Ádám Tamás: Önszócikk
Egy nógrádi kis faluból, Ludányhalásziból viszik édesanyját a balassagyarmati kórházba, ahol 1954. szeptember 3-án megszületik. Kétéves korában tankok dübörögnek a házuk előtt, de meglehet, az emlékezete megcsalja. Az viszont egészen bizonyos, hogy a hátsó szobájuk még nincs kész, a vályogfal vakolására nem futja a szegény családnak. Ott tárolja anyja a lúdtojásokat egy nagy kerek kosárban. Egyszer egyedül marad a kislegény, és betotyog abba a helyiségbe. Nagy élményt jelent számára a tojások roppanása, besárgul, mint a serkenő repcemező. Cseperedik. Télen, a kiöntött Ipoly árterén kilométereket korcsolyázik a hasonló korú srácokkal, olykor beszakad a jég. Szilfából készül a síléc, az orrát forró vízben hajlítják meg. Suhan rendesen, este tizennyolc gombóc csúszik le. Nyáron várja őt a kristálytiszta tó; horgászás, csukafejesek. Kiment egy fulladozó embert a mély vízből, ám senki nem köszöni meg neki. Templomba, hittanra jár, ministrál, harangozik.
Az elején színtiszta jeles az általános iskolában, aztán valahogy több kedvet érez a szabad élethez. Amikor az édesanyja a kemény földművelő munkából hazatér, és felmosott konyhát, tisztított tűzhelyet talál, tudja, rossz jegyet kanyarintottak az ellenőrzőbe. Az élmény gazdag gyermekkor komoly hatást gyakorol költészetére.
Nyolcadik után, 1969-től Budapesten folytatja tanulmányait; felveszik a Vasútforgalmi Szakközépiskolába. Evidens a választás, hiszen édesapja vasutasként dolgozik egész életében. Túl sokat nem törődik a tanulással, megesik, hogy három regényt is elvesznek tőle egy órán. Azokat olvassa a pad alatt, csak az irodalom érdekli. Már ekkor rendszeresen ír verseket, karcolatokat. Éjszakánként kiszökik a Hársfa utcai kollégium ablakán, és havat lapátol reggelig. A pénzen könyveket vásárol. Mindezek, és az egyéb csínytevések hatására kénytelen iskolát váltani. Így kerül Szegedre, egy hasonló karakterű középiskolába. A Tisza mellett is csak az olvasás. 1973-ban érettségizik.
Ezután pár évig különböző beosztásokban dolgozik a vasúton, mígnem 1976-ban behívják katonának. Kénytelen megszakítani a már megkezdett tanulmányait; 1975-ben kezdi el a MÁV Tisztképző forgalmi szakát, Budapesten. Katonaként nehezen bírja a zártságot, habár útlevélkezelőként sokszor kerül kapcsolatba civilekkel. Somoskőújfalui katonaévei alatt ismerkedik meg későbbi feleségével, Tóth Judittal. Leszerelése után, 1978-ban nyomban házasságot kötnek. Rá egy évre megszületik Linda lányuk, majd három év múlva világra jön Áron nevű gyermekük. Közben befejezi tanulmányait, szakirányú felsőfokú képesítést szerez. 1982-ben Balassagyarmatra költözik. Itt azonnal bekapcsolódik az irodalmi életbe, alapító tagja lesz a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, melynek vezetője harminc éven keresztül. Évente irodalmi táborokat szerveznek, vendégeket hívnak. Ilyenkor a demizson is előkerül, fogy a vörösbor, szárnyal a lélek. Azóta tervezi, hogy Zalán Tiborral újra koccint, de ez idő hiányában máig nem sikerül. A társaságból több alkotó országos hírnévre tesz szert, neves íróvá válik.
A MÁV-nál, oktatótisztként szakmai tárgyakat tanít, vizsgáztat. Közben Salgótarjánban elvégzi az Újságíró Stúdiót. Többször hívják a megyei laphoz újságot írni, de hajthatatlan, félti versei eredetiségét a zsurnaliszta nyelvtől. Mint később kiderül, alaptalanul.
Első versei 1982-ben, a Palócföldben látnak napvilágot, folyamatosan publikál az országos lapokban, folyóiratokban: Élet és Irodalom, Kortárs, Mozgó Világ, Magyar Napló, Ezredvég, Tekintet, stb. Első verseskötete Gyökerek lélegzése címmel 1988-ban jelenik meg a Palócföld-könyvek sorozat darabjaként. Ugyanekkor adja be derekát, és igent mond a megyei lap, hívó szavának. Másfél év telik el, amikor felkérik a Polgár kulturális, közéleti magazin főszerkesztőjének. Két év után az Ipoly hetilap, majd a Gyarmati Újság, a Heti Nógrád, végül hét éven keresztül az Ipoly Hírnök főszerkesztője. Emellett párhuzamosan dolgozik a Blikknél, a Kurírnál, és egyéb lapoknál. Közben házassága megfárad, új kapcsolatot létesít, s Tapolcára költözik. Élettársával, Páhi Katával nyolc évig él együtt. Aztán Pestre szólítja a munka, a fővárosban él 2008 óta. Itt szerkeszti a Budapesti Hét Napot, a Helyi Témát, végül az Újpesti Naplót. 2012-től szabadúszó.
Mindeközben irodalmi munkássága kiteljesedik, sorra jelennek meg kötetei: Csókok a seben (versek, 1992), Megmászom az éj falát (versek, 1996), Balhé van, babám! (riport, 1998), Újságperirat (esszék, 2000), Rendezünk majd vérbő partikat (versek, 2004), Máglyák ideje (interjú, 2006), Vidám színpadi gengszterváltás (riport, 2009), Apám pornója (versek, 2010), Tetovált csuhébabák (összegyűjtött versek, 2012), Macskaszerdák (versek, 2014).
Harmincegy antológiában szerepel, és huszonhét könyvet szerkeszt.
Tagja az Írószövetségnek és a Nagy Lajos Társaságnak. Mindig, és újra József Attila és Pilinszky foglalkoztatja, izgatja.
Jó néhány országos pályázat győztese (Madách Pályázat, Ének a Don hőseiért, stb.)
Nagy Lajos-díjas.
Illusztráció: Ádám Tamás
Ezek is érdekelhetik!
Jámborné Balog Tünde: Önszócikk+ →
Sárközi László: Önszócikk →
Lajtos Nóra: Önszócikk →
