlanul állnak.
Váryné Szép volt a lány?
Kordován Milyen lány?
Váryné Akit körüldobált a késekkel, amikor fellépett azzal a bűvésztársasággal.
Kordován Ó, persze. Elég szép volt.
Váryné Hol van most?
Kordován Nem tudom. Sohasem érdeklődtem utána. Annyira nem volt szép.
Váryné Hány késsel dobálta körül?
Kordován Ö, ö… nyolccal.
Váryné Sohasem sérült meg?
Kordován Soha. Mindig nagyon biztos kézzel dobtam a kést.
Rövid szünet.
Váryné Magánál van a kés?
Kordován Igen. Mindig magamnál hordom.
Váryné Akkor most dobáljon körül engem a késsel.
Kordován Kérem?
Váryné Dobáljon körül engem a késsel. Ugye megteszi?
Kordován meghökkenve, riadtan szabadkozik.
Kordován Éjszaka van. Ehhez világosság kell.
Váryné Világít a hold. Tíz méterről is jól láthat engem. És ne féljen, nyugodtan fogok állni, meg sem mozdulok. Jöjjön.
Kézen fogja a vonakodó Kordovánt, és a meredek partszakaszhoz vezeti. Megáll, nekitámaszkodik a partnak, széttárja a karját.
Kordován Sokkal több fény kellene. Nem gyerekjáték ez.
Az asszony már majdnem gúnyosan mosolyog.
Váryné Fél?
Kordován sóhajt, mondani akar valamit, de aztán előveszi a kést. Hátrál vagy öt lépést, céloz, dob. A kés az asszony térde mellé fúródik.
Váryné Folytassa.
Kordován ismét fogja a kést, megtöröli a homlokát, a kést az asszony dereka mellé dobja.
Váryné Most dobja az arcom mellé. Egészen közel az arcomhoz.
Kordovánnak nagyon elege van az egészből, az arcát törölgeti.
Kordován Hagyjuk talán abba. Majd máskor folytatjuk. Ha világosabb lesz.
Váryné Fél?
Kordován Nem. Nem félek.
Kordován egyre jobban izzad, az arcát töröli, tenyerét a nadrágjához dörzsöli, sokáig készülődik a dobáshoz. Az asszony arca mellé dobja a kést. Amikor odamegy, hogy kihúzza a kést a földből, látja, hogy Váryné sír.
Kordován Mi a baj? Mi történt?
Váryné Semmi. Semmi sem történt. El akarok menni innen.
Kordován Miért? Hová?
Váryné Mindegy. Nagyon messzire. Minél messzebb innen.
Kordován tanácstalanul, értetlenül széttárja a karját.
Váryné Vigyen el engem innen. Nagyon kérem, vigyen engem magával. Elmegyek magával bárhova.
Kordován De hát… én nem akarok elmenni innen.
Váryné Én mindent megteszek magának. Csak menjünk el valahova.
Kordován De hát… nem is ismerjük egymást. És én sehova sem akarok elmenni.
Váryné leengedi karjait, ellép a faltól, a folyót nézi egy ideig. Amikor visszafordul, már mosolyog. Kézen fogja Kordovánt, vezeti vissza a bokrokhoz.
Váryné Ne haragudjon. Soha többé nem kérem, hogy magával vigyen. Felejtse el az egészet. Tudja, néha szeretném arcul köpni magam, amikor Váryra gondolok, meg arra a másik két vén hülyére. Meg azokra, akik táncolni és hálni járnak hozzám.
Kordován Ne gondoljon rájuk. Most ne gondoljon rájuk. Most csak szép dolgokra gondoljon.
Leülnek a bokrok mellé.
Váryné Ígérje meg, hogy máskor is eljön velem ide. És én majd elhitetem magammal, hogy nagyon messzire mentem.
Kordován Eljövök, amikor csak akarja.
Kordován nagyot húz a pálinkásüvegből.
* * *
Szép nyári délelőtt a folyóparton. Kordován a bokrok alatt alszik, lábánál a kiürült üveg, gyermeksuttogásra ébred.
I. fiú Nagyon szép… Ugye, milyen szép?
Berger fiú És milyen csöndben úszik. Talán még a vadkacsák sem vették észre.
Kordován felnyitja a szemét, a Sebestyén gyerek ül mellette, merőn bámul a folyóra. A suttogó fiúkat nem látja. A folyó felé néz. Szent Erzsébet úszik a part felé, lassan kiemelkedik a vízből, jön. Teljesen meztelen. Nyakában arany nyakláncon nagy, csillogó érme lóg.
I. fiú Nagyon szép. Ugye, hogy nagyon szép?
Berger fiú Igen, szép…
I. fiú Szép és tiszta. Sohasem láttam még senkit, aki ennyire tiszta lett volna.
II. fiú Csend legyen!
Szent Erzsébet a parton van, öltözködni kezd. Kordován a Sebestyén gyerek füléhez hajol.
Kordován Ki ez?
Sebestyén gyerek Szent Erzsébet. A Szent János lánya. Ha szép idő van, meztelen szokott fürödni.
Szent Erzsébet felöltözik, elmegy az utca felé. Kisvártatva előbújik a három kisfiú, nem veszik észre Kordovánékat.
Berger fiú Ami azt illeti, tényleg nagyon szép. Sajnos elkurvult. Rozmaring Bandi azt mondta…
I. fiú Nem igaz! Ez nem igaz!
Berger fiú Váryékhoz jár. Rozmaring Bandi azt mondja, hogy egy villanyszerelővel jár Váryékhoz, és hogy teljesen elkurvult.
