Stanczik-Starecz Ervin: MI A MAGYAR?
Mit jelent Önnek itt és most a magyar identitás tudata? Létezik-e tiszta formája? Feltör-e még valahonnan a maga tiszta forrása?
„Akinek fáj Trianon, az a magyar!”
(Karinthy Frigyes)
Bármely nemzet fiainak felteszik a kérdést, mi a francia vagy a rapanui, mindegyikük másképpen válaszol rá. A magyar lingvisztikailag, régészeti szempontból, kultúrtörténetileg és történetileg is, kínai, török, bizánci írott forrásokat nézvén, teljesen elüt a mai Európa nyelveitől, rasszaitól, kultúrköreitől, őstörténelmétől. Mindezek ellenére legnagyobb ellenségünk a magyar tudóstársadalom politikailag, anyagilag, rangokkal vezérelt része, mely érthetően nem akarja megtagadni az elődei által 150 éve előkészített ösvényt, mert azt nem kellett kitaposniuk, csak behódolniuk szellemi „kiagyalójának”, mely hatalom a magyarság gyökere-javát támadta. Sajnos, ilyen rémisztő-igaz ellentmondással kezdődik a magyarság nyelvének, történelmének, ősgyökerének vizsgálata.
A magyar nyelv ősnyelv! Nem kommunikáció, ahogy ma már a legnagyobb nyelvészek is nevezik a nyelvhasználatot, ugyanis én beszélni, beszélgetni, társalogni, szóba elegyedni szoktam rokonaimmal, barátaimmal, ismerőseimmel, sőt a rendőrrel is. Ha nem értünk egymás szavából, valamelyikünk nem magyar, csak papíron. Jól eldiskuráltam én négy elemit végzett szántóvető parasztemberrel is, de a limai San Marcos Egyetem (Nagy Perui Nemzeti Egyetem) Prekolumbián Tanszékvezetőjével úgyszintén. A tanítványaimmal sem kommunikáltam, hanem próbáltam átadni tudásomat, megvitattunk bizonyos témákat; a kollégáimmal egyeztettünk, megbeszélést tartottunk, megosztottuk ismereteinket, kvaterkáztunk stb.
Nyelvünk olyan ősnyelvek, alapnyelvek közé tartozik, melyeket a két kezemen meg tudok számolni. Nevezetesen az ősturánihoz, mely egyben archaikus művelődési-kulturális centrum volt a Turáni- alföldön, melyből különböző időszakokban cca. 110-140 önálló nyelvvel bíró népcsoport, kultúrszegmentum vált ki. Erről Zsuffa Sándor is ír több munkájában, de régészeti- antropológiai leletek is alátámasztják ezt a teóriát.
Miért különleges a magyar nyelv? Mert a szógyökök, szótövek hálózatán alapszik. Szótőrendszerünk végtelen kreatív lehetőséget biztosít. A szógyökök úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy azonos logikai rendszert képeznek. Tartalmilag rokonságba hozhatóak minden magyar nyelvet beszélő ember számára. Alap-és mellékjelentések társulhatnak egymáshoz, a nyelv jelentéstani szabályait figyelembe véve. Léteznek absztrakt gyökök is. Gondoljunk a hangutánzó szavakra, pl: cirip, csámcsog stb. Itt a tevékenységgel járó hangot utánozzuk. Csak egyetlen valós gyöki formációt mutatok be nyelvünkből. Az egyik magyarnak ez a sorozat, a másik honfitársamnak újabb szekvencia jut eszébe. Ez a magyar nyelv végtelen gazdagságát mutatja. A példa hármas gyökalkotású.
