Marton Árpád: Ítéletidő
Cudar világ.
Az orkán, mint dühöngő őrült, tombol,
s amint kinézek fázós ablakomból,
hóban állnak virágzó szilvafák.
Komisz a tél.
E március a halál ráadása.
Készülhetünk a nagy leszámolásra.
Húzza meg magát mind, ki él.
Most nincs tovább.
Most bomlanak föl égre írt szerelmek.
Szétfoszlanak, mint pára, kósza permet.
Most ránk zárul a közömbös világ.
Illusztráció: Rázáruló világ
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
