Hajós János: A lepkefiakhoz, Tolvajkulcs
A lepkefiakhoz
“Szarzsák az ember” (Pázmány Péter)
Ha megszülettél, véged.
Útközben majomszarral
és szarzsákokkal találkozol,
napszekeret vontatsz
és kikérdezed a virágokat –
ki tudja, kinek vagy az álma.
Gyanakodva landolsz
pecsétgyűrűn és kavicsokon,
emelvény mindenik –
egy gombostű csúcsán is elfér a vérpad.
Utána vakáció.
De nincs annál megalázóbb, hogy tudod:
pontosan egy napig tart az élet.
Tolvajkulcs
mindig van utolsó utáni
tetszhalott lehetőség
halálfej-mosolyú remény
nyitott vagy legalább
föltámasztható
ajtó
akad egy tolvajkulcs
vagy legalább cigaretta
vészkijáratnak füstkarika
mindig van üres
mélységnek nézett
esély vagy csak
egy füstkarikányi lék
ahol tán kirepülhet
tán átférne azon
az emléknek is nevezett
élet
ha nem lenne annyira dagadt
annyira földhözragadt
és mint a gyávaság
annyira tied
Illusztráció: Rozsdakulcs
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