II. fiú fenyegetően a Berger fiú elé lép. Rettentően dühös.
II. fiú Ha még egyszer ilyesmit mersz mondani róla, dagadtra pofozlak. Megértetted? Dagadtra pofozlak.
Berger fiú Én Rozmaring Banditól hallottam.
II. fiú Rozmaring Bandi egy részeges disznó. Te hiszel ilyen Rozmaring Bandinak?
Berger fiú Lehet, hogy hazudik?
II. fiú Persze hogy hazudik. Aki ilyen tiszta és ilyen szép, az nem jár szobára Váryékhoz.
I. fiú Olyan szép… olyan szép, mint Gizike Schladt.
Berger fiú Ki az a Gizike Schladt?
II. fiú Itt van eltemetve a német temetőben. Rajta van a fényképe a sírkövön. Opana azt mondja, hogy a legszebb halott volt, akit valaha látott. Szép volt és tiszta.
I. fiú Virágot kellene vinni a sírjára.
Berger fiú Hát, ha olyan szép…
II. fiú Mindennap virágot fogunk vinni a sírjára.
A fiúk eliramodnak. Kordován és a Sebestyén gyerek előbújik. Kordován vizsgálja a bokrokat, felfedezi az ágakból, levelekből készített búvóhelyet.
Kordován Szép búvóhely.
Sebestyén gyerek A gyerekek csinálták. Innen lesik Szent Erzsébetet. Itt is alhattál volna az éjszaka. Én is viszek virágot Gizike Schladt sírjára.
Kordován bólint, a Sebestyén gyerek futni kezd az utca felé. Kordován elgondolkozva ballag utána, útközben megnézi Gizike Schladt fényképét. A temetőkapuban a három fiúval találkozik. Virágot hoznak.
* * *
Este az utcasarkon. Az emberek beszélgetnek, cigarettáznak.
Kurányi Az oszlopokat már megkezdték leverni a vízbe. Néhány nap múlva befejezik. Akkor már felrakják a padlózatot, és megette a fene az egészet.
Szent János Lesz hidunk.
Opana Adamkó épít nekünk egy szép hidat.
Kurányi Egész nap rohangál és ordítozik.
Opana Ő már egész életében ordítozni fog. Mindig is ordítozott.
Dobre Dolgozott is. Sokat dolgozott.
Rozmaring Én még az elején mondtam, hogy fel kell gyújtani az egész cókmókot. Gyorsan elégett volna minden, és most nyugodtak lennénk.
Kurányi Még nem késő. Az én fiaim már nagyon összebarátkoztak az éjjeliőrrel. Szalonnát sütnek vele a tábortűznél.
Elhallgatnak. Adamkó és négy hídépítő munkás közeledik, hazafelé tartanak. Köszönnek a sarkon ülőknek, amikor elhaladnak, Rozmaring Bandi elkiáltja magát.
Rozmaring Kié a gyár?!
Kurányi Miénk a gyár!
Adamkó megáll, visszafordul. Néhány lépés után a hídépítő munkások is megállnak.
Rozmaring Kié a híd?!
Kurányi Miénk a híd!
Adamkó vésztjóslóan elindul Kurányi felé.
Adamkó Idefigyelj, te tetves…
Romoda hirtelen Adamkó elé lép, elállja az útját, az arcába hajol.
Romoda Kié a gyár?
Kurányi Miénk a gyár!
Adamkó sóhajt, kissé szánakozva nézegeti Romodát.
Adamkó Megkeseredtél te is, Romoda. Ez a híd talán majd segít rajtad. Talán beviszel valakit a házadba, hogy kiszellőztesse a hullaszagot. Szép nagy ház, de hullaszaga van.
Romoda torkán ragadja Adamkót. A négy munkás Adamkó segítségére indul, Kordován előveszi a kését, és Romoda mellé áll, Romoda elengedi Adamkót, az levegőért kapkodva támolyog, az egyik munkás belekarol. Romoda Kordovánra néz.
Romoda Menj a fenébe a késeddel.
Kordován elteszi a kést. Adamkóék elmennek.
Romoda Kurányi! Hívd ide a gyerekeket.
Kurányi Mi? A gyerekeket? Mindjárt hívom őket. Már megyek is.
Szent János Mi lesz, ha szorongatni kezdenek bennünket? Egész biztosan minket fognak gyanúsítani.
Romoda Letagadni a csillagokat is az égről. Legfeljebb, ha már nagy baj lesz, a hülye Sebestyén gyerekre kenünk mindent. Vele nem tudnak mit kezdeni.
Szent János Az apját elkaphatják.
Sebestyén Majd mindjárt megmondom, hogy hol kaphatnak el.
Kordován Még sincs rendjén, hogy erre a gyerekre…
Romoda Mi sincs rendjén?!
Kordován egy pillanatra farkasszemet néz Romodával, aztán meghunyászkodik.
Kordován Nem szóltam semmit.
A Sebestyén gyerek Kordovánhoz fordul.
Sebestyén gyerek Én most elmegyek denevérekre vadászni. Hátha szerencsém lesz.
Kezébe veszi sapkáját, elindul az utcába, a denevéreket kémleli.
* * *
Este a folyóparton, a sűrű bokrok mellett Kordován fekszik, feje Váryné ölében. Az asszony ül, a hídnál égő tábortüzet nézi.
Váryné Valamikor kocsmát tartottunk. Egy éjszaka leégett. Azóta félek a tűztől.
Kordován Hogy égett le a kocsma?
Váryné Ránk gyújtották.
Kordován Kicsoda?
