október 8th, 2019 |
0Száva Csanád: Séta (Három vers)
(inszomnia)
városzizegés ringatott el mint egy tömegközlekedési álomgép
ágyba süppedő testedben a füldugó mögül szívdobogást kiált a vérnyomás
véded magad az idegen tömegtől és önnön tömegedtől ezért mozdulatlanságodba takarózol
miközben az éjszaka önnön álmaiba hull vissza
körülötted némán felemelkedik még-fekete falaival és árnyékjátékaival a város
füstölgő és füsttelen rengeteg kéményeivel
tűz nélküli helyek és ipartörténeti tüzesgépek energiái
hullnak és szállnak fel a csillagokkal
édesem – az éj fehér a hajnal fekete a
veled való ébredés egy másik nyelven megíródott vers témája volt
a fénytől fehérlő asztalon keserves a fekete-cukros kávé mellette
fel-le járkál az ember
önnön ébredésén gondolkodva amíg
gond van és vége van a gondnak mert nap és éjszaka összeért
(lassú)
a szemek elmerülnek a ráncok hullámaiban
behunyják a gond viselését a könnyes hajlatok
a testek hullámzásából újabb és újabb
leragadt szemű imák születhetnek
fellélegeznek a pórusok amíg a szemek
hosszú sétáját hallgatják az ökörnyál
végigsimogatja a sétatér elszendergését
ha így hallom akkor majd elhantolhatjuk a gyöngyöket
majd jövő nyáron kagylókat törhetünk
de csak ha meghallottuk egy őszesten a
színekben várt levél zörejét és
kivártuk a szemek örökös csendjét az ökörnyál
gyerekkori hullámait sodorjuk
és lehunyjuk ennek a világnak egyetlen szemét
(séta)
a betontömbök erezeteit nem bántják a lábnyomok
de a szél tépi együtt és egyenként a lombokkal
képzelt mikroszkópoddal képzelődsz arról
hogy mi milyen is volt
és milyen lehetett volna
erezetek – gyűrűk mentén érzed az emlékek szagát:
az utcán nyílnak, akár virágok vagy kapuk
és bezárulnak mint titkok
és szótlanok a fák minden levelének megvan
az ismeretlen története a kulcsok
valahol egy erdőben vannak
keresed hogyan válaszol a csiga csíkjaira
az ablakhoz repülő madár füttye
miközben nehéz mozdonyok váltanak vágányt
Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele (2015)