Napút-köszöntők (9.)
G. Komoróczy Emőke: Szondi Györgynek, a NAPÚT folyóirat főszerkesztőjének
köszönettel két évtizedes gondos, a valódi irodalmi értékekre figyelő szerkesztői munkájáért
Az irodalmi élet rendszerváltásának egyik legfontosabb, sokakat örömmel, másokat irigységgel eltöltő eseménye volt a NAPÚT folyóirat megjelenése (1999) a Cédrus Művészeti Alapítvány kiadványaként (alapította: Masszi Péter). Főszerkesztője: Szondi György kiváló irodalomtörténész, költő, műfordító, a bolgár irodalom jól ismert szakértője. Akkoriban még – egy évtizeden át – a Várban, a magyar kultúra Szentháromság téri fellegvárában tartotta irodalmi estjeit, könyvbemutatóit, kiállításait, s az évente tíz számmal jelentkező folyóirat megjelenése alkalmából rendezett ünnepségeit. Aki „igaz szóra”, az irodalmi élet friss szemléletű megközelítésére vágyott, rendszeresen eljárt ide; hiszen még a Kádár-korszak összeomlása után is virulens, szemléletváltásra képtelen folyóiratirodalom egyáltalán nem volt nyitott a művészeti sokféleség befogadására. A NAPÚT az évtizedeken át elhallgattatott, politikai, szemléletbeli, stílusbeli okokból háttérbe szorított alkotók, kísérletezők, másként gondolkodók munkásságát emelte fénybe (köszönet érte!). Széles spektrumot kínált az érdeklődőknek az irodalmi életben és az irányzatok sokszínű körében való tájékozódáshoz: a népi, a tradicionális-polgári, a modern és posztmodern, sőt az avantgárd, neoavantgárd alkotók műveinek egyaránt teret biztosított – így bizonyítva, hogy magas minőségre épülő, igényesebb folyóirat-kultúrát teremt mint az egyoldalú, ideológiailag is elfogult szerkesztői koncepciók képviselői. Ez volt széleskörű elfogadottságának a titka.
A minden új esztendő első számában megjelenő „Hetvenkedők” (azaz a képzőművészeti, irodalmi, zenei, tudományos, gazdasági, sőt olykor közéleti téren kiemelkedő, magas szintű teljesítményt felmutató, hetvenedik életévükbe lépő alkotók) Évkönyve-sorozattal, amelyet az 1928-as születésűekkel indított útjára, különösen jó szolgálatot tett a hazai köztudatlanság homályait szertefoszlatni hiába próbáló szellemi életünknek. Ezek ugyanis valóságos szociológiai keresztmetszetet kínálnak a huszadik század második fele, valamint az ezredforduló szellemi életének, az értelmiség viszontagságos sorsfordulóinak feltérképezéséhez. Hasonlóképpen fontos az ÖNLEXIKON vaskos kötete (2017), amelyben 233 alkotó vall önmagáról, mutatja be önmagát a saját „mércéje” szerint. Úgy hisszük hát, hogy a jövőre megszűnő NAPÚT fénysugara nagyon fog hiányozni kaotikus jelenkori irodalmi életünkből. Csak remélhetjük, hogy megmaradó online változata is orientáló, hézagpótló szerepet tölt be majd a későbbiekben.
Illusztráció: Szondi György főszerkesztő a Szakolcay Lajostól kapott gravírozott “ablaküveggel” (Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele)
Ezek is érdekelhetik!
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
Kilián László: Niomé III – Az idő mítosza (regényrészlet) →
