Suhai Pál Napút-díjas
A Napút-díj (Napút-levél és -érem) 2019. évi kitüntetettje SUHAI PÁL költő, esszéíró, műfordító, irodalomkutató. Tóth Sándor érem- és Mészáros Róza festőművész alkotását tizenharmadik alkalommal ítélte oda a folyóiratműhely: szellemiségéhez közel álló szerzőnek több évtizedes irodalmi vagy tudományos életművéért. Az idei kitüntetett “alkotó- és kutatóművészetéért” részesült az elismerésben. Az ünnepi eseményre szeptember 26-én került sor a Nádor Teremben. Laudáció: Füleki Gábor.
Füleki Gábor
Szilárd szómezők suhogó kalászai
Suhai Pál művészete, kutatómunkája immár kikerülhetetlenül jelen van a magyar irodalom történésvilágában. Életművéből sokirányú érdeklődésű, a világ és a művészet dolgait, jelenségeit prizmás sokféleségében több oldalról és árnyaltan látó, lényegérzően véleményező embernek ismerhetjük meg. Intellektuális-tárgyias jellegű versvilága, egyénien szilárddá kovácsolt stílusa, kiegyenlített, megfontolt esszéhangneme mindig elmélyült elmélkedésre készteti, gondolatszikráztató találkozásokra invitálja az olvasót.
Suhai de Bezenye, ahogy önmagát nevezi, s kinek verseire, esszéire egyáltalán nem jellemző, hogy ,,henye”, hiszen poeta doctus ő, a költészet mestercseleit jól ismerő analitikus elme, elmélyedt lélekkel következetesen gondolkodó szellem, több sűrű, tömör nyelvezetű verseskötet szerzője, verseinek olykor szikár, olykor fanyar humorú stílusa mindig erős hatású, nyelvi sűrítésbeli tudását Rilke verseinek mesteri tolmácsnokaként kamatoztatta, irodalomtörténésben pedig Bábel-trilógiájával tájékoztat és késztet további tájékozódásra.
Polgári létében magyar szakos tanárként küzdött a nebulókkal és a közoktatási rendszer merevségével – egyben műveinek hosszú érlelési időszaka ez, majd fölszabadulva e pálya nyomáskényszere alól, hirtelen megszaporodó, felszínre bukkanó búvópatakként előtörő köteteinek sora mutatja pályájának későbbre tolódott felívelését.
Szigorú napok szikár fényében sütkérezhetünk, Kísértetek inautentikus kora huhog körül bennünket, melyen Nomád szívvel kell átvergődnünk –, ezen a túlkomplikált, túlcivilizált, mégis újbarbár, elidegenedett koron, szelíd, mégis iszonyú angyalok nyomát követve, lüktetve egy isten érzéketlen testén. Tűnt időnkbe tekintünk vissza az élet horizontjáról, őszverőfényéből, majd csikorgó bakancsos idejéből, innen a halálon és túl az életen.
Suhai szélként suhogó sorain értő füllel suhanva érezzük, itt egy fegyelmezetten gondolkodó komoly entellektüel világával ismerkedünk, elkezdhetjük világlátásának, világértésének átsajátítását, ízlelgethetjük késéles képleleményeit, széles irodalmi-művészettörténeti tablótudását, finom áthallásait, tanulhatjuk tájékozódásának sarokpontjait, következetesen megkomponált versépítkezését, szemlélhetjük háttértudását, értelmének fortélyos hálóvetéseit, együttmosolyoghatunk fanyar, sokszor önironikus derűjével, mely őszi napokban beérett naspolya édességévé finomodik, derűs, optimista jó borrá zamatosodik.
