Marton Árpád: Ítéletidő
Cudar világ.
Az orkán, mint dühöngő őrült, tombol,
s amint kinézek fázós ablakomból,
hóban állnak virágzó szilvafák.
Komisz a tél.
E március a halál ráadása.
Készülhetünk a nagy leszámolásra.
Húzza meg magát mind, ki él.
Most nincs tovább.
Most bomlanak föl égre írt szerelmek.
Szétfoszlanak, mint pára, kósza permet.
Most ránk zárul a közömbös világ.
Illusztráció: Rázáruló világ
Ezek is érdekelhetik!
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
Ferenczfi János: Jól vagyok (versek) →
Horváth Szabolcs verseiből →
