Jamagucsi Szango: Majomkormányzó
山口サンゴ
サルちじ
Szereplők:
Tojotomi Hidejosi/Majom (egy szereplő alakítja)
Isida Micunari/Cirkuszos (egy szereplő alakítja)
Isida Maszazumi
Icsiro
Taro
Szaburo
Kocsmáros
Inas
Testőrök
Előzmények: Tojotomi Hidejosi kormányzó alacsony sorból kapaszkodott fel Oda Nobunaga nagyúr tanácsadó tábornokává. Miután Odát Tensó 9. évében (1582) a kiotói Honnó-dzsíban megölték, átvette az uralmat, és befejezte Japán egyesítését. A császár Tensó 12. évében (1585) nevezte ki kanpakunak, kormányzónak. Nem lehetett sógun, mivel családfáját nem tudta visszavezetni a legendás Minamoto családig. Rendkívül csúnya ember volt, de nagyon jó rábeszélő képességgel rendelkezett. Mivel hasonlított a majmokra, ezért „szaru”, azaz „majom” volt a gúnyneve.
ELSŐ FELVONÁS
A színpadon egy kocsma belsejét látjuk, két asztallal, két-két paddal. Az asztalok és a padok merőlegesek a nézőtér felé, ezért az ott helyet foglalók oldalt ülnek a nézőkhöz képest. A site oszlopának a tövében ott ücsörög Tojotomi Hidejosi, aki tengerkék színű hakamát visel fehér, apró mintázattal, sötétkék selyeminget, fekete haorit és ebosit.
Tojotomi: Számtalanszor vetettem cselt, és győztem csatákban, míg idáig eljutottam. Nem gondoltam volna, hogy én leszek az egyszer, akit elárulnak. Már régóta nem magamért harcolok, hanem a békéért, hogy ne folyjon több vér, az emberek nyugodtan élhessenek, és a bőség korszaka köszönthessen be Japánban. De mindig akad valaki, aki gáncsot vet, felkelést szít, aki magát helyezi mindenki fölé. Mikor lesz hát vége?
Felkel, „észrevétlenül” elsétál az asztalok mellett, és a zenekar mögötti „titkos” ajtón, a kirido-gucsin át távozik.
Kórus: Beköszöntött végre a béke, ládákba csomagolták a csodás páncélokat, por lepi be a nemes fegyvereket. Az egyszerű emberek örülnek, ám mindig akadnak elégedetlenkedő nagyurak, akik változtatnának a dolgok állásán. Sokan nem fogadják el Tojotomi kormányzót, és azon törik magukat, hogy elmozdítsák ószakai palotájából.
A baloldali asztalnál hárman ülnek: Icsiro, Taro, velük szemben Szaburo. Mindhárman egyszerű földművesek, az asztalon szakés kancsó áll, mindegyikük előtt egy-egy pohárka.
Icsiro: Hallottátok? A kanpaku álruhában járja a vidékünket, hogy így kapjon hiteles információkat a szegények sorsáról!
Tairo: Mesebeszéd! Egyszerűen kémkedik, szimatolgat. Úgy tudom, nagy kópé volt ifjú korában, sokszor tréfálta meg a földesurakat. Szerintem most is valamilyen cselvetésre készül.
Szaburo: „Csak akkor higgy a nőnek, ha már ló legel a sírján” tartja a mondás, vélem, ez a nemesekre is igaz.
Mindhárman nevetnek, megemelik poharaikat, és isznak.
Icsiro: És a busido? A szamurájok íratlan törvénykönyve? A becsület, a szavahihetőség?
Tairo: Gyógyíthatatlan beteg vagy te, komám, igazi álmodozó! Ezeket a szép szavakat régen belepte már a múlt pora, elmosták a véres háborúk.
Szaburo: Én azt mondom, embere válogatja. A szamurájok és a földesurak között is vannak rendesek.
Tairo: Még egy álmodozó! Úgy tűnik magamra maradtam! Ezt nem is bírom máshogy elviselni: kocsmáros! Még egy kancsó szakét!
A Kocsmáros szinte azonnal megjelenik a hídúton, tálcán egy szép mívű kancsócska. Az asztalhoz siet, és leteszi eléjük az edényt. Amíg odaér, folyamatosan zsörtölődik.
Kocsmáros: Hiába közel Ószaka városa, alig térnek be szerény fogadómba a vendégek. Csupán néhány helybéli mihaszna múlatja itt az időt. Sokat beszélnek, keveset isznak. Ej, nem lesz ez így jó. Parancsoljanak, drága uraim, leljék örömüket ebben a kivételes italban!
