Batári Gábor: Bárány-keringő, avagy bárányok a világ-kerengőben
Báránytánc, Benkő Ildikó versei, Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2019
A borító alapszíne puritán, fehér, mint a bárány, miként a cím is megkívánja; Báránytánc. A nagy fehérségen egy japános stílű tusrajz Kökény-Kovács Ildikó kiváló munkája. Mi lehet ez a báránytánc? A Bárány – főleg a Jelenésekben, szinte csak a jánosi corpusban fordul elő ekként – Jézus Krisztus, Agnus Dei qui tollit peccata mundi. Isten báránya, ki elveszi/hordozza a világ bűneit, egyben a bárányok, a juhok, a hívek Jó Pásztora is. Aki életét adja a juhokért, hogy életük legyen és bővölködjenek. Tehát Bárány a legfőbb pásztor és bárányokból áll az ő kozmosz-legelőjének nyája is. Legeltesd bárányaimat… bízza meg Péter apostolt, akit már az első szegmensben megszólít majd a szerző remek költeményben.
A tánc pedig a létforgatag, a számszára, a világ örvénylése, amiben mi, a bárányok, hol suta, hol gyakorlott tánclépésekben sodródunk látszólag ide-oda, ez a báránytánc a teremtmények nézetéből. Ám a Bárány tánca is e világvalcer levezénylése értelmében, hogy a teret, időt, eseményhorizontot mindenható táncmesterként táncoltatja, keringteti, forgatja báránykái javára, ezért Jó Pásztor, míg így végül az egész mindenséget Fősége alá keringőzteti. Mert akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van. A mindenség eme teljességre vitelében, Krisztusba visszaterelgetésében – mert Benne és Reá nézve teremtetett – Krisztus Jézus Pantokrátor bárányok közül kiválasztott bárányai a tánctanársegédek. (A Mindenség egy olvasatban párhuzamos világegyetemek hálózata, pándimenzionalitás, multiverzum, ta panta /magyarul mindenség/ az Újszövetség e görög kifejezésében tényleg minden benne van, ami volt, ami van, ami leend s ami lehetne). Az Úr Krisztus Jézus szeretete vonz mindeneket az Omega pontba, Önnön magába, mert Ő az Alfa és az Omega, mint mondta János evangéliumában: Ha felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.
Nagyon fontos megemlítenem, hogy sors-hátterű, hiteles, uni-ver(z)s-szakokra osztott gondolatmutatványaiért Benkő Ildikó eme könyve az elsőkötetes szerzők Prágai Tamás-díjának 2019. évi kitüntetettje lett.
„Nincs végpont, nincs igazi feltámadás, paradicsom, tavasz, örömünnep. Nincs mitikus kezdet, visszafordított idő, testet-lelket megújító szabadság. A kezdet és a vég Pilinszky költészetéből is oly ismerős „ünnepélye”. Ennek a hiánya különösen látványos egy hangsúlyosan vallásos kötetkompozíció esetében.
Nem a tehertől való szabadulás, hanem a teher, a „kínlódás” villantja fel az emberi létezés (jobb szeretem az „élet” szót) szakrális dimenzióját. A mindennapok, a gyötrelmek, a megaláztatások, ahogy naponta „ásogatunk”, utazunk a metró alagútjában. Beleássuk magunkat a mindennapok rettenetébe, saját sorsunk útvesztőjébe, a legközönségesebb emberi valóság, a szenvedés labirintusába.
A liturgikus „örök idő”, a soha el nem múló krisztusi szenvedéstörténet fogja keretbe a kötetet.“
A fenti részlet idézet Bánki Éva Fekete-fehér-igen-nem (Benkő Ildikó verseiről) címmel írt esszéjéből, melyet az Újnautilusban tett közzé.
Mélyen egyetértek az író, műfordító, irodalomtörténész minden szavával, különben miért is idéztem volna, ám csak annyit hozzá tennék, hogy ebbe a liturgikus örök időbe, a soha el nem múló krisztusi szenvedéstörténetbe, ami keretbe fogja a kötetet, a körkörösségnek ebbe a kitörhetetlen egydimenziójúságába mégis valamilyen módon bele tétetett felülről, egy magasabb dimenzióból?, a zárt rendszert megkerülve a feltámadás és a paradicsom hite, ezt igyekszem majd kifejteni az alanti okfejtésben.
A mottóvers: Mester a kötetcím Krisztus-centrikusságát viszi tovább, már címében és festői színvilágában is (ó, milyen is lenne egy színvilág), idecitálom a nem túl hosszú, annál mélységesebb esszenciájú írásművet, amely mint egy mottóvers – miként szokásuk nekik -, elővezeti az egész könyvet miniatűrben:
Áldott csöndbe mártottál.
Simítok a vászonra
ezer tiszta és tört fehéret,
gyolcsfehéret, sófehéret,
holdezüstöt, bárányfehéret.
Csak Te vagy rajta
vérző, ujjongó, édes piros.
