Acsai Roland: Önszócikk
1975-ben született Cegléden. Azért ott, mert Abonyban, ahol felnőtt, nem volt kórház. Több híres embert is adott ez a kis város, például Zalán Tibort, akit azóta Abony díszpolgárának is választottak. Acsai Roland egyelőre még csak gyúr erre. Szüleitől, akik látták, hogy gyermekük ontja a maga készítette könyveket, és szerelmes leveleket, gyorsan megkapta első táskaírógépét.
Természetköltőként kezdte (Milyen évszak, 2001, Természetes ellenség, 2003). Ez annak köszönhető, hogy természetközeli gyerekkora volt. Osztálytársaival megalapították az AÁÉ-t, az Abonyi Állatvédők Egyesületét, de csak fogták az állatokat, és nem védték. Egy macskát azért sikerült megmenteniük, ha jól emlékszik. Főleg a madarak érdekelték, és csak állatos könyveket olvasott. Egy nap bementek édesanyjával az abonyi könyvkereskedésbe, és egy madarakról szóló könyvet kértek. Akkor adták a kezébe Tandori Dezső Madárnak születni kell című könyvét. Ez volt az első találkozása a kortárs irodalommal, tíz évesen.
Az ELTE magyar szakán diplomázott, és 2005-ben megjelent az Alagútnapok című könyve. Diploma után kétszer megpróbálkozott a tanítással. Az egyik középiskolában három napig bírta, a másik általános iskolában már hosszabb ideig, kerek három hónapig. Egy ideig az Egyetemi Könyvtárban is dolgozott, de ezt az időszakot inkább olvasással töltötte, itt rágta át magát például Füst Milán vaskos naplóin. Amikor a naplókat elolvasta, fel is mondott. Azóta műfordításaiból és az írásból él.
Később eljutott Lappföldre a volt feleségével, aki festőművész, és megszületett a Két ég satujában, amit a volt felesége illusztrál. Lappföldön többször előfordult, hogy nem vitt a sétáira jegyzetfüzetet, ilyenkor a szűz hóra jegyzetelt. Finnországban érte a hír, hogy megkapta a Zelk Zoltán-díjat. Erről még a finn újságok is írtak. Második skandináv útjukat Norvégiába tették, ahol Kun Árpád költő és író családjával cseréltek lakást. Kun Árpád a nyarat Acsai Roland zuglói lakásában töltötte, míg Acsai Rolandék Norvégiában. Ebből az élményből született a Hajnali kút című kötet. Időközben megszületett a kislánya, Zsófi. Ekkor kezdett a gyerekirodalom felé fordulni, ami igazából csak mostanra csúcsosodott ki a pályáján. Rájött, hogy az emlékei csak annyiban érdekesek, amennyiben a lánya emlékeivé is tudnak válni. Ez volt a nagy mesélj a gyerekkorodról-korszak. Lánya szólította fel erre, és amikor befejezte a történetet, elmesélte neki ugyanazt a sztorit a saját emlékeként, mintha vele esett volna meg, csak egy egészen kicsit megmásítva. Acsai Roland 2012-ben megkapta második nagy irodalmi elismerését, a Radnóti-díjat.
Nem sokkal később érkezett a japán kultúra hatása az életébe a haikukon, a Hagakurén és az animéken keresztül. Ebből egy versesregény, Jin és Jang, és egy kisregény született, a Szívhajítók. Továbbá egy nó-dráma, aminek adaptációját a Ziggurat Project mutatta be az Artus Színház Arccal a halnak című kortárstánc-fesztiválján, 2017 márciusában. A Szívhajítók egyik fejezetét dramatizálta, a drámát a Sanyi és Aranka Színházban mutatták be Formanek Csaba rendezésében Háborítatlanul címmel. A japán kultúra és a gyerekkori madárrajongás között annyi kapcsolatot tud felfedezni, hogy – vigyázat, poén következik – gyerekkorában japánfürje is volt.
2017-re nyolc saját kötete jelent meg, és több mint nyolcvan műfordítása. Ezek elsősorban ifjúsági regények, és nagy sikernek örvendenek az ifjú olvasók körében, és nem győzi őket dedikálni. 2016-ban elkészült egy gyerekregénnyel, A betondzsungel könyvével, egy Csipkerózsika-átirattal, egy fantasyvel, a Felhőnjárókkal, és egy könyvvel, amiben a keresztény mitológia elemeit dolgozta fel (Csonthavazás), és 2017-re egy hosszú lélegzetű mesével (Teó és Tea). De a versírás is fontos pillére maradt az életművének. A következő verseskötetének címe Szellemkócsagok lesz.
A már említett Tandori Dezső, aki a pályája elején mestere lett, azt mondta neki egyszer, hogy előbb vagy utóbb prózát fog írni. Akkor nem hitt neki. De mint kiderült, a mester bölcsebb volt nála. Acsai Roland szereti minél több dologban kipróbálni magát. A vers után jöhetett a verses regény, utána a dráma, utána a regény, majd gyerekregény és még folytathatná. A műfordítás pedig végig jelen volt felnőtt életében. Számára így izgalmas az élet, az alkotói pálya. Jelenleg abban az állapotban van, hogy az összes műnem, műfaj és zsáner egyszerre van jelen az életében, egymást kiegészítve.
A fantasyt nagyon fontos zsánernek tartja, mert utat ad a fantázia szárnyalásának. Acsai Roland egyik mondása szerint „a valóságot túlértékelik”, a másik szállóigévé lett mondása szerint pedig „a képzelőerő az igazi hatalom”. Mert minden a képzeletünkből lett. Az ember kitalálta a kereket, aztán megalkotta. Kitalálta, az űrhajót, a vasutat, vagy azt, hogy egy téren egy bizonyos épület álljon. Ezeket mind a fantázia szülte. A fantázia befolyásolja, alakítja a valóságot. „Amelyik ember nem hisz a csodákban, az nem realista.” Ezt kivételesen nem Acsai Roland mondta, hanem talán Jung.
A mindennapi munkához az ad számára inspirációt, hogy szereti, amit csinál. Ráadásul van benne egy jó értelemben vett, puritán munkaethosz is.
Munkásságát legutóbb a Bárka-díjjal jutalmazták, amit 2017 januárjában vett át.
Illusztráció: Acsai Roland fényképe (a fotót készítette: Kása Tímea)
Ezek is érdekelhetik!
Agócs Sándor: Önszócikk →
Hegyi Botos Attila: Önszócikk →
Berta Zsolt: Önszócikk →
