Nemes Klára: DOROTTYA RÓZSÁI
SZEREPLŐK
KANIZSAI DOROTTYA
INTIMUS / K. Dorottya bizalmasa
LÁSZLÓ / K. Dorottya leghűségesebb szolgálója
LELKI PÁSZTOR
JUSZTINA / K. Dorottya udvarában nevelkedő nemesi kisasszony
KATONA
*
HELYSZÍN
Siklós vára, 1526. augusztus 29, a mohácsi csata napja
RÓZSAKERT
Dorottya jelenik meg az ébredező szürkületben a komor várfalak között
DOROTTYA Hozzád szólok Uram, tiszta szívvel, fájdalmas reménnyel, segítsd meg hazámat az ellenséggel szemben. Jó szolgálód voltam, igéid követtem, nem panaszkodtam, bár olykor remegett a lelkem. Kérlek, űzd el a félelmet, a kétséget belőlem, s add, hogy királyunk serege győzedelmeskedjen!
LÁSZLÓ (sietve, köpennyel a kezében) Úrnőm, még hideg és nedves a hajnal! (ráteríti a köpenyt Dorottya vállára)
DOROTTYA Hideg és nedves. Mit gondolsz, katonáink vállára ki terít most köpenyt?
LÁSZLÓ Bocsásd meg úrnőm a merészségem!
DOROTTYA Menj, és inkább figyeld az utat! Talán hírnök érkezik a várba! (László elindul, Dorottya utána szól) Várj! Szólj Jusztinának, hogy jöjjön a rózsakertbe!
hamarosan Jusztina jön lanttal a kezében
JUSZTINA Úrnőm! Hívattál, itt vagyok.
DOROTTYA A zene megnyugtatja háborgó elmémet. Játssz valami szépet, de csak halkan! (Jusztina játszani kezd, Dorottya türelmetlenül félbeszakítja) Ne, mégse! Hogy tudnék a dallamok varázslatos hullámzásába merülni, mikor visszaránt a hideg valóságba a kétségbeesés? A falakon túl, nem messze innen, a mocsaras vidéken, katonáink néznek farkasszemet a törökkel! Szinte érzem a szívük dobbanását. Elszántak, erősek, de oly kevesen vannak! (nagyot kiáltva) László!
LÁSZLÓ (futva érkezik) Úrnőm?
DOROTTYA Vágtass a környékbeli kolostorokba, templomokba, imádkozzanak egész nap szakadatlanul!
LÁSZLÓ Igenis úrnőm!
DOROTTYA Mielőtt útnak indulnál, gyűjtsd össze a szolgákat a kápolnába, ők is fohászkodjanak az Úrhoz! A közös ima ereje felülmúlhatatlan.
LÁSZLÓ A konyhából is?
DOROTTYA Ma böjtölünk és könyörgünk.
LÁSZLÓ Még valami, úrnőm?
DOROTTYA Csak menj, Isten segedelmével!
László el
DOROTTYA Jusztina, a kisasszonyok mind elmentek már?
JUSZTINA Igen, Úrnőm.
DOROTTYA Akkor csak ti maradtatok hátra a húgoddal.
JUSZTINA Engedelmeddel, nem hagynánk magadra!
DOROTTYA Szó sem lehet róla, túlságosan közel a török, nem kockáztathatunk!
JUSZTINA Dorottya főúrnő, bátorságod példakép előttünk, hadd legyünk méltó tanítványaid!
DOROTTYA Atyátok nem azért küldött benneteket az udvaromba, hogy hadizsákmányként végezzétek! Bár, megrendítő a ragaszkodásotok, mennetek kell, méghozzá mielőbb!
Egyre jobban világosodik
DOROTTYA Nézz az égre gyermek, még a szürkés fényben gyülekező felhők is azt jelzik, hogy vihar közeleg!
JUSZTINA Mennyi boldogság ért minket főúrnőm mellett! Zene, tánc, kacagás, hímzés és tanulás! Úgy éltünk itt, mint a leendő királykisasszonyok!
DOROTTYA Elég legyen! Tudod, hogy nem szeretem a hízelgést.
JUSZTINA Hízelgésnek számít, ha szívemből szólok? Ismersz annyira, hogy felismerd szavaim közt a hamisságot. De nem találsz, mert lelkem őszintén rajong érted, nővérem, tanítóm, anyám!
