Marton Árpád: Ítéletidő
Cudar világ.
Az orkán, mint dühöngő őrült, tombol,
s amint kinézek fázós ablakomból,
hóban állnak virágzó szilvafák.
Komisz a tél.
E március a halál ráadása.
Készülhetünk a nagy leszámolásra.
Húzza meg magát mind, ki él.
Most nincs tovább.
Most bomlanak föl égre írt szerelmek.
Szétfoszlanak, mint pára, kósza permet.
Most ránk zárul a közömbös világ.
Illusztráció: Rázáruló világ
Ezek is érdekelhetik!
Szederkényi Éva Kata versei* →
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
