Saitos Lajos: FINTOR 3. (Újabb aforizmák)
„… az aforizma telitalálat!”
Paavo Haavikko
Hasfájás: mohóság a neved.
*
Hálni jár belé a lélek; de mert rossz alvó, hát elbeszélgetnek: test és lélek.
*
Minden kő botránykő, ha van rajta véset, ha nincs.
*
Édenen innen, tehát: kiűzetve..
*
Az a baj, hogy az elégséges pénz sosem elég.
*
A verekedés: adok-kapok, de ha te nem adsz, akkor téged vernek.
*
Aki a megváltoztathatatlanban hisz, előbb-utóbb a másik oldalra kerül.
*
Az aszott bőr emlékezik telt formájára.
*
Ne várd a csodát, ne is menj elé; nem szemből jő…! Majd utolér, ha megtalál.
*
A sorsok könnye – örömé, bánaté – édes és keserű.
*
Z. idült alkoholista, s még az „árvák könnyétől” is tiltja az orvosa.
*
Emberiség: fele barát, fele ellenség.
*
A magános író a szellem bozótharcosa.
*
Hogy’ hívják a fűszálak besúgóját?! – Gyeptégla.
*
Még mindig jobb felébredni, mint élni egy rossz álomban.
*
Ha van aurád, van térerőd!
*
Ha leülsz a hamisak asztalához, hamissá válsz; ha az igazak asztalához ül le egy hamis,
az egész társaság hamissá lesz.
*
A pénz beszél, és beszéltet, dicsekedni késztet.
*
A fényevők árnyékban éhen halnak?!
*
Ahol sok a lángész, ott fényszennyezés is van.
*
Lélegeztető gépen a dögvész: bármikor kitörhet.
*
A cselekvés hétköznapi, az emlékezés vasárnapi dolog.
*
Barát az, akire rábízhatod ellenségeid.
*
Bármi történjék is, azért még mindig jobb az utolsó előtti vacsoránál tartani.
*
Az embernek a keze olyan testrésze, amellyel dolgozhat is.
*
Nagykorúság ide, nagykorúság oda: az emberiség még mindig kiskorú.
*
Az idő szolgája vagy, ha nem az idő szolgál téged!
*
Szellemi rabság, amikor láncainkat bévül hordjuk.
*
A nők nemcsak szépek, csinosak is szeretnek lenni; ez az ő okosságuk!
*
Csökken a szakadék mértéke, ha már zuhansz.
*
Az Éden a macskáké, azok nem esznek almát!
*
Menekülési út. Előbb hagyja el a testet a lélek, minthogy az újra por és hamu lesz.
*
Az idő nem gyógyul be, de mindent begyógyít.
*
A szólás szerint: „nem az a legény, aki adja…”, a verőlegényt fölbosszantja.
*
A madárijesztő füttyel, a grafomániás költő leírt szóval riogat.
*
Fényezheti a kor magát, a hagymáz még nem hagyomány.
*
A kéretlen segítség olyan, mint az ingyen ebéd; valahol, valaha meg kell fizetni érte.
*
A legmélyén még a meszesgödör is fekete.
*
A fiatalság elmúlik; az öregség meg: véget ér.
*
Semmi kétség: az idő hol nekünk dolgozik, hol meg ellenünk.
*
Minden fejben dől el; még a fejetlenség is.
*
Ha az ostobaságot forintosítanák, még több gazdag ember hordaná fenn az orrát.
*
A nők páncélingje a titokzatosságuk.
*
Már sok ember fölnőtt e planétán, de még mindig hátulgombolós az emberiség.
*
Vércsepp és könnycsepp; egyik a testet, másik a lelket siratja.
*
Igaz, hogy egy csónakban evezünk, de hány felé húzunk?!
*
Ha a kenyérnek gondja támad, az a kenyérgond.
*
A politikus büszkesége nem engedi, hogy gőgös legyen…
*
Kortárs költő. Szent és érthetetlen.
*
Sok van mi utálatos, de az embernél nincs semmi utálatosabb – mondja a pondró.
*
A türelmetlenség kitüremlik… dobol ujjaiddal.
*
A szabadságharcot leverik, de a forradalom örök.
*
A Bakony az én Párizsom.
*
Némelyik ember akkora disznó: akár makkoltatni is lehetne.
*
Ha jobban megnézzük a menyasszonyt, nem biztos, hogy lesz lakodalom.
Saitos Lajos a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: ‘Ekevágás’
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