DOROTTYA Bár azt mondhatnám, hogy hamarosan visszatérhettek mindannyian, hiszen nem marad utánatok más, csak üresség a fojtogató csendben. De mielőtt még tovaillan fiatalságotok illata, mely elűzte a várfalak komorságát, még egy mélyet szippantok belőle, hogy elraktározzam az emlékeimben, és megőrizzem a szívemben.
JUSZTINA Húgom buzgón imádkozik a többiekkel. Zavarjam meg áhítatát? Legalább, hadd várjuk meg a csata kimenetelét!
DOROTTYA Az már késő. Mennetek kell, s kérlek, ne búcsúzkodjatok, az elválás nehéz. Még látjuk egymást, ha Isten is úgy akarja!
JUSZTINA Legyen, mint kívánod, de engedelmeddel levágnék egy rózsafejet, hogy Bibliám lapjai közé tehessem! (Dorottya bólint, Jusztina előhúzza apró tőrét az övéből, és a rózsákhoz lép) Főúrnőm!
DOROTTYA Mi történt?
JUSZTINA Rózsáid szirmait fekete foltok lepték el!
FOGADÓTEREM
Dorottya Intimus társaságában
DOROTTYA Köszönöm barátom, hogy ezekben a nehéz órákban mellettem vagy! Őszintén bevallom, rettegek. Az átvirrasztott éjszakákat imával töltöttem el.
INTIMUS Muszáj lett volna pihenned, hiszen nem tudni, mit hoz a mai nap, győzelmet, vagy vereséget. Ha az utóbbit, mielőbb menekülnöd kell.
DOROTTYA Megbízom benned, olyan vagy számomra, mint egy mély kút, mely elnyeli a bánatom. Titkaim őrzője, barátom, te, aki ismered lelkem legrejtettebb zugát, mit gondolsz, én Kanizsai Dorottya főúrnő, a király bizalmi körének tagja, nádorok felesége, Perényi Ferenc váradi püspök és Perényi Péter koronaőr mostohaanyja, magára hagynám udvarházamat? Soha! Ezek az emberek számítanak rám, a férfiak is férfinak szóló bánásmódban részesítenek, eddig még sohasem kérdőjelezték meg a tetteimet!
INTIMUS Csupán elővigyázatosságból mondom, készülj fel a legrosszabbra, és ha mégis jól alakulna a csata sorsa, Isten segedelmével, akkor felszabadultan ujjonghatsz az embereiddel. De ha mégis másként változna, akkor légy felkészült a mielőbbi távozásra. Jól tudjuk, mire képes a győzelmi mámortól megittasult ellenséges horda.
DOROTTYA Ha most valaki hallana minket, árulónak bélyegezne. Nem beszélhetünk vereségről, csupán győzelemről.
INTIMUS Mindketten tisztában vagyunk a helyzet realitásával. Ekkora erővel szemben nem diadalmaskodhatunk.
DOROTTYA Két olyan hadvezérrel, mint Szapolyai György és Tomori Pál, talán nő az esélyünk. Egyrészt ebben bízom a tolnai gyűlés óta. Másrészt forr a vérem, ahogy királyunk fiatal arcára gondolok. Magára hagyják, nem kap segítséget. Az oszmánok ijesztő gyorsasággal terjeszkednek, hazánk számukra csak egy állomás, tovább nyomulnak majd, nyugat felé. Éppen ezért nem értem, hol vannak a szövetségesek? VII. Kelemen pápától ötvenezer arany segítség érkezett, de ez csak töredéke annak, amit felemészt egy hadjárat, hatalmasak a költségek.
INTIMUS A Habsburgok a franciákkal kiéleződött konfliktus megoldására koncentrálnak. Rájuk nem számíthatunk!
DOROTTYA Ráadásul Velence, Firenze, Milánó, sőt még a pápa is szövetséget kötött a franciákkal a Habsburgok ellen. Pont most, amikor ilyen nagy veszély fenyeget mindenkit keletről! Hogy nem veszik észre? Ez nem csak minket érint! Még Mátyás is megértette, hogy egymaga nem szállhat szembe a törökkel. Lajos még fiatal, de nem olyan gyenge, mint gondolják. Tudatában van, hogy kis létszámú seregével esélytelen a jól felszerelt haderővel szemben. Közel huszonötezer katona nemesekből, zsoldosokból és a pápai követ segédcsapataiból. Valóban reménytelen a helyzet. (pillanatnyi csend után) Bár javaslatként elhangzott a tolnai gyűlésen, halasszák el az ütközetet legalább két héttel. Eskü által megpecsételt Szapolyai János, erdélyi vajda és Frangepán Kristóf horvát-szlavón bán ígéretével addigra ideérnének katonáikkal, de én már nem bízom senkiben. Talán, ha a jobbágyokat is besorozták volna!
