Bene Adrián: A rálátás távlata
Bence Erika: Utazások Posztmonarchiában. Kulturális kontextusok (Elemzések, bírálatok a magyar irodalom köréből) – Életjel Könyvek, Szabadka, 2018, 206. o.
Bence Erika klasszikus értelmiségi: a szellemi autonómia, a kritikai gondolkodás elkötelezett képviselete számára nem öncélú idealizmus, szoros kapcsolata van a tudományos mellett a politikai közélet eseményeivel is. Mindez vajdasági magyar irodalomtudósként, kritikusként, szerkesztőként, az Újvidéki Egyetem tanáraként egy olyan perspektíva birtokosává teszi, amelyet a regionális és interkulturális figyelem mellett a magyarországi jelenségek elfogulatlan megítélése is jellemez. Ez nyilvánul meg saját írásai mellett nyitott és széles látókörű folyóirat-szerkesztői munkásságában is, előbb a Létünk, majd a Tanulmányok élén. A klikkeken és ideológiai kánonjavaslatokon túlmutató szemlélet a pálya kezdete óta ugyanazokból a forrásokból, érdeklődési körökből táplálkozik: a 19. századi magyar történelmi regény és annak mai megítélése, a vajdasági irodalom folyamatai, a kulturális kontextus, a kultúraközi hatások és az alakulástörténet konstellációi, és mindenekelőtt az élő magyar valóság irodalmi leképeződése. Ezt mutatta korábbi, 2015-ben megjelent tanulmánykötete (Virtuális irodalomtörténet) is, amelynek dolgozatai főként délvidéki, bánáti, bácskai kötődésű, ám többnyire a magyar irodalom egésze szempontjából is jelentős (Kosztolányi Dezső, Papp Dániel, Gion Nándor, Balázs Attila, Fenyvesi Ottó) szerzők műveivel foglalkoznak.
Az Utazások Posztmonarchiában címében is utal a multikulturális közép-európai közegre, amelyben a békés és megtermékenyítő együttélést előbb az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása, majd Jugoszlávia megszűnése tette egyre inkább nosztalgia tárgyává. (Ahogyan ez megfogalmazódik a címadó tanulmányban Juhász Erzsébet Határregénye kapcsán.) A 19. századi történelmi regény témája itt is megjelenik a nyitófejezetében, amelynek két tanulmánya közül az első a Toldi szerelmével foglalkozik a Walter Scott-i történelmi regénymodellel összevetve azt. Érdekesebb meglátásokat kínál a tisztán irodalomtörténeti vizsgálódáson túllépő következő írás, amelyben Kemény Zsigmond A rajongók című regénye Spiró György Messiásokával áll párhuzamban. A hatástörténeti összefüggés mellett ez a tömeghisztéria és a fanatizmus témáinak köszönhetően különösen aktuális.
A következő fejezetben a századforduló és a két világháború közötti korszak egyes elfeledett szerzőinek recepciótörténetével, a kanonizáció kulturális, ideológiai, politikai tényezőivel ismertet meg a szerző. Az egyetlen nem vajdasági illetőségű szerző a tárgyaltak közt Markovits Rodion, akinek az egyik tanulmányban a Szibériai garnizonnal elért rövid életű sikere és ennek irodalomszociológiai okai, egy másik írásban pedig zsidósága és a gyermekkori élményeket megörökítő Reb Áncsli és más avasi zsidókról szóló széphistóriák áll a vizsgálódás középpontjában. Kevésbé ismert Szabó István és Andrée Dezső valószínűleg 1931-ben Újvidéken megjelent idegenlégiós regénye és Farkas Geiza ugyanitt néhány évvel később kiadott A fejnélküli ember című sajátos „pszichopatológiai” regénye, vagy éppen Guttmann Dániel filozófiai írásai az általa kiadott egyszemélyes Fáklya-Világ című folyóiratban. Ezek az irodalomtörténeti érdekességek talán kevesebb hatástörténeti, irodalomszociológiai tanulságot nyújtanak, mint amennyit ígérnek, azonban kétségkívül érdemesek a figyelemre. Egy tágabb, popkulturális összehasonlító kontextusban, amelynek alapvonalai itt is felsejlenek, ezek a témák még kínálhatnak kérdéseket a kutatók számára.
A harmadik fejezet, és ebben a kötet címét adó tanulmány az utazás tematikájára felfűzve indul el az Esti Kornéltól Danilo Kiš prózáján keresztül a 21. századi, sok szempontból „határregénynek” nevezhető vajdasági prózai alkotásokig, kiegészítve a sor Fenyvesi Ottó verseskötetével. A határ metaforikájához kapcsolódik nem csak az „átszállás”, a szövegköziség és a kultúraköziség, hanem a műfaji határesetek is. A regionális földrajzi és kulturális tér irodalmi megjelenítése Végel László Neoplanta avagy az ígéret földje című „városregénye” is. Itt az újvidéki gimnáziumi kollégium jelenik meg olyan szimbolikus helyeként a multikulturalitásnak, mint Markovitsnál a szibériai hadifogolytábor. A különbözőségek összeütközésekkel, a békés együttélés időnként genocídiumokkal jár párban, a történelmi traumák feldolgozási módja pedig legfőképp a hazugság vagy az irónia. Az identitás folyamatos válságát, az idegenné válást viszi színre Kontra Ferenc Idegen-trilógiája, amelyben a térbeli „kimozdítottság” meteforikusan a kirekesztettséget is jelöli. A sort Gulyás József vajdasági költő poszthumusz naplóregényének ismertetése zárja.
A kötet második felében rövidebb bírálatok kaptak helyet, amelyek között nagyobb arányban szerepelnek a nem vajdasági szerzők (Térey, Szvoren, Schein, Spiró), köztük Houellebecq Behódolásának kritikája. Emellett jelen vannak a már tárgyalt (Kontra, Végel) és további (Sirbik Attila, Danyi Zoltán, Patak Márta, Hász Róbert, Sándor Zoltán) vajdasági szerzők. Külön fejezetet kap a háborús tematika, benne a regények mellett Andrássy Ilona grófnő első világháborús naplója, a Rejtő-emlékkötet, és Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplója. A választott művek meghatározzák az elemzések alaphangját, kérdezési irányait. A Legkisebb Jégkorszak, a Behódolás, A dögeltakarító vagy éppen Szvoren Edina Az ország legjobb hóhéra című kötete és a vajdasági Hász Róbert disztópiája (Ígéretföld) egyaránt történelmi vagy jelenkori válságokat, szétzüllést, lecsúszást, kudarcot, elidegenedést, esetleg apokaliptikus kilátásokat mutatnak be. Korszellem vagy a szerző pesszimista szemellenzője, ki-ki döntse el maga. Bárhogyan is, a tárgyalt szövegeknek nem elsősorban egyedi jellegzetességeik, hanem rejtett összefüggéseik adják jelentőségüket. Ennek megfelelően a textuális, narratív elemzések mélységénél itt jelentősebb irodalomtörténészi tett az összkép mint dinamikus struktúra felrajzolása.
Illusztráció: “A rálátás távlata”
Ezek is érdekelhetik!
Kovács katáng Ferenc: Padkára hajt, hogy fölriadjunk →
Ádám Tamás: Halott madarak álmai →
Toót-Holló Tamás: Északi fényekben felragyogó →
