Papp Ákos: A túlpart süllyedő téboly
Az éjszaka mozdulatlan takaró,
asztalfiókba rekedt sorok,
szobámba görnyedt fény,
fuldokoló héroszok.
Ablakon át csillog a tenger:
két ismeretlen közt az út
megfeneklett hajóhoz vezet.
Egész életemben menekültem,
végül magamra hagyott minden sziget,
már nem félek és nem haragszom,
elhagytam a fölöslegest.
A túlpart süllyedő téboly,
szélben dagadó vágy
és hamuvá omlott történetek.
Papp Ákos a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: “Süllyedő” (fh. Ajvazovszkij)
Ezek is érdekelhetik!
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
Ferenczfi János: Jól vagyok (versek) →
Horváth Szabolcs verseiből →