Az üres kancsót a tálcára helyezi, elindul vissza, közben tovább morog.
Kocsmáros: Micsoda idők! Az ilyen jött-mentek koptatják a padjaimat, és uraznom kell őket! Régen bezzeg, a háborúk alatt tábornokok, harcias szamurájok ittak itt, akiknek füst volt az élet. Azok aztán tudtak vedelni! Ritkán fizettek ugyan, de akkor aztán gazdagon!
Icsiro: Tetszik az eszköz, barátom, amellyel a meggyőzésünket sietteted. Csak így tovább!
Kórus: Gyorslábú paripa ilyenkor az idő, észre sem veszik, hogy a délelőtt már el is telt, éhüket elverik néhány falattal, és tovább beszélnek az ország ügyeiről.
Jajgatás hallatszik, a hídúton egy kétségbe esett emberke bukkan fel, a Cirkuszos.
Cirkuszos: Jaj nekem, jaj nekem! Mekkora kár, mekkora hatalmas kár!
Lezökken a Szaburo mögötti padra, az asztalra könyököl, arcát két kezébe temetve zokog. A másik asztalnál ülő társaság is elnémul, érdeklődve figyelik a férfit. A Kocsmáros újra megjelenik a hídúton, kezében tálca, azon egy szakés kancsó és egy pohár. Az új vendéghez siet, leteszi elé az innivalót, tölt a csészébe.
Kocsmáros: Nem lehet olyan fájdalom, melyet ez a nemes ital ne lenne képes enyhíteni. Kóstolja csak meg, nem hazudok.
Amíg a Cirkuszos iszik, felhúzott szemöldökkel figyeli. Az elégedetten csettintve teszi az asztalra a pohárkát, és újra tölt magának.
Cirkuszos: Teringettét, így igaz! Köszönöm, távozhatsz!
A Kocsmáros hajbókolva a hídútig hátrál, és ott meglapul a site oszlopánál, onnan hallgatózik. A Cirkuszos visszasüllyed apátiájába. Szaburo félig megfordul a padon, és a Cirkuszos vállára teszi a kezét.
Szaburo: Mi történt magával? A szaké is jobban esik, ha kibeszéli magából.
A Cirkuszos is félig megfordul a padon így mindketten a nézőkkel szemben ülnek.
Cirkuszos: Tegnap Ószakában léptünk fel, a kastély melletti parkban, a szállásunk azonban jóval kijjebb volt. Este megpihentünk, és reggel látom, hogy a legnagyobb attrakciónk, az én csodálatos majmom eltűnt. Rengeteg pénzembe és időmbe került, mire sikerült betanítanom neki azokat a számokat, amelyekkel óriási sikereket arattunk. Parkokról ligetekre járva kerestem a nyomát, így jutottam el idáig, de sehol sem látták.
Szaburo: Ne essen ennyire kétségbe. Talál majd másik majmot.
Cirkuszos: Másikat! Hova gondol! Ilyen majom talán száz évben, ha egy születik.
Icsiro: Miért? Mitől volt olyan különleges ez a majom?
Cirkuszos: Először is, nem ide valósi majom volt, hanem messziről hozták kölyökkorában, egy távoli országból, ahol állandóan süt a nap, és az emberek bőre fekete lesz. Csaknem akkora volt, mint egy ember. Másrészt ez a majom tudott beszélni.
Taro: Micsoda! Hiszen az lehetetlen!
Cirkuszos: Nem éppen. Nem állítom, hogy ismerte az összes szó jelentését, de jó előadóként minden esetben a megfelelő választ adta, csak tudni kellett kérdezni. Ha megkérdeztem tőle, hogy ki a legokosabb ember Japánban, és a jobb kezemet a fejemhez emeltem, akkor azonnal rávágta, hogy „én”.
Icsiro: Tehát betanulta a szavakat, de nem értette igazán azokat?
Cirkuszos: Valahogy úgy. Ha azt kérdeztem tőle: „Kit láttál ma reggel a tükörben?”, és a bal kezemmel az államat simogattam, azt felelte: „Tojotomi Hidejosit”. Mondanom sem kell, hogy a nézők dülöngéltek a nevetéstől.
Taro: Pengeélen táncolsz, barátom. Ha ez a kanpaku fülébe jut, nem biztos, hogy aranyakkal jutalmaz meg, sokkal valószínűbb, hogy a fejedet veszik.