Váryné Egyik vendégünk. Egy gazember. Pimaszkodott velem, és Váry majdnem megfujtotta. Aztán egy éjszaka ránk gyújtotta a kocsmát.
Kordován Az az ősz hajú öregember majdnem megfujtott valakit? Vagy akkor még nem volt fehér a haja?
Váryné Fehér volt a haja. De nagyon erős volt, és szeretett engem.
Kordován Most én szeretlek.
Erősödik a fény a híd felől.
Váryné Nő a tűz.
Kordován Milyen tűz?
Váryné Nézd!
Felugranak mind a ketten. Az épülő híd felől hatalmas lángok csapnak fel, bevilágítják a környéket. Kordován és Váryné egy ideig megdöbbenve nézik.
Kordován Hát mégis megcsinálták. Csak nehogy baja legyen annak a szegény gyereknek.
Váryné Nagyon félek a tűztől.
Kordován Ne félj. Messze van tőlünk.
Átöleli az asszonyt, a tüzet nézik.
* * *
Szép napos reggel, Kordován másnaposan ébred a folyóparton, a bokrok között. Lába mellett üres üveg. Felemeli, félredobja. Hirtelen észreveszi Szent Erzsébetet. A víz széliben áll, meztelenül, lassan indul befelé. Aztán úszni kezd. Csendben úszik, csak a feje látszik ki a vízből. Egyszerre egy férfi feje jelenik meg a víz színén. Lassan egymás felé úsznak, fejük majdnem összeér. Azután elúsznak Kordován szeme elől a nádasok védelmébe.
* * *
Kordován és a Sebestyén gyerek a borbélyhoz tartanak. A kapu előtt megállnak, bentről az udvarról Adamkó részeg ordítozása hallatszik.
Adamkó Itt rohadtok magatokban. Bámuljátok egymást és másokat, és mérget termeltek. Nektek nem kell a híd. Inkább rohadtok tovább. De meglesz a híd. Tízszer is leéghet, a végén úgyis felépítem. Még mielőtt teljesen megrohadnátok.
Kordován benyit a kapun. Adamkó a forgószékben ül, Dobre a borotválásához készül, de nem tud Adamkó közelébe férkőzni. Rozmaring, Opana, Kurányi és Szent János ülnek, kissé riadtan lapítanak. Romoda a falnak támaszkodva nyugodtan cigarettázik. Kordován a Sebestyén gyerekkel együtt a többiek felé indul, ott Adamkó megállítja.
Adamkó Hát itt van a trükkös fiú is. Ő is rohadni kezdett már köztetek. Nézzétek meg. Tudjátok, hova jár esténként?
Kordován Hagyjon engem békében.
Sebestyén gyerek Hagyd békében Kordovánt.
Adamkó A folyó mellé jár egy vén kurvával. Tudjátok kivel?
Mindenki segélykérően néz Romodára.
Dobre Részeg vagy, Adamkó.
Adamkó Rozmaring, te iszákos, vén disznó, te mit gondolsz, ki az a vén kurva?
Rozmaring Nem tudom.
Adamkó Hazudsz, Rozmaring. Tudod te nagyon jól, hogy kiről van szó. Egy vén kurváról, aki valaha kuplerájban tanulta a mesterségét. Mi megszüntettük a kuplerájokat, de ő kuplerájt csinál a házából itt az orrotok előtt, és tovább gyakorolja a mesterségét. Veled is gyakorolta?
Rozmaring Nem.
Adamkó Azt elhiszem. Túlságosan öreg vagy már. Meg a férje is öreg. Ti csak falaztok neki. Közben fiatalokkal gyakorol. Fiatal párokat oktat itt az egész utca szeme láttára. A trükkös fiút is oktatgatja.
Kordován Hagyjon engem békében, és fogja már be a száját.
Sebestyén gyerek Fogd be a szád!
Adamkó Ne izgulj, fiam, veled is gyakorolni fog még. Akármilyen hülye vagy is…
Kordován Te rohadt állat…
Előrántja kését és megindul Adamkó felé, aki feláll a székből. Romoda elkapja Kordován csuklóját, az fájdalmasan felkiált, elejti a kést.
Romoda Figyelmeztettelek már, hogy errefelé nem hordanak ilyen késeket.
Kordován keservesen nyög, amikor Romoda elengedi, kirohan az utcára.
Sebestyén gyerek Te rohadt állat.
Adamkóra vicsorít, felkapja a kést, Kordován után rohan. Romoda Adamkóhoz lép, megáll előtte.
Romoda Mire vársz?
Adamkó szégyenkezve lehajtja fejét, elmegy.
* * *
Esős, meleg nyári nap, a fák hajladoznak a szélben, az utcán nem jár senki. A gyerekek az ablakokhoz nyomják az orrukat, vágyakozva néznek a folyó felé.
* * *
Ismét szép nyári reggel. A három fiú szalad a folyópart felé. A búvóhelyük előtt megtorpannak. Látszik, hogy valaki járt bent.
II. fiú Összemocskolták a búvóhelyünket.
I. fiú Lehet, hogy Kordován volt. Idebújt az eső elől.
A Berger fiú felvesz valamit a levelek közül. Szent Erzsébet nyakláncát tartja a tenyerén.
Berger fiú Nézzétek.
Bámulnak a nyakláncra. Egymásra néznek.
I. fiú Szent Erzsébet nyaklánca. Hogy kerül ide Szent Erzsébet nyaklánca?
Berger fiú Behúzódott az eső elől. De nem egyedül.
II. fiú Itt hentergett a villanyszerelőjével. A büdös kurva.
Berger fiú Megmondtam én, ugye megmondtam én.
