Marte Huke: 2011. július 22.
2011. július 22-én gépjárműbe rejtett bomba robbant Oslo belvárosában, a norvég miniszterelnök irodája és több más kormányzati épület közelében. A robbanásban nyolc ember meghalt és számosan megsérültek, közülük több mint tízen életveszélyesen.
Két órával az oslói robbantás után a merénylő rendőregyenruhában megjelent Utøya szigetén, a Munkáspárt ifjúsági szervezete nyári táborában, ahol rendőrként mutatkozott be, hogy rutinellenőrzést végezzen az oslói robbantás nyomán. Összehívta a táborozókat, majd kézifegyverrel lőni kezdett rájuk, megölve 69 résztvevőt. A támadó két fegyvert használt. A rendőrségnek 50 percbe telt, míg a szigetre ért, mivel nem volt készenlétben helikopter.
(részletek: https://hu.wikipedia.org/wiki/2011-es_norvégiai_terrortámadások)
Az Utøyán elfogott Anders Behring Breiviket terrorizmussal vádolták meg. A rendőrség közleménye szerint elismerte, hogy ő követte el a támadásokat, de büntetőjogi felelősségét nem ismeri el; ügyvédje szerint tettét „könyörtelennek, de szükségesnek” nevezte. Breivik militáns szélsőjobboldali ideológiáját 2083 – Európai függetlenségi nyilatkozat című, 1518 oldalas írásában foglalta össze, amelyet a támadás napján hozott nyilvánosságra az angolosított Andrew Berwick név alatt. Breivik kifogásolta azt a 2011. novemberi szakvéleményt, amelyben két pszichiáter őrültnek nyilvánította, és paranoid skizofréniát állapított meg nála. Épelméjűségét 38 oldalas levéllel kívánta bizonyítani a sajtó számára.
Ügyében 2012. augusztus 24-én hirdetett ítéletet a bíróság. A norvég törvények által megengedett maximum 21 évnyi letöltendő büntetésre ítélték, ami, ha fennáll a veszélye annak, hogy szabadulása után továbbra is veszélyt jelent a társadalomra, meghosszabbítható. Leghamarabb 10 év után helyezhető feltételesen szabadlábra.
(részletek: https://hu.wikipedia.org/wiki/Anders_Behring_Breivik)
Marte Huke
2011. július 22.
Trondheim főutcáján
sétáltam éppen
Az autószalon előtt
régi ismerőssel találkoztam
egy mecsetből jött
a lapjának készített fotókat
Alig múlt három
Alighanem mindenki
emlékezni fog Norvégiában
mit csinált éppen ekkor
ezen a délutánon
Mentem tovább
a párás melegben szédelgő
emberek között
Mielőtt hazaindultam
néhány dolgot még elintéztem
Ha jól emlékszem, végig
gyalog mentem a panelekig
Az első mozdulattal
bekapcsoltam a rádiót
Pakolászás közben az oslói tudósító
jelentkezését hallgattam:
A belváros kész háborús övezet
senki sem tudja, hogy mi történt
Nem hittem a fülemnek
talán egy rádiójátékba csöppentem?
Álmosító, nyári hírekre számítottam
Halpogácsát sütöttem, ellenőriztem
a Facebookomat. Barátaim bejegyzéséből
kiderült, hogy történt valami
amitől az utcákat törmelék borítja
Egyelőre ennyi, egy hétköznapinak
indult júliusi napon
Erre a délutánra papírok selejtezését
terveztem. Július volt, időm tengernyi
rendezni, átgondolni dolgokat
turkálni számlák és levelek
reklámok és kiállítási brossúrák
bevásárlólisták és hasonló
értékkel alig bíró kacatok között
Amiktől persze nem könnyű megválni
Ki tudja, minek lesz értéke később?
(Egy bevásárlólista 2011-ből? Talán.)
Amint nekiláttam
újból bekapcsoltam a rádiót
valaki éppen lövöldözött Utøyán
Megszakították a 18-órási híreket
az oslói kormánynegyed
robbantásáról szóló beszámolókat
Mihez kezdjek?
Tétlenül ültem a kanapén
egy halom papírral körülvéve
Hónapokig hozzájuk sem nyúltam
Becsöngetett Siri
a közeli boltban bevásároltunk
Sülthúst, salátát készítettünk
a konyhájában
a háttérben ment a tévé
A Miniszterelnök arca:
izzadtságcseppek a homlokán
talán a félelemtől
talán a megdöbbenéstől
talán a bizonyosságtól
Szörnyülködtünk, hogy ilyesmi
nálunk megtörténhetett
Siri másnap Oslóba készült
elbizonytalanodott, utazhat-e
Telefonálgatott
Böngészte a netet
Világos éjjel indultam haza
de kerülővel, benéztem Vigdishez
ő sem tudott aludni
Néztük a BBC–t
a norvég eseményekről szólt minden
Hazamentem, elterültem az ágyon
ébren feküdtem a fehér huzaton
órákon át
halkan szólt a rádió
Négykor még ébren voltam
a rendőrség sajtótájékoztatót tartott:
Nyolcvan, mondta a rendőrfőnök
Bocsánat, nyolcat mondott? kérdezte a riporter
Nyolcvan, ismételte meg a rendőrfőnök
a nevére már nem emlékszem
mert képtelen voltam tovább
nyugton maradni az ágyban
Nem vagyok magányos
Szeretek egyedül lenni
néha meg másokkal
Mindent a maga idejében
Az a sétám a főutcán
azon a bizonyos napon
Azok a valóságos képek
átváltozhatnak képzeletbelivé
szörnyűvé, irtóztatóvá
Az, hogy beszéltem valakivel
aki épp egy fotózásból jött
S ha meg is történt mindaz
történhetett volna bármikor
Lehetett volna néhány órával
akár egy egész nappal később
Az akkor és a most között
igyekeztem versbe szedni
de elszáradt az ujjaim közt
minden próbálkozásom
Talán most is így lesz
Sorolom időrendben
a történteket, amit már
annyian megírtak előttem
mit tettek, hol voltak
pontosan azon a napon
Adhat újat az én változatom?
Hogy mire helyezem a hangsúlyt?
Marte Huke író, költő, műfordító 1974-ben született Norvégiában. A Bergeni Egyetemen végzett német és irodalom szakon. A Hordaland Írásművészeti Akadémián és a Göteborgi Egyetemen is folytatott tanulmányokat. Első kötete 2002-ben jelent meg. Ír forgatókönyveket, operalibrettókat. Négy verskötete után az első regénye 2015-ben jelent meg (magyar fordítása: Természetrajz, Napkút Kiadó, 2017 fordította Kovács katáng Ferenc).
A fenti vers a Du er et levende sted (Élőhely vagy) című kötetből való (Tiden Norsk Forlag, Oslo 2019). A kiadó és a szerző engedélyével fordította és közreadja Kovács katáng Ferenc
Illusztráció: 2011. július 22. (fh. kép: Oslo bombing 2011 day 2 v 02.jpg – Bjoertvedt, Wikipedia)
Ezek is érdekelhetik!
Uladzimir Nyakljajeu: SZARHÁZI →
Kis dalok a szerelemről →
Pascal Mérigeau: Mikor Angèle egyedül volt, Roger Jouet: A gyűjtő →