Cirkuszos: Ez még semmi. Jobb kezemet és a balt a mellemen összefűztem, majd ezt kérdeztem: „Mi leszel jövőre?”, erre így válaszolt: „Sógun”. Mindkét kezemet a hátam mögé tettem, és felcsattantam: „De hát nem tudod a családodat a Minamotókig visszavezetni!”[1], így replikázott: „Akkor császár!”. Mondanom sem kell, záporoztak az ezüstpénzek a színpadra.
Icsiro: Mit tudott még?
Cirkuszos: Ha jobb tenyeremet a balba helyeztem, megismételte az utolsó szavamat. Például: „Kérsz almát? Almát?” Imádta a gyümölcsöket! Fontos volt, hogyan kérdez az ember. De megérte a fáradtságot, mert ömlött hozzánk a pénz. Volt miből szépen felöltöztetnem. Úgy festett, mint egy valódi nemesember!
Szaburo: Mi volt rajta?
Cirkuszos: Tengerkék hakama[2] gyöngyvirág mintázattal, fehér alsó ing, selyem felsőruha, világoskék alapon harsányzöld bambuszlevelekkel, fekete haori[3] és fekete ebosi[4].
Icsiro: Gyere, ülj át a mi asztalunkhoz, igyál velünk, társaságban talán könnyebben megenyhül a szíved.
A Cirkuszos áttelepszik Szaburo mellé, áthozza kancsóját és csészéjét. Amíg töltögetnek és isznak, a Kocsmáros integetésére a hídúton megjelenik az inas.
Kocsmáros: Daigoro, nekem most Ószakába kell sietnem, vedd át a kocsmát míg vissza nem térek. Ne merészelj lopni, mert tisztában vagyok vele, hogy mit hagyok itt. Megértettél? Estére úgy is megjövök.
Inas: Ahogy parancsolod, mester.
A Kocsmáros kisiet a színpadról, az inas bemegy az üres asztalhoz, és letörli. Közben ismeretlen alak jelenik meg a hídúton, akire csaknem illik a Cirkuszos leírása. A három jó barát döbbentem figyeli a férfit, aki helyet foglal velük szemben, a kórusnak háttal.
Inas: Szólnia sem kell, nagyuram, már hozom is az illatos szakét!
Kórus: Csendben méregeti egymást az új vendég a régiekkel, ámulat itt, értetlenség ott, egyik a másiknak gondolatát nem ismeri.
A Cirkuszos hátra pillant az ismeretlenre.
Cirkuszos: Nem ő az.
Szaburo: Azért én próbát tennék. Hé! Komám! Ki a legokosabb ember ma Japánban?
Tojotomi: Én.
Taro: Akkor miért nem te irányítod az országot. Ki az igazi uralkodó?
Tojotomi: A császár.
Icsiro: Ez nem stimmel, nem ezt kellett volna felelnie.
Cirkuszos: Mondom, hogy nem ő az. Az én Goromnak bőrből készült piros cipellő volt a lábán, amilyeneket a tengeren túlról érkezett idegenek hordanak, hogy ne lehessen látni a furcsa lábait. Ez a férfi papucsot visel, csak hasonlít a majmomra.
Mindannyian elhallgatnak, Icsiro a fejét vakargatja.
Icsiro: Viszont ha csupán hasonlít… akkor elképzelhető…
Hirtelen valamennyien térdre vetik magukat.
Mind, egyszerre: Kegyelmezzen nekünk, Tojotomi nagyúr!
Tojotomi: Honnan ismertetek fel?
Kórus: Szó szót követ, már öten ülnek egy asztalnál, és mire leszáll az est, a kormányzó mindent tud az eltűnt majomról.
Tojotomi: Ez igazán kedves történet, megjegyzem magamnak. Viszont te, Cirkuszos uram, feltűnően hasonlítasz a titkáromra, Isida Micunarira. Azt hiszem, ma már itt éjszakázom, nem biztonságosak az utak, majd csak holnap reggel indulok vissza kerülő utakon a palotába. Hé, kocsmáros!
Kocsmáros: Parancsoljon velem, nagyuram! Épp az imént tértem vissza, már jövök is!
Tojotomi: Adj nekem szállást, de kényelmes legyen és tiszta. Holnap reggel mindent kifizetek, beleértve a barátaim fogyasztását is.
Mind, egyszerre: Köszönjük, nagyuram!
Kocsmáros: Hálásan köszönöm, de nem fogadhatom el. Elég fizetség, ha elmondhatom, hogy ilyen magas rangú vendégem volt.
