Lencsés Károly: Mégis
Maszatos ablaküveg ujjlenyomatod őrzi.
Rá kell lehelni, hogy lássam az érintésed.
Elidőzök barázdáin. Felhőnek apró, mégis
Vihar dúl mögötte.
Lehajolok lábnyomodhoz. A múltkori
Eső után behoztad a sarat. Jó fogni lustaságom
Arra, hogy nem töröllek föl. Ingoványnak sekély,
Mégis elmerülök benne.
Zárva tartom a szobaajtót. Fürdőzök illatodban.
Ha oldalra nézek, megpillantom. Árnyadba sose
Lépek. Alaknak túlontúl egyszerű. Mégis
Elképzellek.
Nem tudom, mi rosszabb. Ha jössz, de elmész.
Ha nem jössz, de maradsz. Fénykép vagy
Bennem. Műalkotás. Egy Dürer. Egy Rodin.
Egy Bukowski. Vers. Ének és díjak…
Illusztráció: Mégis
Ezek is érdekelhetik!
Szederkényi Éva Kata versei* →
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