I. fiú De hát…
II. Fiú kikapja a Berger fiú kezéből a nyakláncot, és a vízbe dobja.
II. fiú Gyerünk.
Lassan elindulnak.
I. fiú De hát Szent Erzsébet…
I. Fiú sírva fakad.
II. fiú Ne sírj egy büdös kurva miatt.
Egyre gyorsabban mennek Gizike Schladt sírja felé…
Felvirágozott sír, ovális fénykép. A fényképen egy kavics koppan. A fiúk csúzlival lövik a képet, az üveg összerepedezik, elszürkül, semmi sem látszik a képből. A gyerekek lerugdalják a sírról a virágot, elmennek. A fák közül előbújik a Sebestyén gyerek, a sírhoz megy, szomorúan nézi a pusztítást. Aztán gyöngéden, majd egyre dühösebben tisztogatni próbálja az összelövöldözött üveget, de Gizike Schladt fényképe nem bukkan elő.
* * *
Este a folyóparton. Kordován és Váryné egészen a víz közelében ülnek. Kordován apró göröngyöket dobál a folyóba.
Kordován Elmegyek innen. Hamarosan elmegyek innen.
Váryné Ne hagyjál itt engem. Mi lesz velem, ha elmész?
Kordován Te is jössz. Együtt fogunk elmenni.
Váryné Ezt nem mondod komolyan.
Kordován De komolyan mondom. Elmegyünk innen.
Váryné Nem hiszem. Ez nem lehet igaz.
Kordován De igaz. Szeretlek, és magammal viszlek, majd meglátod.
Az asszony a folyót nézi, mosolyog.
Váryné Tényleg magaddal viszel?
Kordován Magammal viszlek. Majd meglátod, hogy magammal viszlek.
Váryné Istenem, ezt igazán nem hittem volna.
Kordován Örülsz?
Váryné Nagyon örülök. És nagyon szeretlek. Tényleg magaddal viszel?
Kordován Magammal viszlek.
Váryné Istenem, nem hittem volna… Sohasem mondtad ezt nekem.
Kordován Most mondom.
Váryné Nagyon szeretlek. És nagyon jó, hogy itt vagy.
Kordován Nem akarok itt maradni.
Váryné Tudom. De azért nagyon jó, hogy itt voltál.
Kordován most már nem dobál a vízbe, az asszony hátra fordul, a sötét fákat nézi. Kordován pálinkát iszik az üvegből.
Váryné Szereted a fákat?
Kordován Tessék?
Váryné Szereted a fákat?
Kordován Nem tudom. Lehet, hogy szeretem őket. Miért kérded?
Váryné Én nagyon szeretem a fákat. Egyszer nagyon régen, még kislány koromban láttam egy mesefilmet. A fák olyanok voltak, mint az emberek. Mint a jó emberek. Mozgatták az ágaikat, mintha kezük lenne, és sírtak is. Nagy vihar volt, és a fák akkor megöltek egy gonosz boszorkányt. Az apámmal néztem a filmet, és egész idő alatt a kezét fogtam. Szerettem apámmal filmet nézni.
Kordován Miért meséled ezt nekem?
Váryné Nem tudom. Talán azért, mert akkor boldog voltam. És nagyon-nagyon fiatal. Még az apám vezetett moziba.
Kordován Ezentúl majd én vezetlek moziba. Megnézünk minden mesefilmet.
Váryné Tudod, hogy hány éves vagyok?
Kordován Nem érdekel. Tudom, hogy nagyon fiatal vagy.
Váryné Negyvenéves vagyok. Tíz évvel öregebb, mint te. Nem is tudod, milyen sok az a tíz év.
Kordován Te nagyon fiatal vagy.
Váryné Istenem… Tényleg magaddal viszel engem?
Kordován Mondtam, hogy magammal viszlek.
Az asszony közelebb hajol Kordovánhoz, vállára hajtja a fejét.
Váryné Ne menjél el.
Kordován Elmegyek. Elmegyünk mind a ketten.
Váryné Ne menjél el.
Kordován Mi bajod van? Hiszen te is velem jössz.
Váryné Nem megyek veled.
Kordován eltolja magától az asszonyt, feláll.
Kordován Nem jössz velem?
Váryné Nem mehetek.
Kordován De hát… Nem értem. Mindig azt akartad, hogy elvigyelek innen. Hogy minél messzebbre vigyelek. Még sírtál is.
Váryné Tudom. És én el is mentem veled mindig. Bármikor együtt voltunk, én elmentem nagyon messzire innen.
Kordován Most tényleg elmehetünk innen nagyon messzire.
Váryné Nem mehetek el.
Kordován Bejárnánk az egész országot.
Váryné Nem mehetek veled. Ne haragudj.
Kordován hosszan, komoran nézi az asszonyt. Aztán halkan szól neki.
Kordován Állj fel, te büdös kurva.
Az asszony meggörnyed, összeszorítja térdeit, nem mozdul.
Kordován Azt mondtam, hogy állj fel, te büdös vén kurva.
Az asszony feláll, ijedten néz Kordovánra.
Váryné Ne mondd ezt nekem. Én szeretlek.
Kordován felnevet, a partoldal felé mutat.
Kordován Állj oda.
Váryné Ne csináld ezt velem. És ne menjél el.
Kordován megragadja az asszony karját, a partoldal felé taszítja.
Váryné Ne… Ne csináld ezt.
Kordován Állj oda, és tárd szét a karodat. Úgy, mint amikor először itt jártunk.
Az asszony görnyedten a partoldalnak támaszkodik, elsírja magát, kezét a szájára szorítja.
