Vasas Tamás: kidobott zsemle
egyszer pesten lelassult az idő. alig telt.
zsömlét dobtak éppen egy kukába,
csigázva landolt, beutazta fentről lefelé
a szemetest. furcsa nap volt, nemcsak lelassult
az idő, a hulladékok is társalogni kezdtek.
a kidobott zsemlét megszólították páran,
ahogy merült és észrevehetővé vált.
először a nyálas cukorkával találkozott,
panaszkodott, hogy fáj a feje, nagyot koppant,
amikor az ideges férfi a kukába köpte.
aztán az üveg várta, szörnyű szaga volt,
éjjel még szomjas diákok babrálták
a feje búbján a lyukat, beterítették az ajkukkal
teljesen, szívták, így nem maradt benne semmi.
a zsemle vigasztalta volna, de zuhant tovább.
a kuka aljához közeledve futott össze a gyűrött
csoki papírral. vedlett bőr, csak nem bomlik le,
az élete tömény keserűség. nem érhetek már,
mondta, semmit a finom tartalmam nélkül, oda
való vagyok, ahova kerültem. de másra vágynék!
leérve, legalul sűrű sötétség fogadta a zsemlét.
egy rohadt banán a vállához hajolt,
várta, hogy szóljon, de nem történt semmi,
pedig a helyzet már rég adta magát.
szomorúan hallgattak, a megváltásukra várva.
Illusztráció: Kuka (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