KAR: KAR-C, KAR-AJ, KAR-ÉNEK, KAR-IKA, KAR-FA, KAR-IMA, KAR-ÉJ
KUR: KUR-AFI, KUR-KÁL, KUR-GÁN(SÍRHALOM)
KÖR: KÖR-ÖZ, KÖR-NYÉK, KÖR-ÖNGÉL, KÖR-ÖS
KÜR: KŰR-ET, KŰR-, KÜR-T
Szeretni kell a nyelvet! Ezen át sírunk-nevetünk. Európa nem ért minket. Kelet igen. Megkérdezhetünk egy mongol, ujgur (ma Kína autonóm tartománya), japán, észak-indiai „átlagembert”, s azt mondja: „Persze! A magyarok (madzsar, madjar modjur, mojgur, mazsar etc)! Ők a legnyugatibb keleti nép!” Ezt a piaci kofa is tudja, az MTA nem!
Fölteszem a kérdést: fél Ázsia hazudna a kedvünkért!? (A tudományos részleteket, akit érdekel, elolvashatja, magasabb igényekhez mérve, könyveimben.)
Már Geleji Katona István föllelkesülve ír a székelység nyelvéről: „ékesekvel és jegyzosokvel is”(ékes és megjegyzendő fordulatokkal él ez a nyelv). – 1655.
Kazinczy írja: „A mi nyelvünk Anya, leány, és ismert rokon nélkül… Egyetlen” .
Gyarmathi Sámuel 1795-ben: „A magyar napkeleti nyelv…”
Körösi Csoma Sándor azt vallotta élete utolsó hónapjaiban, mikor már erős mocsárláz kínozta, hogy 19 évet Észak-Indiában hun fajú emberek közt élt, kik a magyarokkal rokonok, de a legközvetlenebb testvérnépünk az ujgurok (ide már nem jutott el halála miatt [1842]).
Vámbéry Ármin nyelvtudományunk konzseniális alakja. Hatalmas tudása, fölhalmozott tapasztalatai, ázsiai kutatóútjai ellenére sem tudta a magyar összehasonlító nyelvészetet az osztrák totális politikával szembeállítani. A „Fejszét a gyökerekre vetni!” diktatórikus osztrák alapállás irdatlan károkat okozott a magyarság megerősödő értelmiségi rétegében.
Vámbéry hiába hozta haza 1860-ban (hét évvel a kiegyezés előtt) Sztambulból a Madzsar Tárihi-t, Budenz, az MTT főkolomposa, elzárta a számára és intézményen belül mindenki számára ismeretlen, török nyelvjárásban íródott könyvet, s 120 esztendeig lappangott, előbb hatalmi támogatással, aztán tűréssel…
A Madzsar Tárihi vagy Tárihi Üngürüsz első szakavatott fordítása csupán 1981 nyarán készült el Dr. Blaskovits Józsefnek köszönhetően Clevelandben. Az előszóban ezt írja Geönczöl Gyula szakértő: „Egy társadalom csakis saját gyökerein át újulhat meg. (…) Az Üngürüsz ( magyar) népet az ősidőkbe datálni, mint ősi közeget, ugyancsak jogos. Borisz Perlov (tehát nem magyar tudós!) sumerológus hívta fel a figyelmet Tatárlakával kapcsolatban a szumeroidák 7 ezer évvel ezelőtti jelenlétére a Kárpát-medencében, mégpedig fejlettebb írásbeliséggel, mint a két folyó(Tigris, Eufratesz) vidékéé. A tatárlaki ugyanis ezer évvel korábbi annál. A Tárihi Üngürüsz tehát a honvisszafoglalások különböző eseteit kíséri figyelemmel…”
Szabó Dezső Segítség! című rendkívül aktuális művében, melynek felszínen tartását, újrakiadását Püski Sándor szorgalmazta, így ír a szerző: „Minden küzdő ember benne van életem ölelésében, s rokonnak látom a tragikus ember minden arcát. De fáj nekem az Ézsau-magyar. De fáj, sajog, éget, de éjszakáim lidércnyomása, nappalaim láza a mostoha faj: Európa tépett, rongyos, kilökött Hamupipőkéje. Olyan sajátos szépségű arc, ős kincsű lélek, dúsan termő jóság. És minden kincse ügyes másoknak lakodalom, s neki örök nagypéntekje van. És minden jósága ravasz másoknak jövő, neki átok és koldusbot. – Nem azt akarom, hogy más vér fölött uralkodjék. Azt akarom, hogy más vér ne nyomja el szegényt.”