Kordován Szeretnék elmondani neked valamit. Jól figyelj rám. Szeretném… szeretném, ha tudnád, hogy sohasem dobáltam körül senkit késekkel. És ládába bújtatott embert sem fűrészeltem ketté. A holdszínű aranypénzeket is végérvényesen megette a fene. És bűvészcsoporttal sem jártam sohasem. Csak mondok mindenfélét az embereknek, főleg olyankor, ha rossz kedvem van. Ha látom, hogy elhiszik, mindjárt jókedvű leszek. De most nem akarok jókedvű lenni, és megmondom neked az igazat: nem jártam bűvészekkel, és nem vagyok késdobáló művész. Az első három próbadobásom akkor volt, amikor először idejöttünk. Most pedig nyolc dobásom lesz. Jó lenne, ha nem mozognál. Szépen, nyugodtan állj, mint először, akkor még mosolyogtál is. Emlékszem, nagyon szép voltál akkor.
Kordován hátrál vagy öt lépést, előveszi a kését.
Kordován Tárd szét a karjaidat.
Az asszony gépiesen széttárja karjait.
Kordován Mosolyogj.
Váryné révetegen néz a semmibe, sír.
Kordován Kár. Kár, hogy nem akarsz mosolyogni.
Kordován dob. A kés az asszony térde mellé fúródik. Módszeresen körüldobálja Várynét. Az utolsó két dobásnál a kés közvetlenül az asszony arca mellett fúródik a földbe. Kordován akkor megtörli, elteszi a kését, visszamegy a víz mellé, nagyot húz az üvegből, aztán bámulja a folyót. Váryné még egy ideig széttárt karokkal áll a partoldal mellett, később elindul, eltűnik a sötétben.
* * *
Reggel a folyóparton, a víz mellett. Kordován vergődve ébredezik. Szent Erzsébet áll mellette, felöltözve, kezében utazótáska. Kordován felül, szemét dörzsöli, nehezen tér magához.
Kordován Te miért nem fürdesz?
Szent Erzsébet Ne haragudjon… Valakinek szólnom kell. Ugye nem haragszik?
Kordován Mit… Mit akarsz?
Szent Erzsébet Elmegyek… Elmegyek, és apámnak nem merem megmondani.
Kordován Miért?
Szent Erzsébet Gyűlöli azt az embert. Azt mondja, hogy becstelen, és hogy úgyis kirúg engem pár nap múlva. Nem engedi, hogy elmenjek hozzá. Merthogy van felesége…
Kordován Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
Szent Erzsébet Tudom, hogy néha itt szokott aludni. Ott feljebb, a bokrok között.
Kordován Mit akarsz tulajdonképpen?
Szent Erzsébet Apám nagyon el lesz keseredve. Nem akarom, hogy meggyűlöljön. Ha maga esetleg elmenne hozzá, és beszélne vele. Megmagyarázná…
Kordován Miért pont én?
Szent Erzsébet A többiek gúnyolódnának rajtam. Kiröhögnének.
Kordován Értem. És mi lesz, ha tényleg kirúg egyszer az a pasas? Visszafogad az apád?
Szent Erzsébet Nem fog kirúgni.
Kordován Hol van most az apád?
Szent Erzsébet Templomban. Nagymisén. De hamarosan hazajön.
Kordován Hát… majd beszélek vele.
Szent Erzsébet Köszönöm. Tudtam, hogy maga nem fog gúnyolódni velem.
Tanácstalanul topog.
Szent Erzsébet Köszönöm. Most mennem kell.
Kordován Szereted a fákat?
Szent Erzsébet A fákat?
Kordován A fákat.
Szent Erzsébet Nem tudom. Miért kérdezi?
Kordován Csak úgy eszembe jutott. Nem fontos.
Szent Erzsébet Mennem kell.
Kordován bólint. Szent Erzsébet elindul a folyó mellett.
* * *
Csöndes nyári délután. Kordován benyit Szent János kapuján, széjjelnéz. Szent János lehorgasztott fejjel ül a kertben, a méhkaptárok mellett.
Kordován lassan odamegy hozzá, akkor észreveszi, hogy Szent János egy döglött vadkacsát bámul. A lába előtt hever. Kordován megköszörüli a torkát. Szent János egy pillanatra felnéz, majd ismét a vadkacsát bámulja.
Kordován Találkoztam ma a lányával. Megkért, hogy beszéljek magával.
Szent János a vadkacsára mutat.
Szent János Egy döglött vízimadár. Egy vadkacsa.
Kordován Hogy kerül ide?
Szent János Egy sovány szürke macska hozta ma reggel. Már kora reggel ott ült az ajtóm előtt, és ezt a vadkacsát tartotta a szájában.
Kordován Különös. Különös macska lehet.
Szent János Közönséges szürke macska. Sohasem láttam azelőtt. Csuromvizes volt, amikor a vadkacsát hozta. Biztosan beugrott érte a vízbe.
Kordován A macskák ügyesek az ilyesmiben.
Szent János Én nem szeretem őket. Ezt is megpróbáltam elzavarni, de nem tágít, ül ott az ajtó előtt, és nem tágít. Nem tudom, mit csináljak vele.
Kordován Én szeretem a macskákat. Mindig tiszták és szépek. És ügyesek is nagyon.
Szent János Én nem szeretem őket. Megbízhatatlanok. Tényleg nem tudom, hogy mit csináljak azzal a sovány szürke macskával.
Kordován Engedje be a házba.
Szent János Hullik a szőre, alighanem rühes.
