Ircsik Vilmos: Régi esték
Történelemóra haladóknak
Kapa, kasza,
kapa, kasza!
Esteledik,
menjünk haza:
Lovat kifogni,
abrakot adni,
tehenet fejni,
borjút itatni,
Magot hinteni
tyúknak, kacsának,
korpát keverni
a két kocának.
Tüzet gyújtani,
tejet leszűrni,
aztán még egyszer
nekifeszülni.
Mosdáshoz kútról
vizet hozni,
sietve tiszta
ruhát húzni.
Vacsorát főzni,
kenyeret szelni,
tálalni, forró
levest merni.
Puha párnával
ágyat vetni,
vetkőztetni és
lefektetni.
Asztalt leszedni,
tányért törölni,
sajgó tagokkal
vánkosra dőlni.
Halk miatyánkot
imádkozni,
félig felülve
fohászkodni.
Isten nevében
nyugvóra térni,
neki ígérni,
őtőle kérni,
esőt, napsütést
tőle remélni,
egyedül csak az
ő nevét félni.
Hajnalig igaz
álmot aludni,
és a világról
csak annyit tudni:
Kapa, kasza
kapa, kasza!
Ez a haza,
itt a haza!
Illusztráció: Faluvége (fh. festmény: Mészöly Géza)
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