Tojotomi: Nem tetszik ez nekem, nem találkoztam még olyan kocsmárossal, aki egyetlen fillérről is lemondott volna.
Kórus: A három cimbora hazasiet a szürkületben, dülöngélve keresik a helyes irányt. A kanpaku az emeleten kap egy csendes, tiszta szobát, a cirkuszos az istállóban húzza meg magát. Mennyi csoda történik egyetlen nap alatt!
Közben a hídúton keresztül mindenki elhagyja a színpadot, a segédek kiviszik az asztalokat és a padokat. A színpad elsötétül.
MÁSODIK FELVONÁS
Behoznak két rizsszalmával kitömött kerek párnát, és egy könyöktámaszt. Az egyiket a támasszal együtt a kórus előtt teszik le, a másikat a zenekar elé. A tájékozódási oszlopra egy nyitott legyezőt erősítenek fel, amelyen a Tojotomi család címere látható. Az ószakai kastély fogadó szobájában vagyunk.
Kórus: A felégetett templom romján virágzott ki a csodálatos Ószaka kastély[5], Tojotomi kormányzó központi palotája. Távollétében hűségesnek hitt titkára, Isida Micunari igazgatja a birodalom dolgait.
A Kórus szövege alatt két alak jelenik meg a hídúton: Isida Micunari, és öccse, Isida Maszazumi. Mindketten elegánsan vannak felöltözve, övükben legyezőt viselnek. Micunari, aki feltűnően hasonlít a Cirkuszosra, helyet foglal a kórusnak háttal, és bal alkarjával a könyöklőre támaszkodik. Maszazumi a zenekar elé ül le, egyszerű törökülésben.
Micunari: Amióta urunk titkos küldetésre távozott, azon gondolkodom, hogyan lehetne megakadályozni, hogy visszatérjen ide.
Maszazumi: Miért nem fogadsz fel néhány útonállót, és vágatod el a torkát?
Micunari: Egyrészt fogalmam sincs, hogy merre kóborolhat az országban, másrészt egy balul sikerült rajtaütést követően hamarosan rám vetülne a gyanú árnyéka. Követni szeretném eddigi stratégiámat: feddhetetlennek mutatkozni, miközben kezemben tartom a szálakat, és szájam íze szerint mozgatom azokat.
Maszazumi: Akkor bízz meg engem. Nem szoktam hibázni, de ha mégis, nem árullak el soha.
Micunari: Nem vinne rá a lélek, hogy fiatalabb testvéremet ekkora fenyegetésnek tegyem ki. A következő akciójáig kitervelek valamit.
Maszazumi: És mihez kezdenél, ha Tojotomi nagyúr jobb létre szenderülne?
Micunari: Hűségesküt tetetnék a szövetségeseivel, majd lerohannám Tokugava Iejaszut.[6] Valahogy úgy érzem, hogy ő lesz a végzetem.[7]
Egy testőr jelenik meg a hídúton. A segédek oszlopánál térdre veti magát, földig hajol.
Első testőr: Elnézést a zavarásért nagyuram, egy egyszerű közember kér kihallgatást tőled. Azt mondja, hogy az országot érintő információk vannak a birtokában, többek között Tojotomi kormányzóról.
Micunari: Nocsak? Tud valamit Hidejosiról? Vezesd be, öt percet kap tőlem. Kedves öcsém, lehet, hogy a sors a kezünkre játszik?
A testőr távozik kisvártatva megjelenik a Kocsmárossal, akit az egyik társával fognak közre.
Kórus: A rossz hír úgy érkezik meg a palotába, mint a szélvész. Mindenkit félre söpör, homokot hint a szemekbe, senki sem lát tisztán.
A Kocsmáros a segédek oszlopánál szinte elterül a padlón, fel se mer nézni. A testőrök felette állnak szótlanul.
Micunari: Úgy hallottam, fontos híreket hozol nekem. Halljam hát, ki velük!
Kocsmáros: Nagyuram, engedelmeddel, eltűnt egy majom.
Micunari nevetve csapkodja a térdét.
Micunari: Csak nem az a jószág, amelyik tegnap délután produkálta magát a vár melletti parkban? Magam is jót derültem rajta.
Maszazumi: Nem szégyelled magad! Mi ebben az országot érintő hír? Rögvest lecsapatom a fejed a testőrökkel!
Kocsmáros: De ez a majom nagyon hasonlít a kanpakura!
Isida elgondolkozik a hallottakon, a könyöklőről elveszi a kezét, és a térdére helyezi, kissé előre dől. Intésére a testőrök meghajolnak, és kihátrálnak a hídúton keresztül.