Kordován Akkor is engedje be a házba. Még ha hullik is a szőre, akkor is megérdemli, hogy beengedje a házba. Hozott egy vadkacsát. Ügyes macska lehet.
Szent János Nem tudom. Nem tudom még, hogy mit fogok csinálni vele.
Kordován Be kell engedni. Engedje be a házba, és adjon neki enni.
Szent János Nem tudom… Majd még meglátom…
Szent János feláll, ásót kerít elő, lyukat ás.
Kordován Később még visszajövök. Beszélni szeretnék magával.
Szent János fel sem néz. Megfogja a vadkacsa szárnyát, a lyukba dobja, eltemeti. Kordován kimegy az utcára, azután hazamegy Sebestyénékhez. A gangon Sebestyén ül a fiával, Kordován letelepszik melléjük.
Kordován Egy döglött vadkacsát láttam Szent Jánosnál.
Sebestyén gyerek Dobáljuk a kést?
Kordován a kert felé néz. A szomszéd kertben Váry üldögél, Váryné kávét hoz neki. Kordován előveszi a kését, odanyújtja a fiúnak.
Kordován Gyakorolj egy kicsit egyedül.
A fiú elmegy a késsel. Sebestyén üveget nyom Kordován kezébe.
Sebestyén Igyál.
Kordován húz az üvegből.
Kordován Egy szürke macska hozta a vadkacsát. Girhes kóbor macska. Beköltözött Szent Jánoshoz.
Sebestyén Váryékra mutat.
Sebestyén Én oda költöznék be nagyon szívesen egy éjszakára. Amikor nagy viháncolások vannak.
Kordován szórakozva néz Sebestyénre.
Kordován Befizetlek. Most már tényleg befizetlek.
Kordován előveszi a gyufásdobozokat, gyakorol velük. Aztán bemegy a házba, egy csomag kártyával tér vissza. Kártyatrükköket gyakorol.
A Sebestyén gyerek később visszajön, visszaadja a kést. Kordován elteszi a kést, a gyufásdobozokat és a kártyát. Feláll, lesimítja a nadrágját, kicsit rendbe szedi magát. Kimegy az utcára. Ismét benyit Szent Jánoshoz.
Szent János a kaptárok mellett ül. Az egyik gyümölcsfára egy sovány szürke macska van felakasztva. Kordován csöndesen becsukja a kaput. Az utcán traktorok mennek.
* * *
Este a Berger fiú kisírt szemmel siet végig az utcán, Romoda háza felé tart, a ház előtt most is összegyűltek az emberek. Kordován azonban nincs közöttük. A fiú az emberekhez érkezik, elkeseredetten, szinte szemrehányóan mondja.
Berger fiú Meghalt az apám.
Döbbent csönd, a fiú tovább akar menni, de Romoda rászól.
Romoda Várjál!
Szent János Berger meghalt? Hogyhogy meghalt?
Opana Mikor halt meg?
Berger fiú Délután bevett azokból a fehér pirulákból néhányat, lefeküdt, és nem kelt fel többé.
Madzsgáj Lehet, hogy nem halt meg, lehet, hogy csak alszik.
Berger fiú Meghalt. Anyám küldött, hogy mondjam meg maguknak, meghalt. Túl sokat vett be a fehér pirulákból.
A fiú elsiet, az emberek lehajtott fejjel hallgatnak, néha Romodára néznek.
Opana Tényleg szedett valami fehér pirulákat, asztma ellen. Mostanában nagyon kínozta az asztma.
Kurányi Lehet, hogy öngyilkos lett.
Szent János Ugyan már! Miért lett volna öngyilkos?
Kurányi Mert nem volt képes megcsinálni a melegítőt.
Szent János Honnan tudod, hogy nem volt képes megcsinálni?
Kurányi Tudom. Már nem is foglalkozott a melegítővel. Láttam, hogy esténként csak állt az ablaknál, és bámult kifelé. Nem csinált semmit. A denevéreket üldöző gyerekeket bámulta.
Szent János Nem hiszem, hogy öngyilkos lett.
Kurányi Szerintem öngyilkos lett. Tudta, hogy úgyis felakasztják.
Szent János Dehogy akasztottuk volna fel. Senki sem gondolta komolyan az akasztást.
Kurányi Miért ne gondoltuk volna komolyan?
Rozmaring Már megint itt vannak Adamkóék.
Adamkó jön a hídépítő munkásokkal. Köszönnek a sarkon üldögélőknek.
Kurányi Miénk a gyár!
Romoda Fogd be a szád!
Adamkó egy pillanatra megtorpan, aztán elégedetten elmosolyodik, továbbmegy.
Szent János Én elmegyek Bergerhez.
Opana Imádkozni.
Szent János Imádkozni.
Romoda Mondd meg az asszonynak, hogy holnap csinálok koporsót. Csinálok Bergernek egy rendes koporsót meg fejfát is.
Szent János elindul Berger háza felé.
* * *
Borús, hűvös nap, Romoda és Dobre a hídépítő munkásokat figyeli a folyó mellett. Néhol még látszanak a tűz nyomai, de a munkások már rakják le a traktorról az új oszlopokat, deszkákat. Adamkó irányítja a munkát. Távol a túlsó parton felbukkan egy menekülő ember, két rendőr üldözi. A menekülő messziről nézve akár Kordován is lehetne. Romoda észreveszi, meglöki Dobrét.
Romoda Nézd.
Dobre Nem a mi késdobálónk az?
Romoda Valami kis csirketolvaj lehet.
Lövés dörren, az üldözött fut tovább.
Dobre Rálőttek.