A fehérek variánsai általában az ártatlanságra, a tisztaságra utalnak, a tört fehér a Mester megtöretett testére. Gyolcsfehér: köntösanyag, „köntösére sorsot vetettek“: ez a szenvedéstörténet egyik fontos, eleve elrendelt negatív gesztusa. Sófehér: a Mester hű tanítványai, bárányai, akik megfehérítették ruháikat a Bárány piros vérében. Só-fehér, mert „ti vagytok a világ sója”, ez a mivoltuk a világ(mindenség) – ami nem más, mint summája Küklopsz-időnek, perc-bárányoknak és graviton-bárányoknak, perc-emberkéknek, (nekik tudjuk, dáridójuk is van, minek fő eleme a tánc) ember-bárányoknak, báránybőrbe bújt farkasoknak istenivé ízesítése, teljességre táncoltatása. A piros szín az ikonfestészetben – mert Benkő Ildikó is fest szavaival e versében kiváltképp – természetesen elsősorban a Mester vérző passiós sebe, de az ember mivolt, így a testtélétel és az életöröm színe is, ezért is Benkő Ildikónál „ujjongó, édes piros.“ Így a megváltó Mester, a „leöletett Bárány“ szenvedése, helyettes áldozati halála magába foglalja a van-feltámadást, a mennybe ment „Bárány menyegző“-jének transzcendens örömét. Azt is írja: Csak Te vagy rajta / vérző, ujjongó, édes piros. Ezek szerint a költő számára csak a halálból kibontakozó feltámadás, a pokolból kirobbanó menny a szóra érdemes, az igazi való.
Fantasztikus poéta-géniuszi tömörítés, pár sor tartalmazza az eonok-nyi hosszú üdvtörténet nagyon nagyregényét, amibe beágyazódik a hétköznapok gyötrelmeinek üdvrománca, magánmitológiája.
A ciklikus szerkesztésmód nem hétköznapi formáját választotta a szerző: pontosabban a ciklus címadása az, ami ismét ugyanarra a „megszentelt” ösvényre kalauzolja az olvasót, amelyet a mottó már előkészített a számára. „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” – olvassuk a 130. zsoltár első sorát. Benkő Ildikó egyszerűen annyit tett, de azt bravúros ötlettel, hogy a fent idézett mondatot szavaira bontotta, és azok lettek a kötetciklus címei.
Most idehozom Pétert, ha már az első bekezdésemben megemlíttetett, legalábbis egy versrészletet ízelítőként:
„a szelíd szemek
a tövisek
törölted
saját igaz pörödet
kakasszót lenget
mocskos hullámzó lárma
facsarja gyomrodat
lágy piros hajnal“
„A kötet egyik jellemző darabja a Borbély Szilárd halálára írott „szövegfonal” is, amint a forma – a versmondatok szavakra, szószerkezetekre bontása és tördelése – ezt példázza. Az Ómagyar Mária-siralom pretextusai („szerelmes fiacskám”, „ó én édes uracskám”) szépen simulnak bele a vers szövetébe. A költemény beszélője ontológiai magányát fejezi ki akkor, amikor azt állítja: „hittem / fonalam leszel / de én lettem / itt hagyott”. A tragikus sorsú édesanya hiánya is jelen van a költeményben: „szemfedőt varrok / anyád helyett”, míg zárásképp lelepleződik a megszólított költőtárs hiánya: „feslik / ez / a / szöveg / mert / nem / vagy / itt / hogy / össze / tart / s / d”. Citátum Lajtos Nóra: Versszilánkok vérző gyolcskötése alatt című szerzőnket méltató cikkéből, amelyet az elsőkötetes szerzők Prágai Tamás-díjának átadása alkalmából írt.
„Olvashatod úgy is: ezek csak versek. De akkor is úgy kell olvasd, ahogy írva vagyon: egymás alá tördelt sorok, betűk szaggatottságában. Ez tényleg torokban akadó hang, ahogy mégis kipréselődik. …, mikor a helyesen elmondott ima is csak tört lihegés. Akkor van rá igazán szükség.“ Idézzük a könyv szerkesztőjének, Hegyi Zoltán Imrének a valóságos füllel rendelkező kötet – mi manapság ritka – fülszövegéből is, mert roppant idekívánkozik.
Dekonstrukció, ál-rontott nyelv?, angyalok nyelvére, misztikus szentek eksztatikus rebegésére javított metanyelv?,…itt igazolódik némely etnológus, agykutató véleménye, miszerint előbb volt ima és költészet mint beszéd?
Szavaink sokszor a meg nem értés, a véletlen jelentés-eltolódás és olykor a tudatos torzítás közegellenállásába ütköznek, s vagy visszapattannak róla, vagy megtöretnek. Ám épp megtörtségükből adódóan lesznek szépek, mert ettől egyfajta szakralitás hordozóivá, a nagypénteki üzenet kiábrázolóivá lesznek, ahogy a testté lett Ige töretett meg értünk a Golgota keresztjén. A szavak jelentés-torzulásból való feltámadása az írásművészet maga, ez Benkő Ildikó Báránytáncának küldetése.
Illusztráció: a kötet borítójával
Ezek is érdekelhetik!
Lajtos Nóra: Tunikák alatt s felett a szépség →
Németh Léna: A szelek fogságában →
Turai Kamil: Már hazai lépcsőket járván →