Megemlítendő, hogy Szabó Dezső rendkívül tehetséges nyelvészként indult, de a szépirodalom elkötötte…
Aki nem ismeri a múltját, annak jövője sincs! Ez teljes értékű igazság. Hogy kik akarják mind a mai napig is ezt a magyarsággal kapcsolatban elérni, most nem részletezem. Végül is nem tanulmányt írok. (Adalék: Budenz József / Jozef Budenz/ „finnugor megbízott” 21 évesen már a Magyar Tudós Társaság professzora, bár 4-5 mondatnál többet nem tud kiejteni nyelvünkön, melynek nemzeti szókészlete legalább 300000(!) szó. Ráadásul a Társaságot, ahol csakis magyarul lehetett (volna!) beszélni, Széchenyi hozta létre, elsősorban a magyar nyelv istápolásáért, gyökereinek kiderítése céljából.
A reformkorban fölizzanak a nemzeti önismereti vizsgálódások. A tudósok, értelmiségiek keresik a „legeredetibb magyar faj”-t. Horvát István pályázatot is hirdet a Tudományos Gyűjteményben. Szeder Fábián 1819-ben a palócságot tartotta pályamunkájában a legeredetibb, legrégebbi magyar népcsoportnak. Ezt követően a székelységre tevődött át a hangsúly. De a kunság is megmérettetett. Hunfalvy Pál és Budenz magyarságsüllyesztő megbízatását nem felejti: dühödten veti magát azokra az „írástudó magyarokra, kik áleszméket terjengetnek…” Még a szakmailag kikezdhetetlen Vámbéryt is veszetten támadják, aki viszont tudományos nyugodtsággal kioktatja acsargó ellenfeleit: „Becsületsértő gyanúsításokkal s élczesnek és satyricusnak lenni akaró megjegyzésekkel nem lehet tudományos kritikát írni.” » A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet, 1884. MTA«
Közbevetés! Ezen írás, saját meghatározásom szerint etno-ontológiai jellegű. Tudományos felépítettségében nyilván hiányos, töredezett, de komplex és átfogó, témába vágó, megalapozott művel még nem rukkolt elő a magyar irodalom. Ezek után a kiegészítések megjelenése természetes (lenne).
A magyarok jelen helyzetét a szétszakítottság jellemzi. Az európai koherencia ereje majdhogynem elenyésző, sőt: a kötelékek szakadásától kell tartanunk. Tán még a V-4-EK rejtik magukban leginkább a jövő ígéretét.
Európa a középkorban született meg. Az ókorban földrajzi fogalom volt, a Dontól az Atlanti-óceánig terjedő területet jelentette, jelölte.
A nyugat-európai keresztény királyságok létrejötte után a kifejezés új értelmet kapott. Európainak először a frankokat nevezték az arabokkal szembeni megkülönböztetésként. Sokáig Európa és szomszédjai közötti különbségek hangsúlyozására használták ezt a kifejezést. Hozzáteszem gyorsan, hogy a magukról csak úgy beszélő franciák, mint kultúralapítók(?) a frank-avar háborúk után átírták évkönyveiket, magyarán: szépítően meghamisították őket 814-817 között. Erre áttételes, de hiteles bizonyíték Einhard mesternek Nagy Károly életéről írt műve. Szíveskedjenek forgatni. (Vita Karoli, 830-836). Ez közvetlen bizonyítékként fogható fel a politika történetírást megerőszakoló természetére. A két évig tartó szabadságharc (1848/49) hőseit és az egész magyarságot mindenáron térdre akarta kényszeríteni az osztrák császári hatalom. Ez csakis idegen segítséggel mehetett végbe. A nyelvtudományban mind a mai napig ennek isszuk a levét. Én ezt retrospektív hazaárulásnak (nem büntethető!) nevezem.
Európa politikailag sohasem volt egységes. Az európai népek anyagi, szellemi kibontakozása igazán nemzeti keretek között kapott lábra. A sokféle alkotóenergia az európai civilizációt egyedülállóvá tette. Egyrészt speciális kultúrtörténeti képződmény jött létre ezen a területen, másrészt a kereszténység hagyománya erős abroncsként fogta össze a nemzetállamokat. Az első ipari forradalom alatt, majd azt követően etikailag kezdett bomlásnak indulni Európa. A keresztény lelki közösségeket kezdte ki az emberek önazonosság-vesztése, identitászavara. Az egységes Európa kérdése fölveti a következő megoldatlan kérdéseket: ki az ember? Ki az egyén? Mi a közösség? Mi a magyar, francia, baszk, bajor, ír stb? Egységes Európát felülről nem lehet építeni! Minden nemzet más és más mozdítható pozitív erőket tud csatasorba állítani a „kontinens” (Európa) egységesítéséért, melyek gyakran keresztezik egymást. Az anyagi és kulturális különbségek tovább nehezítik az „Egy-Európa” megvalósítását. A világot érintő globalizáció gyakran fölerősíti a nemzetek közötti történelmi feszültségeket. A globalizáció ugyanis egyetlen szempont szerint működik: gazdaságos-e vagy sem az adott politikai konglomerátum??? Ha nem? Halálra van ítélve…
Ha a keresztény metafizika fundamentumaihoz visszatérnénk lassacskán – reményt adna.
Az egyén szempontjából így szól a megoldás: az egyénnek önmagával és másokkal szemben is szabadnak kell lennie. Tömörebben: a szabad egyénnek szolidárisnak kell lennie. Ez mindennek az alapja.
Árpád magyarjainak, 4000 éves múlttal a hátuk mögött, nagycsaládi, törzsi és nemzetségi szinten egyáltalán nem volt természetes az enyém szó használata. Ezt tudta Árpád nagyfejedelem is. Ennek megfelelően 108 részre osztotta a Kárpát-medence területét. Még Szent László drákói törvényei után is létezett sokáig a közösségi tulajdon fogalma: annyira a tied, mint az enyém!
Sok száz év múlva ugyanezt a rendszert hozná vissza az Európa Unió. De mikor lesz kimondható a honfoglaló magyarok értékelosztási törvénye???
Furcsamód megfordult a történelem Európában. Nyugat messzire elmarad önmaga lehetőségeitől, s attól az eszményiségtől, amit egykor ez a szó magában foglalt. Önzővé vált. Az anyagi, szellemi, lelki egységszemlélet nemcsak, hogy szétesett, hanem az utóbbi kettő agóniájáról beszélhetünk. Gazdag paravánok mögül félve figyeli, hogy az anyagilag és erkölcsileg erősödő „kelet” önérzetével, természetes büszkeségével figyelmezően követi minden lépését. A jövő? Már nem a „művelt nyugat”! Minden repedést, törést pénzzel teli zsákokkal próbál betömni palotáján.
A magyaroknak meg kell védeniük őseik vérén szerzett földeket, mert a köröttünk élő népek gyorsan rabszolgasorba kényszerítenek minket, saját hazánkban. Európa mákonyos révületbe esett, csak magunkon segíthetünk…
„Fiúk, figyeljetek a Turul madárra, ha nem,
cselédek maradtok, tányérváltók,
Trianon óta nem jártak le a váltók.
Konokul csatát állni, esély s számadás,
Hunor-Magor sarjak, fel s ellentámadás!”
(Döbrentei Kornél)
Illusztráció: Vámbéry útja (fh. térkép: Wikipedia)
Ezek is érdekelhetik!
Zenei fénykör (Horváth Kornél, Hűvösvölgyi Ildikó, Kelemen László, Toót-Holló Tamás) →
Kovács katáng Ferenc: Magyarnak lenni/maradni? →
Kapitány Ágnes–Kapitány Gábor: Az identitást nem csak a kultúra alakítja ki →
