Király Csenge: Amikor megtaláltuk a rádiót
– Mit gondolsz, én mennyit gyakoroltam ezt, Kisgalamb? – mondta Alfréd, és elkapta a talpával a feldobott tízest. – Fej. Ahogy mondtam. – Nagyon boldog lett.
Alfréd tudott ilyen dolgokat, azon kívül, hogy büdös volt. Büdös is jóindulatból volt, az apja a vasútnál dolgozott, és néha segített neki a kátránnyal, amit aztán belekent a ruháiba, ha nem tudta máshova. Alfrédnak nem volt anyukája, hogy rászóljon, mert kint élt Zürichben, a mámi meg fütyült arra, hogy redvás-e az inge. Bezzeg anya! Egyszer Marika a pamutgarbójára öntötte a tintát és anya háromszor pofon csapta, pedig utána szinte ki is jött belőle, csak egy égkék folt maradt utána.
Alfrédon is voltak égkék foltok, igaz másfélék. Ő a munkásgyerekekkel játszott, néha még a Csordásékkal is, akik persze jól elverték. De legalább ők is kaptak, ilyenkor mindenki kapott; ez majdnem olyan, mint egy háború, fontoskodott Gabi, aki Alfréd barátja volt, és saját hintát és fűzős cipőt is kapott. Igazán jól csak a sínentúli emberekkel lehetett beszélgetni, amit persze anyuék nem engedélyeztek volna.
A három legszebb felfedezés közül az első az Alfiék üveggolyói voltak. Egy vászonzsákban kellett őket tárolni, és igazából nem is voltak üvegből, mandulányi kerek golyók voltak, és semmit nem lehetett velük csinálni. Alfréd azt mondta, pétankok, és hogy ő tudja, hogy kell játszani velük, de ez nem jelentett semmit, Alfréd egyébiránt is persze mindent tudott. Viszont Alfi néha elhozta őket magával, és simogatta az ezüstös vasgolyókat, mintha kiscsibék volnának.
A második legszebb felfedezés a Csordás Beni volt, akinek két foga hiányzott elől, és mindig fekete sapkát viselt. Ő egyszer találkozott vele, vasárnap, a templomból visszafele, szántszándékkal eltévedt, és ott volt a Benedek a sarkon, egy fűszálat rágicsált, és valami dalt dúdolt. Mosolygott, és kinyílt a fekete űr a szájában, de nem volt ijesztő, illetve ő nem ijedt meg. Acsordásról azt mondták, hogy kiveri ez ellenségei kezéből a velőt, de egyébként rendes, meg azt is, hogy a háborúban lőtték ki a fogait, bár ahhoz le kellett, hogy nyelje a pisztolygolyót, mint egy nagy pétankot. A Csordás a sapkájába köpött, erre Marika elszaladt.
A harmadik legszebb dolog az Omáék régi háza volt Keresztesen, csak azt el kellett adni, miután bécsiek lettek. Amikor a Trianon megtörtént, az Omáék úgy döntöttek, hogy összekötik a két új országot. – Matka örök monarchista – nevetgélt anya, mivel ők szlovák származásúak. Oma viszont viselte magában a keresztesi házat is. Úgy sétált, mint a főlúd az udvarban, és a fehér haja lebegett utána, mint a fátyol.
Alfédnak és az Omának is volt egy mély ránc a szemüktől rézsútosan az orcájukig. A csipától egyre keskenyedett a vonal, ám léniát is lehetett volna hozzá igazítani, olyan egyenes volt. Akár ha valaki megvágta volna késsel, hogy hol kell nekik sírni. Pedig Alfi sem volt sírós gyerek, Oma meg felnőtt volt. – Azok nem sírnak – mormogott, és gyöngyöket igazgatott a nyakában.
Egyébként a lányokkal sokkal jobban lehetett a fiúkról beszélgetni. A fiúkat nem érdekelték a lányok, őket csak a foci, viszont a foci az meg a lányokat untatta. Az a gond a focival, hogy nézni unalmas, játszani viszont nehéz. Szörnyű például pályán kapott sípcsonton rúgás, ilyenkor sípol az egész lábfej a fájdalomtól, de ügetni kell tovább, annál csak az szörnyűbb, ha a pályán előre engednek, olyankor a tüdő sípol.
De most nem ez az érdekes, és Alfréd úgysem engedné előre sohasem.
– Túl sokat fecsegsz – mondta Alfréd, és elkezdte olvasni a krikettütő használati utasítását. Újabban sportokat is tanult, egy nagy, szürke sportkönyvből, aminek az volt a neve, hogy Sportkönyv, és egy labdafénykép volt az elején. Persze ettől még nem tanult meg fodballozni, ugyanúgy erisztette el a gólhelyzeteket és rúgott Marika lábába. – Kotnyeles kislány – mondta, mire Marikának összeszorult a gyomra, és úgy gondolta, hogy nem is volt értelme ezt a három legfontosabb dolgot összeszámolni, pláne, ha az a lexikon sokkal szimpatikusabb, de ekkor megcsillant a tízes, amit Alfréd a talpával szokott feldobni és elkapni, mint egy söröskupak a seszínű porban, és Marika büszkén a pétánkozóhoz vágta a pénzdarabot.
Illusztráció: “Petángtízes”
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