INTIMUS Dózsa György véres lázadása után nem fognak fegyvert adni a parasztok kezébe.
DOROTTYA Ahogy tanultak belőle a nemesek, úgy a jobbágyok is. Most a legvégsőkig el kellett volna menni. Hiba volt nem megbízni bennük. Én felelősséget merek vállalni az embereimért, vérüket ontanák a hazájukért!
INTIMUS Asszonyként is óriási erő feszül benned, hátha még férfinak születtél volna!
DOROTTYA Engem nőnek szánt az Isten, megáldott ésszel és jogokkal, melyekkel olyan magasra emelt, amilyen magasra csak keveseknek jutott. Sokan ezt olvassák ki a sorsomból. Pedig fájdalomból is van részem bőven. Geréb kedvessége után Perényi ridegsége páncélt kovácsolt szívem köré, a szerelem csírája jéggé dermedt bennem, s lásd, más gyermekeit nevelem az enyéim helyett. Igen, nőnek szántál Istenem, de anyának miért nem? Méhem miért nem hordhatott ki egy magzatot? Vért a véremből, húst a húsomból? (rövid csönd után) Mennyit imádkoztam, mennyit esdekeltem, sírtam, jajveszékeltem, de kiáltásomra nem kaptam választ, csupán hatalmat, hogy segítsem, és irányíthassam mások életét. Nemesi családok lányai neveznek sokszor anyjuknak, s én mindent megteszek értük, mintha valóban az enyéim lennének. De belülről feszített a kín, hogy testem, akár egy kiszáradt rózsatő, alkalmatlan egy új élet születésére. Perényi két fia közül Ferenc kedvesebb a szívemnek. Péter büszke és hatalomvágyó, mint apja volt, most mégis mindkettejükért aggódom szüntelen. Ők is beálltak a seregbe , ki tudja, mi van velük, életben lesznek-e a csata végén? Ó, Istenem, add, hogy épségben hazatérjenek!
Az ablakon át beszűrődő fény egyre jobban megvilágítja a fogadótermet
DOROTTYA (az ablakhoz siet, és arcát a fény felé emeli) Nézd, mint egy jel, kivilágosodott a mennybolt, a sötét felhők tovaszálltak, a borongós foltokat eloszlatta a napsugár! És milyen melegen cirógatja az arcomat! Talán mégis jóra fordul minden, sutba a félelemmel! Merjünk remélni, és hinni a csodában! Ó, boldog álom! (visszafordul) Miért oly törékeny a délibáb? Darabokra hullik, mielőtt még magamhoz térnék. Napokon keresztül eső mosta a lápos vidéket, a forró naptól most vastag párát lehel a föld. Katonáink a páncél alatt egyre nehezebben kapnak majd levegőt.
INTIMUS Az időjárás egyik félnek sem kedvező. Vagy talán mégis? A török had idegen területen tör előre, nem ismeri a csatatér veszélyeit. A felázott talaj megnehezíti az ellenség előrehaladását a mocsaras terepen. Bízzunk abban, hogy lelassítja őket, mire elérnek az ütközetig!
DOROTTYA Mi ez az éles fájdalom a mellkasomban?
INTIMUS Ülj le nemes hölgyem, és igyál egy kis vizet!
DOROTTYA Nem gyöngülhetek el, ó, nem! Pont most, amikor legnagyobb szükség van az erőmre. (lódobogás hallatszik) Ki az, ki jön? Intimus, nézz ki az ablakon!
INTIMUS (miután eleget tesz Dorottya kérésének) Hűséges szolgád az, László és egy lelkipásztor.
DOROTTYA Elkezdődött.
Hamarosan megjelenik László, nyomában Lelkipásztorral
LÁSZLÓ Úrnőm! A környék összes papja, és apácája az Úrhoz könyörög kegyelemért! Imáiktól hangos a határ!
LELKIPÁSZTOR Így igaz, kegyelmes úrnőm, jótevőnk, csakhogy bármily buzgón is esedezünk az Úrhoz, hangunkat túlszárnyalja a halál félelmetes hörgése.
