Simek Valéria: Külön idő
Álmomban hívatlan vendégként
érkeztél. Itt maradt velem
párnád, paplanod. Hol van az
az égbolt, melybe benne volt
múltunk, jelenünk? A jövő
ígéretét nem kaptuk meg.
Parázs égett a talpad alatt,
nem tudtál egy helyben
megmaradni, hajtott, égett
benned a jelenlét. Magamban
beszélek, leheletem kicsapódik
az ablakra. Kérem, hogy segítsen
valaki visszafelé élni.
Szemüveglencsémre szárad a
könnycsepp. Az együtt töltött
idő végén jön a külön idő.
Csak a volt lesz már, a
lassú visszavonulás.
Lehalkítom a nappalt,
lekapcsolom az éjszakát, és
elfújom sorban a csillagokat.
Illusztráció: Külön idő
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