Micunari: Gyere hát közelebb, és halkan meséld el, amit tudsz.
Kórus: Egyik fülből a másikba száll a fáma, ki tudja, hol pihen meg, kinek mit súg. Terveket kovácsoló szóbeszéd.
Micunari: Értek mindent. Kapsz tőlem öt, nem, tíz aranyat, de erről nem szólhatsz senkinek, különben kivágott nyelvű fejedet szegeztetem ki a leégett fogadód romjaira, megértettél? Testőrök!
A hídúton megjelenik a két testőr, és a Kocsmáros mögött állnak meg.
Micunari: Ezt az embert kísérjétek egészen a kapuig, ott adjatok neki tíz aranyat, és engedjétek el.
A testőrök a még mindig földön hasaló Kocsmáros hóna alá nyúlnak, megemelik, és kivonszolják a teremből.
Micunari: Ez aztán a gondviselés, öcsém! Szaladj, hűséges embereidből toborozz kereső csapatokat, finom gyümölcsökkel igyekezzetek magatokhoz csalogatni azt a majmot. Siess! Minél hamarabb a kezünkbe kerül, annál több dologra leszünk képesek.
Maszazumi a zenekar mögötti rejtekajón, a kirido-gucsin keresztül távozik.
Kórus: Alig telik el egy óra, kardtok ütődik a páncélokhoz, léptek dobognak a padlón, katonák közelednek a terem felé. Közben gondolatok űzik egymást Isida Micunari fejében, hogyan kaparinthatná meg a hatalmat, és vezethetné a birodalmat a maga javának megfelelően.
Micunari: Senki sem léphet be! Egyedül Maszazumi jöjjön a különös vendégünkkel!
A hídúton megjelenik Maszazumi, kézen fogva vezeti a Tojotomira nagyon hasonlító majmot, „akinek” piros cipő van a lábán, nyakörvet visel egy kb. két méter hosszú szíjjal. Ugyan az a színész játssza, mint aki Tojotomi Hidejosit. A főszínpadon mindketten megállnak Micunari előtt, leülnek törökülésbe. Maszazumi átnyújtja a majom pórázát. Micunari a feltett kérdések közben nem feledkezik el a kézjelekről.
Micunari: Légy üdvözölve! Ki a legokosabb ember Japánban?
Majom: Én.
Micunari: Jó válasz, tessék itt egy falat gyümölcs. És mi leszel jövőre?
Majom: Sógun.
Maszazumi: Döbbenetes, ez valóban működik.
Micunari: Várj egy pillanatot, most jön a legfontosabb. Valóban lemondasz a hatalomról, lemondasz?
Majom: Lemondok.
Micunari: És kinek adod át? Isida Micunarinak?
Majom: Isida Micunarinak.
Micunari: Megérdemled a tapsot, és még egy gerezd mandarint, semmi kétség!
Maszazumi: Bátyám, minden világos! Ez a majomkormányzó hatalmunk kulcsa!
Micunari: Senkinek egy szót se! A jövő hétre meghívom legfőbb szövetségeseinket, és eljátsszuk nekik Tojotomi Hidejosi kanpaku visszavonulási ünnepségét. Addig zárjuk el a kíváncsi tekintetek elől vendégünket. Öt jó embered vigyázza, kapjon enni, inni, és ruházat nélkül sétáltassátok meg néha a kertben. A póráz hosszú legyen, de erős.
Kórus: Micsoda szégyen! Az Istenek engedik, hogy az országot egy majom irányítsa? Micsoda szégyen! Az Istenek engedik, hogy aljas ember ilyen magasra juthasson? Micsoda szégyen! Az Istenek engedik, hogy elveszejtsenek egy birodalmat? Micsoda szégyen!
Közben átrendezik a színpadot, az Isida testvérek és a majom a hídúton keresztül távoznak, leveszik a legyezőt is, ismét a kocsmában vagyunk, ahol a Cirkuszos együtt italozik a három jó baráttal.
Cirkuszos: Ne adjatok több szakét, drága barátaim, útra kell kelnem, hogy ma is az eltűnt társamat keressem.
Icsiro: A kapkodás nem vezet semmi jóra.
Taro: Szomjasan elindulni a legnagyobb butaság lenne.
Szaburo: Még el sem mesélted, hogy találkoztál-e reggel a kanpkakuval.