DOROTTYA (Lelkipásztorhoz) Ugye rosszul hallottam? Fiaink ott véreznek a harcmezőn, és te, ki váram falai közt védettséget élvezel, féled a halált?
LELKIPÁSZTOR Megszégyenítesz kegyelmes úrnőm, kérlek, bocsáss meg!
DOROTTYA Állj fel, ne térdelj előttem! Inkább gyakorolj bűnbánatot! (Lászlónak) Mondd el, mit láttál?
LÁSZLÓ Nem volt könnyű utam, a sáros talaj akadályozta gyors vágtámat. De szerencsém volt, még a csata előtt elértem a környéken minden paplakot, és kolostort. Nem láttam semmit, csak hallottam úrnőm. A csendet, a végtelen némaságot, mely ránehezedett a vidékre. Aztán hirtelen, mint egy mennydörgés, kiáltások hasítottak a levegőbe. Oly távolinak tűnt, mégis oly közelinek, hogy úgy éreztem, egy vagyok a katonák közül, szemben az ellenséggel.
ágyúdörgés
INTIMUS Valóban közel vannak. (Dorottyának) Ismétlem, állj készen az útra! Inkább fölöslegesen, mint felkészületlenül.
DOROTTYA Nem fogok menekülésre gondolni, ennek ellenére, megteszek néhány óvintézkedést. (Lelkipásztorhoz) Menj a kápolnába, és segítsd kordában tartani az emberek kételyét. (Lászlónak) Vegyél magad mellé néhány embert, és szervezzétek meg az esetleges menekülést.
INTIMUS (Dorottyának) Engedelmeddel nemes hölgy, László segítségére leszek!
Intimus, László, Lelkipásztor el,
Jusztina közeledik sebesen
DOROTTYA Még mindig itt? Parancsoljak tán, hogy megértsd kérésemet?
JUSZTINA Máris indulunk,csak előbb hadd csókoljak kezet!(térdet hajt, és megcsókolja Dorottya kezét) Kérlek, add rám áldásodat!
DOROTTYA Vigyázzon rátok az Úr, hazatérésetek legyen biztonságos! Sohasem felejtelek el benneteket!
JUSZTINA Tiszta szívemből remélem, hogy sorsunk még keresztezi egymást, mindazt, mit tőled tanultam, köszönöm. Téged is Dorottya főúrnőm, az Isten áldjon meg!(el)
Dorottya magára marad, az ágyúlövéseket egyre sűrűbben hallani
Ismét szakadni kezd az eső, vadul fúj a szél
Dorottya letérdel, és imádkozik
Váratlanul egy katona jelenik meg az ajtóban
Dorottya felugrik, a katona a sebesüléseitől és a kimerültségtől összeesik
DOROTTYA (megpróbálja a vérző fiatalembert a karosszékhez vonszolni) László! Intimus! Jöjjön már valaki segíteni! (lassan megitatja a katonát)
KATONA Perényi Ferenc küldött úrnő! Azt üzente, menj, siess, még csak hátra se nézz! Menekülj, amíg lehet!
DOROTTYA Üzente?
KATONA Mellette voltam, amikor kilehelte a lelkét. Sokat harcoltam úrnő, sok mindent láttam már, de ilyen ütközetet még elgondolni sem mertem. Magyar vértől ázik a föld, s a kettéhasított tetemek fölött diadalt ül a török. Én mondom, nem emberek ezek. Kardélre hánytak mindenkit, aki élt, az összes sebesültet, még az urukat követő apródokat sem kímélték, pedig azok még gyermekek. Aprítottuk őket, amíg tudtuk, de gombamód szaporodtak, nem fogytak, egyre többen lettek. Alig néhány órát tartott az ütközet. Szégyellem kimondani, de ez a vereség megpecsételte hazánk sorsát. Elvesztünk, s velünk a becsület!
DOROTTYA A fiam biztos nem élte túl a mészárlást?
KATONA Bár mást mondhatnék, úrnő!
DOROTTYA És a testvére, Perényi Péter?
KATONA Róla semmit sem tudok.
DOROTTYA És a király?
KATONA Csak annyit hallottam, Őfelsége menekülés közben a megáradt patakba fulladt.
DOROTTYA Az nem lehet, hogy egy királynak ilyen balszerencsés végzete legyen!
