Vasas Tamás: a feljelentésből lett vers magában beszél
furcsállom, hogy egyesek annyira
furcsállják, hogy kételkedem.
de miért is kéne hinnem a nyelvben?
azért, mert csak egy feljelentés
voltam, és most lásd, igazi
vers lettem? de mi ez, valamiféle
pinocchio-szindróma? mert az
igaz, hogy úgy kezdődött,
ahogy általában kezdődni szokott,
szomszéd a szomszéd ellen,
ahogy kell, az egyik leírta: a büdös
zsákokat, krumplik héját, macskaalmot
meg a többi hulladékkal teli szatyrot
ne pakolja már az ajtaja elé, hiszen
a lifthez még csak el tud botorkálni.
nem értette meg. majd akkor
a hatóság megérteti vele, gondolta.
így lettem először feljelentés,
és postára is adtak, de a hivatalban
egy firkász kikapart belőlem minden
névelőt, talán költő szunnyadt benne,
vagy csak unta az irodai ventilátor
berregését… mindegy is, a lényeg,
hogy most itt vagyok: valami élet
az irodalomban. hát ezért
van nyelv, és ezért van hatalma?
mert tényleg sejtem, hogyan kezdődött,
és ehhez nem volt semmi közöm,
ezt tudom biztosan. hogy most vers
vagyok. átírva, borítékban és
gyűrötten, kissé piszkosan,
de mégis csak: vers.
Illusztráció: Kéziratok (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
