Hétvári Andrea: Aranycsengő (Két vers)
A csillag és a Hold
A csillag fent a fák felett
fehérlő holdfényt vezetett.
Így ballagtak az út porán,
felhőknek égi paplanán.
A csillag szólt: – Ha álmodunk,
felhőkbe írjuk lábnyomunk.
A Hold fénylett és válaszolt,
a csöndnek altatót dalolt.
Az ég füzérén fennakadt
ezüstös szárnyú pillanat,
nem látta más csak te meg én
december titkos éjjelén.
Aranycsengő
(a Kiskarácsony, Nagykarácsony dallamára)
Aranycsengő cseng a fákon,
mindjárt itt van a karácsony,
gyertya lobban, fénye lángol,
angyal röppen fényországból.
Cinke, mókus, barnamedve
kéz a kézben táncra kelne,
ha nem volna szerteszéjjel
csillagos csönd egész éjjel.
Csilingel már ezüst csengő,
fenyőágról hópehely nő,
hócsipkések már rétek,
fagyos szellők hazatérnek.
Indul már a szép karácsony,
vándorútra a világon,
arany csillag, ezüst felleg
fenn az égben csilingelnek.
Illusztráció: Csengők (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