Cirkuszos: Nos, mire kialudtam magam, és józanul felébredtem, az emeleti szoba lakója már messze járt. A kocsmáros elmondta, hogy viszonylag korán távozott a vendég, ivott néhány csésze finom teát, rendezte a számláját, és elballagott Ószaka felé.
Icsiro: Vajon mi lehet vele?
Szaburo szemben ül a hídúttal, így ő veszi leghamarabb észre az ott közeledő Tojotomit.
Szaburo: Talán hamarabb feleletet kapunk rá, sem mint gondolnánk.
A kormányzó letelepedik melléjük. Felbukkan a Kocsmáros, kéretlenül is hozza az újabb kancsó szakét és a csészét hozzá.
Tojotomi: Furcsa dolog történt velem ma, kedves barátaim. Alapos kitérőt téve elsétáltam az ószakai kastélyomig, ahol is az őrök nem akartak beengedni. Hiába bizonygattam, hogy én vagyok a kormányzó, kinevettek, és elzavartak. „A kormányzó éppen most egyeztet Isida úrral a jövő heti ceremóniáról” mondta az egyik. „Milyen cedremóniáról?” kérdeztem. „Hát… a kanpaku úgy döntött, hogy visszavonul a hatalomtól, és ezentúl a családjának szenteli az életét” magyarázták. Még hogy én? Visszavonuljak a hatalomtól?
Icsiro: Vajon mit jelenthet ez?
Tojotomi: Egyszerű a válasz, barátaim. Isida Micunari megtalálta a majmot, és a helyemre akarja ültetni egy kis időre.
Taro: Mi értelme mindennek?
Tojotomi: Eljátszatja a majommal, hogy lemondok a hatalomról, gondolom, az ő, mármint Isida javára. Így megszerezheti az uralmat Japán felett.
Cirkuszos: Tehát megkerült az én kedves majmocskám?
Szaburo: Hallgass már, csak ennyit szűrtél le a kormányzó úr szavaiból? Ennél sokkal fontosabb dolgokról van most szó.
Tojotomi: Bizony, ha Isida Micunari lesz az új kormányzó, rögvest megkeresi távoli ősei között a Minamoto családdal való rokonságot, és kinevezteti magát sógunnak.
Icsiro: Az pedig egyet jelent…
Tojotomi: Egyet jelent azzal, hogy újra fellobbannak a háború lángjai. Tudom, hogy Tokugava nagyúr azonnal harcba fog indulni ellene.
Cirkuszos: Mi lesz az én majmocskámmal?
Taro: Ej, most ne a majmoddal törődj, annál sokkal nagyobb a baj.
Tojotomi: Még nem veszett el minden, Isida fegyverét fordítjuk ellene. Ő nem tudja, hogy neki is létezik egy hasonmása.
Szaburo: Az ám, de a kastélyba akkor is be kell jutni valahogy!
Tojotomi: Ismerek egy rejtekutat, amit azért építtettem, hogy észrevétlenül legyek képes távozni, nem pedig azért, hogy belopózhassak. Mindannyiotokra szükségem lesz a tervem megvalósításához.
Cirkuszos: A tűzbe is követlek, Tojotomi úr, ha visszakaphatom a majmomat.
Icsiro: Nagyuram, attól tartok, hogy mi nem lennénk jó kísérők, alkalmatlanok vagyunk a harcra.
Tojotomi: Butaságot beszélsz, senkinek sem kell harcolnia. A Cirkuszos magához csalogatja a majmát, átadja nektek, aztán…
Kórus: Bólogatva hallgatják a ravasz Tojotomi tervét, aki csavaros eszével már nehezebb körülmények között is feltalálta magát.
A színpad elsötétül, a szereplők távoznak, az asztalokat, padokat a segédek elviszik, és újra berendezik az ószakai vár fogadó termét. Isida Micunari helyén a majom ül, lábán jól látható a piros cipellő.
HARMADIK FELVONÁS
A hídúton felbukkan Isida Micunari, aki meglepődik a majom láttán.
Isida Micunari: Ejnye, barátocskám, ismét sikerült kijátszanod az őrzőid éberségét? Láthatóan jól érzed magad a helyemen, hamarosan még feljebb fogsz kerülni, hogy aztán egy hirtelen betegségnek köszönhetően befejezd földi pályafutásod. Magasra kerülsz, onnan zuhansz majd a mélybe. De büszke lehetsz magadra: te leszel Japán történelmében az első és utolsó majomkormányzó. No, várj csak, kerítek neked valami finomságot.
