Baley Endre: Bökkenések és hökkenések

256 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2019
ISBN: 9786158126816

eredeti ár: 2 300 Ft
webshop ár:
1 800 Ft + 450 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás:

Amióta rögeszmémmé vált az írás, megfogyatkoztak a barátaim. Pedig istenemre mondom, senkit sem traktálok szóbeli agymenésekkel vagy az eddig megjelent írásaim olvasására biztatással. Pont ellenkezőleg. Igyekszem elbagatellizálni a dolgot, nehogy valaki komolyan vegye, és faggatózni kezdjen, mit, miért, hogyan, kinek. Szent meggyőződésem ugyanis, hogy mindezt csak merő udvariasságból tenné, és ha belekezdenék a folyamat ecsetelésébe, a harmadik ecsetvonásom után elaludna. De még ennél is sokkal rosszabb, ha érdeklődést színlelve néznek rám nagy kerek szemekkel, miközben csak arra gondolnak, mekkora baromság volt egyáltalán megkérdezni: mit, miért, hogyan, kinek?
Az évek során kialakult bennem, hogy legcélszerűbb, ha óva intem őket attól, bármit is elolvassanak abból, amit írtam.
– És lesz újabb könyved? Dolgozol most valamin?
– Vannak még kiadatlan kéziratok, de nem dolgozom most semmin. És veled mi újság?
– Ja, hát képzeld el, a múlt héten…
Én meg csak nézek rá kerek szemmel, miközben egyfolytában arra gondolok, mekkora baromság volt egyáltalán megkérdezni: mi újság?
Ez a könyv egy újabb lehetőség arra, hogy a maradék barátaimat is elveszítsem.
Alea iacta est!
Aki elolvassa, úgyis azt gondolja majd, nincs ki a négy kerekem. Hát nincs is.
Valamikor még volt, de vagy defektet kaptak, vagy csak leszereltem magamról, mert miért ne.
Jelenleg egyetlen keréken gurulok, és ha jön egy defekt, akkor pláccs, elnyúlok az aszfalton, és véget ér a földi történetem.
Végső száguldás a semmibe.
Hollywoodban biztosan valami ilyen címmel vinnék mozivászonra utolsó tekerésemet, de ez a veszély nem fenyeget, tekintettel arra, hogy odaát elég kevesen lennének kíváncsiak egy térben és időben szöcskeként ugráló monociklis utolsó suhanására. Az is elképesztő, hogy e könyv kiadója – ismerve engem és írásaimat – bizalmat szavazott nekem. Az élet néha rettenetesen furcsa dolgokat produkál.
De ha már a furcsa dolgoknál tartunk, muszáj írnom egy keveset a könyvben levő furcsaságokról is. Már a címe is meghökkentő. Kinek jutott volna eszébe egy ilyen cseppet sem magyaros címet adni a kötetének, hogy Bökkenések és hökkenések?
Mindenki élete tele van bökkenőkkel, és ha egyszer belegondolna, mennyi bökkenővel találkozott már életében, hát istenemre mondom, meghökkenne.
Amikor elkezdtem csokorba szedni ezeket az írásokat, magam is meghökkentem, mennyi bökkenő van ezekben a történetekben. Sokat töprengtem a címen, de olyan közhelyes lett volna a Nyurga nyári nyargalások vagy a Töltött káposzták és töltött pisztolyok. A Homoktalan homokórák homlokomon címet pedig (amin hetekig töprengtem), mihelyst leírtam, azonnal töröltem.
Végül adta magát a bökkenetes cím. Novellák, egypercesek és egy kakukktojás színdarab a végére. Nagy megtiszteltetés lenne, ha valaki egyszer színpadra vinné még az utolsó tekerésem előtt. Biztos vagyok benne, tovább redukálná a mára már egy számjegyűvé apadt barátaim számát.
Az előbb is épp csörgött a telefonom. Egy barátom hívott, hogy nem áll szándékában többé a barátomnak lenni. Ez van. Pedig még meg sem jelent ez a könyv.
Ja, de.