Papp Ákos: A túlpart süllyedő téboly
Az éjszaka mozdulatlan takaró,
asztalfiókba rekedt sorok,
szobámba görnyedt fény,
fuldokoló héroszok.
Ablakon át csillog a tenger:
két ismeretlen közt az út
megfeneklett hajóhoz vezet.
Egész életemben menekültem,
végül magamra hagyott minden sziget,
már nem félek és nem haragszom,
elhagytam a fölöslegest.
A túlpart süllyedő téboly,
szélben dagadó vágy
és hamuvá omlott történetek.
Papp Ákos a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: “Süllyedő” (fh. Ajvazovszkij)
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