Visszafordul, és eltűnik a hídút végén. A zenekar melletti kirido-gucsiból előmászik a Cirkuszos, aki a háta mögött rejti a majom nyakörvét, kezében mandarint tart.
Cirkuszos: Hát itt trónolsz, a legjobb helyen. Gyere, nézd milyen nyalánkságot hoztam neked! Édes mandarint, egyenesen Kijusú szigetéről, még a császár is csak ritkán jut ilyen ínycsiklandó csemegéhez! Gyere, ez itt mind a tiéd! Érzed az illatát?
A csalogatásra a majom a Cirkuszos felé indul, kevéssel a zenekar előtt találkoznak. Amikor a majom a mandarinért nyúl, a Cirkuszos elkapja a csuklóját, magához húzza, és a szájába tömi a mandarint, csak azután rakja a nyakába a szíjat.
Cirkuszos: Megvagy, elkaptalak. De ne félj, nem bántalak. Rögtön átadlak néhány jó embernek, amíg segítek a kormányzó úrnak. Ne idegeskedj, sok finom gyümölccsel várnak téged.
Kivezeti a majmot a kirido-gucsin, ő is eltűnik.
Kórus: Aki eddig játszott, most játékszerré válik. Aki eddig a szálakat mozgatta, mostantól úgy táncol, ahogy valaki más akarja. A szerepek változnak, jönnek és mennek. Most nézők vagyunk, de lehetséges, hogy hamarosan minket néznek, fordul a Világ kereke, állandóan és kiismerhetetlenül.
A kirido-gucsiban feltűnik Tojotomi Hidejosi. A zenekaron keresztül Isida Micunari helyére megy, törökülésben leül a párnára, hakamája bő szárát ráteríti a lábfejeire, hogy ne lehessen látni, hogy nem piros cipő van rajta.
Tojotomi: A játék táblájára új szereplő került, vajon mikor veszi észre az áruló, hogy már nem ő irányítja az eseményeket?
A hídúton felbukkan Isida Micunari, egy almával a kezében. Egészen Tojotomi helyéig megy, a padlón ül le törökülésben, átnyújtja az almát.
Micunari: Tessék, itt a finomság, amit megígértem. Mondd csak, ki a legokosabb ember Japánban?
Tojotomi: Én.
Micunari: Azt csak képzeled, barátocskám, én vagyok az, aki mindenkinek az eszén túl járt. Hamarosan megkaparintom az irányítást az egész ország felett. Lerohanom Tokugavát, megszerzem a birtokait, aztán meghódítom Koreát és végül Kínát. Akkora birodalmat hozok létre, amekkoráról még senki sem hallott. A barbárok hajóin utaznak el a katonáim az ő országaikba, és az ő fegyvereikkel győzöm le mindannyiukat! Helyesen mondom, komám, helyesen?
Tojotomi: Helyesen.
Micunari: Ez az, ismételgesd csak az utolsó szavaimat. Az a bolond vénember nem akart mást, csupán békét Japánban, annyival meg is elégedett volna, az a senkiházi parasztgyerek, Tojotomi.
Tojotomi: Tojotomi.
Micunari: Hogy mi van? Vagy úgy, újra ismételtél, nem baj. Lemondasz a hatalomról, igaz, lemondasz?
Tojotomi: Lemondok.
Micunari: Mert meggyengült az egészséged, nagyon beteg vagy.
Tojotomi: Beteg vagyok.
Micunari: Majd váratlanul meghalsz.
Tojotomi: Meghalsz.
Micunari: Nem, nem te halsz meg.
Tojotomi: Nem, nem, te halsz meg.
Micunari: Elég legyen! Téged is eltaposlak, ha már nincs rád szükség.
Tojotomi: Nincs rád szükség.
Micunari: Fejezd be, te pimasz állat, kezdesz idegesíteni!
Tojotomi: Te pimasz állat.
Micunari: Hogyan? Hiszen nem is ez volt az utolsó szavam!
Tojotomi: De bizony, hogy ez volt. Azt hiszem, kedves titkárom, hogy nincs több mondani valód. Eljátszottad a bizalmamat, neked itt már nincs szavad. Őrség!
Két testőr jelenik meg a hídúton, egészen a főszínpadig jönnek.
Tojotomi: Fogjátok le ezt az embert, vigyétek ki innen, és csapjátok le a fejét.
Micunari: Kegyelem! Isida Micunari vagyok, a kormányzó titkára! Nem tehetitek ezt velem!
