Németh Erzsébet: Eliziádok
*
Az alábbi versek 7,5,7 szótagszámú, rímtelen sorokból állnak, Utánanéztem, szakembereket kérdeztem: a nemzetközi poétika nem ismeri az ilyen szabályú versformát, mely a keresztségben frissiben az eliziád nevet kapta. Talán nem követek el illetlenséget megállapításommal, miszerint: a haiku egyik legközelebbi magyar rokona lehet ez a háromsoros gondolatetüd…
a szerző
Serkentene szerkesztőségünk: szülessenek sokaktól eliziádok – a legjobbaknak folyamatos fórumot ajánlunk itt a közlésre.
a szerkesztőség
*
Uram ha nem a léted
akkor hiányod
az mi bennünket éget
*
Hűs alkonyat lejtőjén
harangszó gurul:
eltévedt szívdobbanás
*
Mert alázat ellen nincs
semmilyen fegyver –
az maga a győzelem!
*
Nehéz építőmunka
nagy pontossággal
a jó köntörfalazás
*
Ki tudja megmondani
melyik vagyok én:
a könny vagy aki sírja?
*
Ki álmodott meg engem
hogy átléphessek
e lángoló küszöbön?
*
Egy hajszálon utazom
szakadék fölött
körözve önmagamban
*
Arcom még emberarc
furcsa árkai
nem csak könny-elvezetők
*
Állunk a kép szegélyén
– fájdalom reszket –
mázba dermed a szemünk
*
Meg sem érintettelek…
Hol éjszakázol
ha hirtelen meghalok?
*
A nap almafaágak
között üldögél
és figyeli az embert
*
Ugyanazok a síkok
adják keretét
örömnek s hiánynak
*
Kicserélnek az évek
észrevétlenül
leszek önidegenné
*
Bolygónyi bárkaéjben
élővilágunk
örökre elúszik tán…
*
Csendes tóba dobott kő
visszhangja neved
magányomban elenyész
*
Átrendeződöm olykor
nem csak külsőleg
módosul tartalmam is
*
Csak azt érzem ami nincs
elkapart sebek
árnyéka nem látszik már
*
Leégett éjszakáknak
hamuhelyein
milyen remények nőnek?
*
Küszöb mit nem léphet át
idő és sors sem –
ott a kegyelem tanyáz
*
Itt hagytad homlokomon
másnak szánt csókod –
mily kisemmizett lettem!
*
Szép szavaidból kifut
velem a vonat
eltűnsz a kanyar után
*
Templomok áhítata
a horizonton…
üresen lakatlanul
*
Szemünknek fedélzetén
utazó világ
tudod-e hová jutunk?
*
Gondok szögeztek hozzád
remegtem érted…
csatakiáltás vagyok!
*
Homlokodra egy évszak
göndör tincse hull –
nem lépek ki magamból
*
Mint madárhang követlek
fölszedegetve
elhagyott lábnyomaid
*
Kilobbant őszi csillag
a szemeidben –
szívemet homok lepi
*
Tulajdonságaink közt
– ha kellemetlen is –
örök szabadverseny dúl
*
Boldog ki megérkezik
ahová indult
és soha nem tévedt el
*
Ismersz kóbor szomorú
gazdátlan napot
mely már ne talál haza?
*
Kezek: misztériumok
és propellerek
Holdig föltekerődzve
*
Ki vagy te hogy ismertél
és ki vagyok én
hogy elveszítettelek?
*
Csak a megtett utak és
a sírfelirat
ígér örökkévalót
*
Nagykorú országot és
nagykorú embert
álmodtam magunknak rég
*
Mi folytatódunk tovább –
a jövő veszte
akár bennünk dőlhet el
*
Illusztráció: “Festéknyomok vásznon”
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
Karel Kryl: KÖSZÖNÖM →
