Fecske András (1947-2020)
Nálunk közölt utolsó prózájának záró bekezdése:
„Egyedül maradtam a padon. Az utolsó mondatok metsző hidege átjárt. Egy idő után én is felálltam, és bementem a többiekhez. A ravatalozóban halk zene mellett folyt a diskurzus. Akkor hozták be Jóskát, nyitott koporsóban. Talán egy kicsit sápadtabb a beszélgetésünk óta, gondoltam, de azután mégis megnyugodtam: bizonyára így van rendjén, hiszen pontosan tudta, hogyan kell megjelennie, amikor fellépése van.”
Nyugodj békében, András! (A szerkesztőség)
Ezek is érdekelhetik!
Vörös István: Nemet mondani | Könyvbemutató | Meghívó →
Ünnepi koncert a Nemzeti Múzeumban | Meghívó →
Plamen Dojnov: Mások hangjai | Könyvbemutató | Meghívó →
