Vernyik László: Este van, fáradt vagyok
.
Ma láttam egy döglött kutyát.
És egy csontsoványat,
ki körbeszaglászott néhány kukát,
hogy meglelje
kidobott vacsorádat.
– Este van, fáradt vagyok.
.
Ma láttam egy szerelmespárt is.
Egymásba bújtak,
nagy volt a hideg.
Láttam, amint szerelmet játszik
a fiú arcán
rángó, vad ideg!
– Este van, fáradt vagyok.
.
Láttam ma férfit menekülni,
miközben várta a gyár…
Gondját, családját
arcára ülni,
mert tenni csak azt kell,
mit muszáj!
– Este van, fáradt vagyok.
.
Láttam ma kidobott fenyőket,
villogó fényeket.
És éreztem, hogy azok a fák,
(lehetnek sudárak, suták)
Erdőnek vélik az életet!
– Este van, fáradt vagyok.
.
Láttam ma egy édesanyát,
ki babakocsit tologat.
Hidegtől védve magzatát…
És azt figyelve, a jeges úton
az autó indul, vagy tolat?
– Este van, fáradt vagyok.
.
: …és láttalak ma téged is agyamban.
Szép voltál,
Ékes, mint az oltár.
De közben suttogtam magamban:
Nem lehetsz itt!
Vízió vagy!
A vágyak nagyok!
S én fekszem magamban,
meghitt csendességben,
mert
…este van… és én fáradt vagyok…
2020.01.14. Gyöngyös
Vernyik László a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Estnyílás
Ezek is érdekelhetik!
Szederkényi Éva Kata versei* →
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