Romoda Nem akarták lelőni. Csak ráijesztettek.
Az üldözött és a rendőrök eltűnnek a házak között.
Dobre Mit gondolsz, elkapják?
Romoda Nagyon gyorsan futott. Látszott rajta, hogy nem először fut rendőrök elől.
Adamkó jön oda hozzájuk. Kissé zavarban van, a torkát köszörüli. Romodához szól:
Adamkó Jól tetted, hogy a múltkor elzavartál a borbélyszékből. És… köszönöm, hogy lefogtad azt a trükkös fiút. Képes lett volna kiereszteni a belemet… Nagyon részeg voltam akkor. És dühös voltam a tűz miatt.
Romoda Emlékszel még arra az időre, amikor a téglagyárban dolgoztunk? Egy mocskos, esős napon két rendőr üldözött egy csavargót. Ott futottak a téglagyár mellett. A csavargó mezítláb futott, és sáros volt, mint a disznó.
Dobre A rendőrök is sárosak voltak, mint a disznó.
Romoda A csavargó megszökött, mert mezítláb futott. Pedig a rendőrök rá is lőttek, hogy megijesszék.
Dobre Az előbb a túloldalon is üldöztek a rendőrök egy csavargót. Nem tudjuk, elfogták-e.
Adamkó Mi a jóistenről beszéltek ti? Miért nem jöttök inkább segíteni lerakodni? Romoda, te ács vagy, biztosan értesz a hídépítéshez.
Romoda Hamarosan elromlik az idő. Le kell állnotok a munkával.
Adamkó Valamennyit azért megcsinálunk addig. Aztán tavaszra majd befejezzük a hidat.
Újabb traktor érkezik, Adamkó elsiet, hogy intézkedjen.
Dobre az épülő hídra mutat.
Dobre Mit gondolsz, mikor lesz kész?
Romoda Hallottad. Tavaszra.
Dobre Romoda arcát fürkészi.
Dobre Hát igen. Adamkó meg fogja csinálni.
* * *
Hideg, szeles éjszaka, az utca üres, csak Sebestyén háza előtt állnak a falhoz lapulva Sebestyén és fia.
Szent Erzsébet jön végig az utcán. Megáll Sebestyénék előtt.
Szent Erzsébet Hol van Kordován?
Sebestyén Nem tudom. Napokkal ezelőtt eltűnt, azóta nem láttam. Pedig azt mondta, visszajön. Ez a gyerek egész nap várja a ház előtt, még este sem akar bejönni, pedig hideg van. De én is várom. Ígért nekem valamit.
Sebestyén hirtelen elvigyorodik.
Sebestyén Kirúgott a villanyszerelőd? Tudtam én, hogy ki fog rúgni.
Szent Erzsébet Szerettem volna beszélni Kordovánnal.
Sebestyén Nem tudom, hol van. Kirúgott a villanyszerelőd?
Szent Erzsébet Igen. Kirúgott. Meg apám is kirúgott.
Sebestyén Az apád is?
Szent Erzsébet Igen. Lekurvázott.
Sebestyén még szélesebben vigyorog.
Sebestyén Szent János… a templomjáró Szent János. Azt mondod, hogy lekurvázott?
Szent Erzsébet Most nincs hova mennem. És nagyon fázom.
Sebestyén Így van ez. Így van ez. Nincs senkid az apádon kívül?
Szent Erzsébet Nincs.
Sebestyén Így van ez. Most aztán nincs hova menned. Tényleg, hova is mehetnél? Esetleg… esetleg talán Romodához. Az ő háza a legnagyobb és legszebb az utcában. És egyedül él abban a nagy házban, lehet, hogy befogadna. Megnéznéd, hogy belülről is olyan szép-e a ház. Kiszellőztetnéd a hullaszagot.
Szent Erzsébet Nem fogadna be. Romoda nem szereti, ha háborgatják a házában. Ő egyedül akar lenni, mert senkit sem szeret.
Sebestyén Romoda fiatal ember, ha kedves lennél hozzá, biztosan befogadna néhány napra. Legyél kedves hozzá.
Elneveti magát.
Sebestyén Vagy menj be Váryékhoz. Ott most is nagy viháncolás van.
Szent Erzsébet szótlanul áll, majdnem sírva fakad. Sebestyén elkomolyodik.
Sebestyén Nehogy bőgni kezdj most nekem. Tényleg menj el az ácsmesterhez, ma éjszakára biztosan befogad.
Szent Erzsébet tétovázik, aztán elindul Romoda háza felé. A ház előtt megáll, beles az ablakon a függöny résein, Romoda felöltözve hever az egyik ágyon, újságot olvas. Halkan szól a rádió. Az egyik sarokban szép nagy cserépkályha. Szent Erzsébet bekopog.
Romoda földre dobja az újságot, felkel, kinyitja az ablakot. Meglepetten néz a hidegtől remegő Szent Erzsébetre.
Romoda Mi történt?
Szent Erzsébet Az apám kirúgott. Lekurvázott és kirúgott.
Romoda töprengve nézi a lányt.
Romoda Fázol?
Szent Erzsébet Nagyon. És nincs hova mennem.
Romoda Furcsa ember az apád.
Szent Erzsébet Sebestyén azt mondta, jöjjek ide. Nagyon félek itt kint az utcán.
Romoda gondolkodik egy ideig.
Romoda Jól van, gyere be. Megfagysz ott kint abban az átkozott szélben.
Romoda becsukja az ablakot, beengedi a lányt a szobába.
Romoda Ülj a kályha mellé, és melegedj meg. Teljesen zöld az arcod a hidegtől.