Isida Micunari megpróbál menekülni, egészen a siraszu basigoig, a fehér kavicságyhoz vezető lépcsőig jut. Ott a két testőr elkapja, a hóna alá nyúl, és a hídúton keresztül kivonszolja.
Tojotomi: Ez a férfi közönséges csaló, egy átkozott hasonmás, aki összeesküvést szervezett a megtévesztett Isida Maszazumival. Őt is végezzétek ki! A való Isida Micunari hamarosan itt lesz, én bíztam meg őt egy feladattal.
Kórus: Az áruló meglakolt, de mérgezett szavai termékeny talajra leltek a kormányzó elméjében. Egy majom forgatja ujjaival a birodalom kerekét.
Tojotomi: Cirkuszos uram, előjöhetsz!
Akirido-gucsin keresztül megjelenik a Cirkuszos. Isida Maszazumi párnájáig megy, és ott helyet foglal.
Tojotomi: Ne felejtsd, hogy mostantól kezdve Isida Micunarinak hívnak, és a titkárom vagy. Feltétlen hűséggel tartozol nekem.
Cirkuszos: Igenis, nagyuram, feltétlen hűséggel.
Tojotomi: Megkapsz mindent: vagyont, kastélyokat, földeket, ágyasokat. De egy percig se feledd, hogy tudok rólad mindent.
Cirkuszos: Értettem, nagyuram. És mit kívánsz mindezért cserébe, a hűségemen túl?
Tojotomi: A majmodat. Nekem adod-e kedves barátodat?
Cirkuszos: Természetesen, hiszen élet és halál ura vagy.
Tojotomi: Ez könnyen ment. Utasítani fogom Icsiroékat, hogy végezzenek az állattal.
Cirkuszos: Micsoda? Erről nem volt szó!
Tojotomi: Ez az ára gazdagságodnak. Talán sokallod egy majom életét mindazokért, amikben részesülsz?
Cirkuszos: Megértettem. Tegyél belátásod szerint.
Tojotomi: Ezt már szeretem, jól együtt fogunk mi működni a jövőben. Azonban ez az áruló beültette a bogarat a fülembe, egy nagyszabású terv kezd a fejemben kibontakozni.
Cirkuszos: Mi lesz az, nagyuram?
Tojotomi: A békét itt hamarosan véglegesíteni fogjuk. Bőkezű leszek a volt ellenfeleimmel, hogy megszelídítsem őket. Mert senki sem sejti majd, hogy mire készülök: hódító háborúra!
Cirkuszos: Hódító háborúra?
Tojotomi: Azt az izgága Tokugavát kiengesztelen Kanto régió[8] öt tartományával, leverem az utolsóként ellenálló Hódzsó családot, de a sereget nem oszlatom fel. Kipihenjük magunkat, fegyverkezünk, és lecsapunk Koreára!
Kórus: Ez hát a történet, melyben egy majom változtatta meg az események láncolatát, és végül is nem lehet tudni, hogy ki kicsoda. Valóban Isidát végezték ki? Nem egy majom indított hasztalan háborút egy másik ország ellen? „Szemünk pillás függönye fent: hol a színpad: kint-e, vagy bent, urak, asszonyságok?”
A színpad elsötétedik. Vége.
[1] Japánban csak az kaphatott sóguni címet, aki családját valamilyen úton-módon vissza tudta vezetni a császári ház Minamoto ágáig.
[2] hakama: ráncba vasalt, bő szárú szoknyanadrág, hasonló a magyar csikósok viseletéhez.
[3] haori: felső kabát.
[4] ebosi: apró kalap.
[5] Oda Nobunaga Tensó 7. évében (1580) elfoglalta és felgyújtotta a Honno-dzsi templomegyüttest, ennek a helyére építtette Tojotomi Hidejosi az Ószakai várat.
[6] Tokugava Iejaszu volt Tojotomi Hidejosi legfőbb szövetségese, egyszer s mind ellenlábasa is.
[7] Keicsó 4. évében (1600) a Szekigaharai mezőn Tokugava által vezetett keleti seregek szétverték az Isida vezérletével felálló nyugati csapatokat. Három évvel később megalakult a Tokugava sógunátus.
[8] Honsu szigetének öt keleti tartománya. Rendkívül jó adottságokkal bírtak, némely területeken egy évben kétszer is lehetett aratni. Így látszólag Tokugava jó üzletet kötött, mivel három tartományról kellett cserében lemondania, ám távol került mind Ószakától, mind Kiotótól.
Illusztráció: majomkormányzó
Ezek is érdekelhetik!
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
Benyhe István: A Templom és az ország →
