október 22nd, 2019 |
0Száva Csanád: félreértés (Két vers)
(egybevágnak)
azok az utcák amelyek mindig találkoznak
lépteid hosszával
őszes hajad a télbe lebben át
ahogy a levelek is már-már
szárazra csillogósodnak a fagyos betonporon
széttöredeznek a tér-
kövek lábnyomai – egyre nagyobbak
mint ez az emberi nyomorúság ha
rád sötétült a téli hangulatokból
egy mélyebb gondolat ne
gondold hogy ott vagy a levelek erezeteinél mert
porokká válik az arany színe
inkább felmennél a térre mint oda menjetek
ahol erek és egyéb lépés egybevágnak
(félreértés)
nem értelek kolozsvár
és nem a románokkal van a baj
reggel egy japán költő versét olvastam angol
fordításban
és a panorámás ablaknál
lehullt egy fagyott cseresznyeszem
akkor rájöttem hogy mi ketten is félreértjük
egymást és ez így van jól
régebben mikor még nem itt laktam
felhasogattam a fát hogy legyen mit a tűzre rakni
de még a vodkával az üvegben is köszörültük torkunkat
nem rajzoltunk a tenyerünkbe
csak ültünk magunkban nyelveinkbe csendesítve
mint mikor elég a nagyáruházi kínai gyertya
Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele (2013)