Szent Erzsébet a kályha mellé ül. Romoda visszaheveredik az ágyra, rágyújt, felveszi az újságot.
Szent Erzsébet Nem haragszik, hogy bejöttem? Azt mondják, maga nem szívesen…
Romoda Nem maradhattál kint a hidegben. Kifújta volna a lelkedet is az az átkozott szél. Az apádnak majd megmagyarázhatod…
Szent Erzsébet Szóba se áll velem.
Romoda nem válaszol.
Szent Erzsébet később megkérdezi:
Szent Erzsébet Itt maradhatok éjszakára is? Nem fog kirúgni?
Romoda Ha megmelegedtél, majd átvezetlek a másik szobába, és lefekhetsz. A konyhában készíthetsz magadnak valamit, ha éhes vagy.
Szent Erzsébet Nem vagyok éhes. Itt maradnék még egy kicsit.
Romoda Ahogy akarod.
Szent Erzsébet Emlékszem még magára, amikor ideköltöztek a feleségével. Én még nagyon fiatal voltam akkor, de az apám mesélte, hogy rettenetesen hideg volt ebben a szobában, és hogy maga minden este táncolt a feleségével, hogy ne fázzanak annyira.
Romoda megvetően kifújja a füstöt.
Romoda Az apád… Amit az apád mesél…
Szent Erzsébet Nem így volt?
Romoda Nem.
Szent Erzsébet De hát mások is mesélik.
Romoda Nem igaz.
Szent Erzsébet Nem táncoltak egész télen?
Romoda Táncoltunk. De nem úgy, ahogyan az apád meg a többiek mesélik. Semmi sem volt úgy, ahogyan mesélik. Másképpen volt. Sokkal szebb volt, mint ahogyan mesélik.
Szent Erzsébet Boldog volt akkor?
Romoda leteszi az újságot, a lányra néz.
Romoda Igen. Sokkal boldogabb, mint ahogyan mesélik.
Szent Erzsébet elmosolyodik.
Szent Erzsébet Nincs kedve táncolni?
Romoda fenyegetően felül az ágyon.
Romoda Mit akarsz tulajdonképpen? Mi a fenét akarsz?
Szent Erzsébet rémülten hátrahőköl.
Szent Erzsébet Ne haragudjon. Ne haragudjon, és ne rúgjon ki, nagyon kérem.
Mereven ülnek egymással szemben. Ismét a hideg, üres utca. Csak a Sebestyén gyerek kuporog házuk előtt, a fal mellett. Távolról Kordován közeledik óvatosan. Bergerék háza előtt megáll, benéz az ablakon. Bent az asszony ül egyedül. A gyerekek már alszanak. Kordován továbbmegy. Ahogy közeledik, a Sebestyén gyerek felismeri, elébe szalad, csillogó szemekkel megáll előtte.
Kordován Te mit csinálsz itt ilyenkor ebben a hidegben? Miért nem alszol?
Sebestyén gyerek Vártalak. Olyan nagyon vártalak.
Kordován kézen fogja, vezeti.
Kordován Gyere.
Sebestyén háza előtt megállnak, Kordován riadtan tekinget hátra, mintha attól tartana, hogy üldözik.
Kordován Most menj be szépen, és hozd ki a táskámat. De nagyon csöndesen mozogj, ne ébressz fel senkit.
A Sebestyén gyerek csodálkozik, de azért engedelmesen bemegy, csakhamar hozza a táskát.
Sebestyén gyerek Itt van. Nem ébredt fel senki.
Kordován pénzköteget vesz elő zsebéből, a gyerek kezébe nyomja.
Kordován Ezt add oda holnap apádnak. Ő tudja, miért küldöm. Nekem most el kell mennem.
A Sebestyén gyerek döbbenten bámul Kordovánra.
Sebestyén gyerek Úgy vártalak.
Kordován megsimogatja a fiú fejét.
Kordován El kell mennem. Te pedig feküdj le aludni. Megfázol.
Sebestyén gyerek Gyakorolhatnánk a késdobálást.
Kordován Majd máskor.
Sebestyén gyerek Denevért sem fogtam. És most már nincsenek is denevérek. Nem tudod, hol lehetnek ilyenkor?
Kordován Bizonyára alszanak mindenféle sötét odúkban. De nyáron majd megint előjönnek, és akkor biztosan fogsz denevért.
Sebestyén gyerek Neked is szívesen fogok denevért.
Kordován Jó. Egy nyáron majd visszajövök. Egész biztosan visszajövök. És akkor majd megtanítalak kést dobálni. Most menjél szépen aludni.
Kordován elindul. Siet az utcán. Váryék házából zene hallatszik. Kordován csak rápillant az ablakra, megy tovább. A Sebestyén gyerek lassan követi, a pénzköteget a kezében szorongatja. Kordován Romoda háza elé ér, benéz az ablakon, meglepetten bámul be a szobába. Bent Romoda Szent Erzsébettel táncol, rádiózenére. Kordován elmosolyodik, aztán továbbsiet.
A Sebestyén gyerek is Romoda háza elé ér. Szomorúan, elveszetten néz Kordován után. Aztán benéz az ablakon a táncolókra, pillantása nem változik. Majd ismét arra fordítja az arcát, amerre Kordován eltűnt a sötétben.
Gépiratból
Illusztráció: Egy ismeretlen forgatókönyv (fh. Gion-monográfia borítókép, Cueva de las Manos)
Ezek is érdekelhetik!
Kiss Benedek: EZ VAGY AZ* →
Hules Béla verseiből →
Németh András: Tanulságeposz →
