Sir Philip Sidney: Szonett 1., 39.
1. Igaz szerelmemet versem megjelentse,
Hogy édes kedvesem kínomon vigadjon,
Vigadva olvasson, olvasván megsejtse,
Megértve megszánjon, kegyébe fogadjon!
A bú legsötétebb arcát miként fesse
Találó szóm, szép elméje min mulasson?
Lapoztam mások bölcs betűit, keresve
Enyhét friss záporoknak napszúrt agyamon.
De béna szóm a Képzelet szárnyát lefogta,
Ki Természet fia s fut mostohája elől,
Nem kér Tanítást: hűlt nyommá vált más verse
Utamon. Így áldott terhem kínja megöl!
Rágtam áruló tollam, letepert a kín.
– Bolond – szólt rám Múzsám –, szívedbe nézz, és írj!
1. Loving in truth, and fain in verse my love to show
That she (dear She) might take some pleasure of my pain:
Pleasure might cause her read, reading might make her know,
Knowledge might pity win, and pity grace obtain;
I sought fit words to paint the blackest face of woe,
Studying inventions fine, her wits to entertain:
Oft turning others’ leaves, to see if thence would flow
Some fresh and fruitful showers upon my sun-burn’d brain.
But words came halting forth, wanting Invention’s stay,
Invention, Nature’s child, fled step-dame Study’s blows,
And others’ feet still seem’d but strangers in my way.
Thus, great with child to speak, and helpless in my throes,
Biting my truant pen, beating myself for spite–
“Fool,” said my Muse to me, “look in thy heart and write.”
39. Jer, álom, álom, béke biztos kertje,
Bölcsek lugasa, bánat balzsama,
Koldus vagyona, rab váltságlevele,
Magas és alantas pártatlan papja!
Erős pajzs, a Kétséggel szállj szembe,
Ha engem támad öldöklő nyila!
A háborút, mi bennem dúl, verd le,
Ha segítesz, meglesz a jutalma.
Tied párnám hűse, ágyam selyme,
Zajnyelő, fényre vak hálószobám,
E rózsalánc, e lankadó elme!
De ha Kegyelmed ily csere jogán
Sem árad ki rám, szívemben meglátod:
Szebben, mint bárhol, Stella világol.
39. Come sleep, oh sleep, the certain knot of peace,
The baiting place of wit, the balm of woe,
The poor man’s wealth, the prisoner’s release,
Th’indifferent judge between the high and low;
With shield of proof shield me from out the prease /press
Of those fierce darts, Despair at me doth throw:
Oh make in me those civil wars to cease;
I will good tribute pay if thou do so:
Take thou of me smooth pillows, sweetest bed,
A chamber deaf to noise and blind to light;
A rosy garland, and a weary head;
And if these things, as being thine by right,
Move not thy heavy Grace, thou shalt in me
Livelier than elsewhere Stella’s image see.
Fordította: Kiss Zsuzsánna
Illusztráció: Aranyfonat
Ezek is érdekelhetik!
Rainer Maria Rilke: Alkésztisz, Hetéra-sírok →
Jasminka Domaš: Utazások topográfiája (versek)* →
Thomas Möhlmann versei →
