Bakó Judit: Látomás
Beletúr a hajába, és
a szálak közül kiesik
néhány koszos metafora,
amik szerte-szét görögve
érnek le a padlóra.
Szeme táncol a szobában,
kékjében összefut pár szimmetria.
Kitolja a széket, eszébe jut pár verselem,
amit az irodalomkönyvből kitépett
és zsebébe gyömöszölt a történelem.
Pillantása megcsúszik a polcon,
talán csíkot is húz a porban,
és eltöprengünk egy kicsit,
vagyunk-e olyan korban,
hogy költőket lássunk itt.
Kimegy, bent marad a
szobába tömött bámulat,
folyosófalak közt remegve
gurgulázik valami hangulat,
csempék sakkján esve-kelve.
Leül egy padra. Ráncaiban
izzadnak a gondolatok,
nahát, körmei alá be-
fészkelte magát pár titok.
És aztán az alakjába
a padon beleül a kétely,
most is úgy érzi magát,
mint gazdátlan rímeket
romlásig őrző tégely.
Műbőrbe zárják füzetek a
korábban leírt dolgokat,
és ő úgy hagyja el a parkot,
mint látványos kortünet,
egy kontextusból
kiragadott gondolat.
Bakó Judit a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: Kontextusok
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