KATONA Bocsáss meg úrnőm merész kijelentésemért, de csúfos végzetét ő maga okozta. Még az éjjel hangos vitatkozás törte meg a tábor csendjét. Többen próbálták meggyőzni Őfelségét, halassza el az ütközetet, vonuljon vissza, míg meg nem érkezik Csehországból és Szlavóniából a beígért sereg. Királyunk azonban Tomori taktikájában bízott. Bár ne tette volna! Seregünk nagy része már sohasem láthatja a felkelő napot…
DOROTTYA Páncélzatodból ítélve nemesi családhoz tartozol, ennek ellenére, ha nem venném figyelembe komoly sérülésedet, szolgáimmal megkorbácsoltatnálak! A nemesi vér kötelez, a királyhoz mindenkor kötelességed lojálisnak maradnod! De nem bánhatok veled úgy, mint egy árulóval, hiszen súlyos sebeid ellenére híreket hoztál, melyeket szívből köszönök! (rövid csend után) Azt állítod, láttad meghalni a gyermekem.
KATONA Így igaz.
DOROTTYA Biztos vagy benne? Minden kétséget kizáróan megtért az Úrhoz?
KATONA Bátran harcolt úrnő, míg egy török kopja a páncél rési közé fúródva ki nem oltotta fiatal életét.
DOROTTYA Ferenc! Drága gyermekem! Mit tettek veled! (hangosan zokog) Élettelen tested meggyalázták, s ott fekszel elhagyatva, valahol a hideg földön… biztos fázol … várj, megkereslek, és betakarlak… ígérem, megtalállak, és nevedhez méltóan eltemetlek…
Intimus és László rohan be
INTIMUS Dorottya nemes hölgy!
LÁSZLÓ Úrnőm! Most hallottuk meg jajveszékelésed!
DOROTTYA A fiam!
Intimus és László most veszi észre a katonát
INTIMUS (Dorottyának) Mondj már valamit, kérlek, mi történt?
DOROTTYA Kérdezd a hírnököt!
INTIMUS (a katonához lép) Ő már nem mondhat semmit. Halott.
DOROTTYA Vége! Bevégeztetett! Ferenc s vele együtt a sereg nagy része elveszett! Lajos Csele felé menekült, de a megáradt patak elnyelte! Meghalt a király, oda az ország! Ó, Istenem!
INTIMUS (Dorottyának) Azonnal indulnod kell! Összekészítettük a legszükségesebb dolgokat, a szekerek készenlétben állnak, csak a parancsodra várnak. Ne habozz, mentsd magad, és az embereidet!
DOROTTYA (lecsendesülve) Barátom, köszönöm, hogy mellettem álltál, de most én mondom, téged is várnak, szükségük van rád, menj! Én maradok, s velem együtt a házam népe is. Nem hagyom magára a gyermekem. Meg kell találnom, addig nem nyugszik meg a lelkem.
INTIMUS Kérlek…
DOROTTYA Csak menj, és engem ne félts! Majd akkor hagyom el a váram, ha teljesítettem a kötelességem…
INTIMUS Semmivel sem tudlak jobb belátásra bírni?
DOROTTYA Az idő órája gyorsan pereg, indulj hát, nehogy miattam itt rekedj!
INTIMUS Akkor Isten veled!
DOROTTYA Veled is barátom, Isten segítsen meg!
Intimus el
DOROTTYA (Lászlónak) Hol van a Lelkipásztor?
LÁSZLÓ Az udvaron az emberekkel, indulásra várva.
DOROTTYA Hozd elém!
Lelkipásztor jön sietve
LELKI PÁSZTOR Itt vagyok úrnőm, a parancsodra várva! Mikor indulhatunk?
DOROTTYA (Lászlónak) Vedd magad mellé a férfiakat, és keressetek még bátor jobbágyokat. (Lelkipásztornak) Te pedig hozd ide a környék összes lelkipásztorát, senki sem hiányozhat!
LÁSZLÓ Ez beletelhet néhány napba úrnőm!
DOROTTYA Nem számít. Az a legfontosabb, hogy minél több rettenthetetlen hazafit gyűjtsetek össze! Azt is mondjátok, megfizetem a fáradozásukat azonnal a saját készletemből!
LÁSZLÓ Mi a terved, úrnőm?
DOROTTYA Temetni megyünk.