Ismerhetjük Őt történészként, mint Mátyás korának kutatóját, alapos Zrínyi-filológusként, szöveggondozóként: Mikszáth-szövegek: cikkek, karcolatok és az író kevéssé ismert verseinek sajtó alá rendezőjeként és kitüntetésekkel, díjakkal elismert irodalom-tankönyvcsalád szerzőjeként is. Tudósításai a katedráról egy jóra törő, küzdelmes, elkötelezett és tenni akaró tanári pálya lenyomatai, egy jobb és igazságosabb oktatási rendszer megvalósítására tett javaslatrendszer, melynek megszívlelendő tanácshullámai sajnos megtörtek oktatási rendszerünk néma és meredek partfalán, s annak betonkolosszusa önnön tehetetlenségének lendületében forog-görög tovább egy immár belezuhanással fenyegető szakadék felé…
Tájékozottságának, irodalomtörténészi kutatómunkájának, kapcsolatrendszerének hármastükre levélesszé-trilógiája, nagy Bábel-triádja. Felmutat és megmutat. Utat keres, lel, a megleltet karbantartja. Bábeli adottságok, adományok és adósságok – három aspektus, három esszé és levélfolyam-válogatás, amely lényegében egyetlen cikk-és levélesszé-fa lombkoronája: a Suhai-kozmosz irodalmi kapcsolatrendszerébe és tájékozódásába enged betekintést. Adottságaink adományok, melyekkel az adományozónak mindig adósok maradunk, melyekről számot kell adni, mint a tálentumokról – Suhai Pál beváltotta, megsokszorozta azokat.
Kedves Pali! Korszakokat ível át immár élet- és műpályád: a világháború ijedelmes frontátvonulására esik születésed, gyermekfejjel küzdötted át magad a Rákosi-érán, tanárpályád java a Kádár-korban bontakozott ki, s a rendszerváltozáson át kiürült mavilágunkig nyilalló időben teremtetted meg életműved java részét.
Az általad képviselt versvilág műfajilag és formailag egyaránt sokszirmú, sokszínű: ódáktól travesztiákig, epigrammatikus tömörversektől slókában írt tankölteményekig, szonettektől sestinákig, persziflázsoktól palimpszesztekig széles színskálán mozog líravilágod. Fő égöve talán a tömören sokatmondó, kámeaszerű aprólékossággal kidolgozott, több jelentéssík felé mutató tárgyias versterep, olykor konzekvensen végigvitt metaforarendszerben, olykor a közlés minimumával, mondhatni, lényegsugalló versminimentumokat alkotva, olykor kimért tempóban komplex képrendszerű szintézisverseket létrehozva, olykor népdalszerű, rigmusszerű versvillámokat alkotva.
Suhai Pál tömör szóanyagú, szikár, inas termetű költészete ezt a sajátságot ellenpontozandó gyakran sajátosan önironikus humorral fűszerezett, néha oldottan népdalszerűvé válik, így az újtárgyias líra hangját továbbfejlesztve, élcelődő, szatirikusságukban-szarkasztikusságukban is komoly irányba vezető új utakra talál.
Szűkszavú, szerzetesi fülkefényben átlényegülő, és beérett termése learatását kései évekre halasztó alkotó. Verstermése épp ezért immár kalászaiból könnyedén kipereg, kemény magvakként kötetcsűrökbe takarítódik. Szikárságuk, inasságuk is talán ennek tudható be. A kritikusként, esszéíróként is termékeny szerző önnön versértékeit, versmértékeit is szigorúan méri, minden kötete alaposan megrostált, több évtizeden át érlelt költemények összefoglaló feladatgyűjteménye, korai verstermését bemutató kötetei pedig immár mesterkézzel újraírottak.
A Suhai-versek megdolgoztatják az olvasót, megoldandó befogadói feladatok – de nem megoldhatatlan rejtvények, nem feloldhatatlan titkok, nem kinyithatatlan ördöglakatok – a József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János és Lator László-féle versnaprendszerben nevelkedett olvasó ismerősen eltájékozódik e versvilágban, a Suhai-versbolygórendszerben is.
E versbolygórendszer pedig méltó arra, hogy éltető Nap, Napút-fény sugározzék rá – legyen idén az alkotói és kutatói Napút-díj jeles kitüntetettje – Suhai Pál.
Illusztráció: Suhai Pál átveszi a Napút-levelet Szondi Györgytől, a háttérben Füleki Gábor (Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele, 2019)
Ezek is érdekelhetik!
Haikuest / Tájékoztató →
Rövidesen megjelenik a Napút 2020/02. száma! →
Toót-Holló Tamás Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült →
