január 10th, 2020 |
0Keszi Bálint: Hideg csempék (Két vers)
idill
összerezzen a zsemlebarna kutya az elhaladó vagonok kereszttüzében
reszket, fél és talán az otthonára gondol éppen
szemében margóra szorult városfoszlány fest magáról képet
egy ház falán régmúlt szerelmek mementója díszeleg
a falak mellett pedig bádogkoporsók lapítják a földet simára
a háttérben, közvetlenül a fészer mögött
megnyúzott erdők tornyosulnak egymáson
és opálos tekintettel szűkítik a valóságot
a madár is csak halni jár erre a vidékre
amíg a szem ellát keselyű-sziluett
az idő innen már visszafelé pereg
a frissen tépett bunda illata
a füstölgő oltárhoz csalogatja a felizgult legyeket
— Ösztrusz — ásítja a nap, nyújtózkodik
majd letörli az arcára száradt éjjeli fényeket
megfeszül ereiben a reggel, kitárja kezét az egész tájra
és sárga fogakkal harap bele a hajnal húsába
összerezzen a zsemlebarna kutya a távolodó vagonok mögött
egyik fele a puha fűben pihen, a másik pedig a síngerincek között
hideg csempék
a valóság lassan feszíti fel
szemhéjam párás üvegablakát
az izmaimban körbefut a halandóság
és a telefonom tompa hangjelzése
egy csapással ránt ki mellőled az ágyból
a lépcsőn lefelé minden fok
egy újabb rúgás vissza hozzád
a gerincemre mért ütések kiverik belőlem az álom emlékét
a habzó közöny mosolyt formáz az arcomra
talán már csak ez a talpalatnyi világ maradt nélküled
az istenlét sugallata
amikor nem tőled függ minden
a fürdőszoba hideg csempéire gondolok
amiket jobban szeretek reggelente
mint az életemet nélküled
Keszi Bálint a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Kutya a pályaudvaron (pixabay.com)