KÉT NAP MÚLVA A CSATAMEZŐN
Az alkony szürkületében Dorottya, Lászlóval, és Lelkipásztorral,
a csatatéren megcsonkított testek, testmaradványok szerteszét,
a vér, és az oszlásnak induló tetemek magukhoz csalogatják az éhes állatokat, szemük villogása, hangos vonításuk jelzi közellétüket,
fáklyalángok, és halk férfihangok sokasága érzékelteti a Dorottyával érkező,összeverbuvált jobbágyok, és lelkipásztorok jelenlétét
DOROTTYA Mivé lettünk Uram? Kik bátran szembeszálltak az ellenséggel, most vérszőnyegként borítják be a földet, mely szomjúságát az esővíz után az ő becses ifjú életnedvükkel csillapítja. Arcuk a felismerhetetlenségig szétroncsolva, kutyák, farkasok, hollók martaléka, csupán ruházatuk mutatja éltükben mely nemzetséghez, családhoz tartoztak. (halottakhoz) Gyermekeim, elhervadt rózsáim, mi lett belőletek! (közeledő állathangok) Sakálok… dögevők… el innen…hess… madár… hess! Nem megmondtam, nincs lakoma a mocsáron? Eltakarodjatok! Hőseim húsából nem lakmározhattok! Nem hagyom! (jobbágyok felé) Irtsátok őket, egy se maradjon!
LÁSZLÓ Úrnőm, nem fognak tágítani, míg el nem temetjük a holtakat. Minél előbb cselekednünk kell. De ez a rengeteg test vajon hol kap nyughelyet?
DOROTTYA (Lászlónak) Addig nem földelünk, míg rá nem találtunk Ferencre!
LELKIPÁSZTOR Úrnőm, jótevőnk, már két napja oszlásnak indultak a tetemek! Lehet, hogy a fiad, már megbocsáss, nem találjuk meg!
DOROTTYA (Lelkipásztornak) Hányan vagyunk összesen?
LELKIPÁSZTOR Úgy négyszázan, úrnőm.
DOROTTYA Senki sem haladhat előttem, csak mögöttem! Átvizsgálom, ha kell a mocsár összes zugát, találnom kell valami jelet, hogy Ferenc valóban nem élte túl a mészárlást!
LÁSZLÓ Itt egy élő lélek sincs, úrnőm! Aki még életben volt a sebesültek közül, azt már lemészárolták a törökök, vagy felfalták a dögök. A hadsereg kétharmada hullott el, a felismerhetetlenségig összekaszabolva, porig alázva. Ennyi katonát tisztességgel eltemetni hosszú időbe telik. Kezdjük el!
DOROTTYA (Lászlónak) Még néhány óra, csak egy kis idő teljen el, és ha nem találjuk, akkor nekilátunk a temetésnek!
az idő múlását a fáklyák imbolygó fénye, és az égbolt fénye jelzi
LELKIPÁSZTOR Kegyelmes úrnőm, a katonák testét mielőbb el kell hantolnunk!
DOROTTYA Igazad van, hamarosan hajnalodik. Nem várhatunk tovább, cselekednünk kell.
LELKIPÁSZTOR Bátorkodom megjegyezni, a halottak közé török tetemek is vegyültek.
DOROTTYA Őket is rakjátok tömegsírba.
LELKIPÁSZTOR De úrnőm!
menydörgés hallatszik
DOROTTYA Hallhatjátok? Ismét vihar közeleg! Még egy járvány hiányzik, és akkor a magyar hon végleg elveszett. Látjátok az ágyúállások árkait? Az ásást ott kezdjük el! (Lelkipásztornak) Miután befejeztétek, áldjátok meg a sírokat, és mondjatok misét a halottakért! Munkára!
férfiak beszéde, munka zaja hallatszik
majd egyre hangosabb ima
csönd
Dorottya kutatóan kémleli a vidéket
DOROTTYA Tudom, hogy itt vagytok. Érzem a bensőmben. Végig figyeltetek bennünket. Azt gondoljátok, feladtuk, meghunyászkodva behódolunk, de nem! Bármily nehéz is lesz a sorsunk, tűrünk, és reménykedünk. Kivárjuk a pillanatot. Aki ma fönt, az holnap lent. Még találkozunk! (megfordul, és egy intéssel jelzi, hogy elhagyják a már megtisztított csatatérből lett tömegsírhelyeket)
egy török lovas katona sziluettje rajzolódik ki, ahogy a távozókat követi tekintetével
VÉGE
2020. június 4.
Nemes Klára a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: Orlai Petrich Soma
Ezek is érdekelhetik!
Pekár István János – Szabó Benedek: Rákóczi tér ’92 →
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
