Mondd meg nékem, merre találom…

Vers moloch

július 19th, 2020 |

0

Szűcs János: Rituálé

 

Réz amulettarc a Hold.
A téli éjek égurát, az Oriont
őrzik csapzott csillagkutyák.
Vérzik a horizont.
Tél tarol az ősz után.
A kertek alján
árnyék árnyékkal hál.
Csontvázzá vedlenek a fák.
Valahol az erdőben a halál
üt tanyát.
Hideg szél fúj, hó kavar.
A föld felett fekete vitorla
libben ide-oda: egy riadt
csókaraj.
A vadonban
fáklya lobban,
fényt és kormot ont.
Árnyéktáncot jár
fehércsuklyás
álarcokon.
Csendben a csend honol.
Az éjszaka avas gödreiben
ülnek a beavatott,
a tetemre hívott összegyűltek;
a másvilágba menekültek.
Szemben a tűz az élőnek,
föld a halottnak.
Középen Moloch vasszobra:
neki áldoznak.
Lángokban gyermekkoponya,
sercegve ég a gyermekvér.
Most ha megjelennél
égő-, vagy zúzos csipkebokorban,
titkot nem tudnék tartani,
elárulnálak Téged,
hogy lássák: itt vagyok
tízparancsolatoddal;
veled együtt,
ebben a pokolban.
A földön vértől rozsdásodnak,
lőtt sebből angyaltollak.

 

 

Szűcs János a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

 

 

Illusztráció: “Angyaltollhullás” (fh. metszet in: Die alten jüdischen Heiligthümer, fh. festmény: J. Martin)

 


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás