Bánki Éva: KARANTÉN
1279-ben abbahagytam egy verset.
Ma befejezem. Elvesztettél egy csomagot
a milánói főpályaudvaron? Ma megérkezett.
– Átveszi? – kérdi a postás tőlem. Miért is ne.
Talán bajban vagy, talán te is eltévedtél a tér,
az idő hűvös labirintusában, segítenem kell.
Bujkáljunk együtt néhány percet!
Felébredek, és egy régi szerelmem
ücsörög a takaróm mellett.
Kimondanám a nevét, ha nem félnék,
hogy összekeverem a nevét egy félbehagyott
szerelmes regény hősével. Mosolygunk zavartan,
hisz mi mást tehetnénk egy hétfői napon,
ami nem hasonlít semelyik hétfőre.
Kedd is lehetne. Szerda, csütörtök, péntek.
Vagy az utolsó nap. Többé nem találkozunk senkivel.
– Bajban vagy? – kérdezi tőlem.
Illusztráció: A labirintus (fh.: van de Passe etc.)
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
